– Malacokkal harcolni bátor dolog, de ilyen hangosan sikoltani nem az. Bántja Er?s Belwas fülét. – Az eunuch megsimogatta duzzadt sebhelyekkel teli pocakját. – Er?s Belwasnak még a gyomra is felfordul t?le.
A vaddisznó Barsena gyomrába tolta az orrát, és elkezdte kitúrni a beleit. A királyn? nem bírta elviselni a szagot. A h?ség, a legyek, a t?meg kiabálása... nem kapok leveg?t! Felemelte a fátylát, és hagyta, hogy a szél elfújja. Nekiállt levenni a tokarját is. A gy?ngy?k halk csi-lingeléssel üt?dtek egymáshoz, ahogy kioldotta a selymet.
– Khaleesi! – sz?rnyülk?d?tt Irri. – Mit m?velsz?
– Leveszem a nyúlfüleimet. – Odalent vadászdárdákkal felfegyverzett férfiak futottak ki a homokra, hogy elhajtsák a vadkant a holttest mell?l, vissza a karámjába. Velük volt a veremmester is, a kezében hosszú, sz?ges korbáccsal. Mik?zben a vaddisznó felé csattogtatott vele, a királyn? felállt – Ser Barristan, visszakísérnél a kertembe?
Hizdahr zavartnak t?nt.
– De hiszen még nincs vége! J?n egy mulatságos viadal hat ?regasszonnyal, aztán még három párbaj. Belaquo és Goghor!
– Belaquo fog gy?zni – jelentette ki Irri. – Ez tudott.
– Ez nem tudott! – vitatkozott vele Ihiqui. – Belaquo meghal!
– Egyik vagy a másik meghal – zárta le a vitát Dany. – és aki életben marad, az majd máskor hal meg. Ez óriási hiba volt
– Er?s Belwas túl sok sáskát evett. – Belwas széles, barna arcán kétségbeesett kifejezés ült – Er?s Belwasnak tejre van szüksége.
Hizdahr ügyet sem vetett az eunuchra.
– Fényesség, Meereen népe azért j?tt ma el, hogy ünnepelje egyesülésünket! Hallottad, hogy éljeneztek! Ne dobd el magadtól a szeretetüket!
– A nyúlfüleimet ünnepelték, nem engem. Vigyél el err?l a vágóhídról! – Hallotta a vadkan horkantását, a dárdások kiáltásait, a g?d?rmester korbácsának csattanását.
– Drága úrn?m, ne! Csak egy kicsit maradj még! A mulatságra, aztán egy utolsó viadalra! Csukd be a szemed, senki nem fogja látni, úgyis Belaquót és Goghort nézik. Ez nem a megfelel? id?... – árnyék suhant át az arcán.
A kiabálás és z?rzavar egy pillanat alatt elhalt. Tízezer ember hallgatott el, minden tekintet az ég felé fordult. Meleg szél simított végig Dany b?rén, és szíve dobbanásain át szárnyak suhogását hallotta. Két dárdás fedezékbe rohant, a g?d?rmester k?vé dermedt. A vadkan r?f?gve ügetett vissza Barsena holttestéhez. Er?s Belwas felny?g?tt, lebillent a székér?l, és térdre esett.
Az aréna f?l?tt a sárkány s?tét árnya elkanyarodott. Pikkelyei feketék voltak, szeme, szarva és gerinclemezei vérv?r?sek Mindig is a legnagyobb volt a három k?zül, de a szabadban Drogon még hatalmasabbra n?tt. éjfekete szárnyai széttárva húsz láb távolságot is átfogtak. Csapott egyet velük, ahogy átsuhant a homok f?l?tt, és mintha az ég d?rdült volna meg. A vadkan felnézett... és a k?vetkez? pillanatban elnyelték a v?r?sesbe hajló, fekete lángok. Dany harminc láb távolságból is érezte a h?hullámot. Az állat halálsikolya szinte emberinek t?nt. Drogon leszállt a tetemre, karmait a füst?lg? húsba mélyesztette. Ahogy enni kezdett, már nem lehetett kül?nbséget tenni a vadkan és Barsena k?z?tt.
– Az istenekre! – ny?gte Reznak. – Megeszi! – Az udvarnagy a szája elé kapta a kezét, Er?s Belwas zajosan ?klendezett. Hizdahr zo Loraq hosszú, sápadt arcán kül?n?s kifejezés suhant át – egyszerre volt ijedt, vágyódó és vadállatias. Megnyalta az ajkát. Dany látta, hogy a Pahlok felfelé igyekeznek a lépcs?n, tokarjukat ?sszefogva, nehogy átessenek a rojtokon. Mások is k?vették ?ket. Sokan a t?bbieket l?kd?sve menekültek. Még t?bben a helyük?n maradtak.
Csupán egyetlen ember akart h?s lenni.
Az egyik dárdás, akit azért küldtek ki, hogy visszahajtsa a vaddisznót a karámjába. Talán részeg volt vagy ?rült. Talán szerette Feketehajú Barsenát, vagy hallott valamit egy Hazzea nev? lányról. Talán csak egy egyszer? ember volt, aki azt akarta, hogy a dalnokok énekeljenek róla. A vadászdárdával a kezében el?relendült. V?r?s homok csapódott a magasba a sarka alól, a néz?k felkiáltottak. Drogon felemelte a fejét, fogairól vér cs?p?g?tt. A h?s a hátára ugrott, és a vas dárdahegyet mélyen a sárkány hosszú, pikkelyes nyakába vágta.
Dany és Drogon egyszerre sikoltottak fel.
A h?s ránehezedett a dárdára, saját súlyával nyomta mind mélyebbre a hegyet Drogon fájdalmas sziszegéssel kapta hátra a fejét, farka oldalra csapódott Dany figyelte, ahogy a fej elindul hátrafelé a kígyószer? nyak mentén, a hatalmas szárnyak kibomlottak A sárkány?l? elvesztette a támasztékát, és visszazuhant a homokba. éppen megpróbált feltápászkodni, amikor a t?hegyes fogak ?sszezárultak a karján.
– Ne! – Csak ennyit tudott üv?lteni. Drogon vállból kitépte a végtagot, és félredobta, mint egy kutya a patkányt a rágcsálók fészkében.
– ?ljétek meg! – kiáltotta Hizdahr zo Loraq a t?bbi dárdásnak. – Végezzetek a sz?rnyeteggel!
Ser Barristan er?sen tartotta Danyt