– A lóhús és a hagyma er?ssé tesz – k?z?lte Belwas.
Ezután j?tt a nap els? komédiás el?adása, egy lovagi párbaj két t?rpe k?z?tt, akiket a Hizdahr által meghívott yunkai nagyurak egyike hozott magával. Az egyik kutyán lovagolt, a másik malacon. Fapáncéljukat frissen festették, az egyiken jól ki lehetett venni a trónbitorló Robert Baratheon szarvasos címerét, a másikon a Lannister-ház oroszlánját Nyilvánvalóan az ? kedvéért viselték ezeket a címereket. Csetlés-botlásuk láttán Belwas hamarosan már harsogva nevetett, Dany mosolya azonban er?ltetett volt. Amikor a v?r?s ruhás t?rpe leesett a nyeregb?l, és kergetni kezdte a malacát a homokban, a kutyán lovagló t?rpe pedig üld?z?be vette, és egy fakarddal csapkodta a hátsóját a királyn? felsóhajtott
– Ez kedves és esetlen, de...
– Várj csak, édesem – vágott k?zbe Hizdahr. – Mindjárt kieresztik az oroszlánokat!
Dany értetlenül nézett rá.
– Oroszlánokat?
– Hármat. A t?rpék nem számítanak rájuk.
A királyn?, a homlokát ráncolta.
– A t?rpéknek fakardjaik vannak és fapáncéljuk. Hogyan harcolhatnának oroszlánok ellen?
– Rosszul – felelte Hizdahr –, bár talán sikerül meglepniük minket. ám valószín?bb, hogy sikoltozva rohangálnak majd, és megpróbálnak kimászni a veremb?l Az lesz az igaz átverés!
Dany ennek nem ?rült annyira.
– Megtiltom!
– Drága királyn?m, ugye nem akarsz csalódást okozni a népednek?
– Megesküdtél, hogy a harcosok feln?tt emberek lesznek, akik ?nként kockáztatják az életüket, aranyért és dics?ségért. Ezek a t?rpék nem harcolhatnak oroszlánok ellen fakarddal! Meg kell állítanod, mégpedig most azonnal!
A király ajka k?rül megfeszültek az izmok. Dany egy pillanatra mintha düh?t látott volna megvillanni a nyugodt szempárban.
– Ahogy parancsolod. – Hizdahr odaintette magához a veremmestert. – Nem lesznek oroszlánok – mondta neki, amikor a férfi korbáccsal a kezében odaért.
– Egy sem, hatalmasság? Mi ebben a szórakozás?
– A királyn?m beszélt. A t?rpéknek nem eshet bántódásuk.
– A k?z?nségnek nem fog tetszeni.
– Akkor küldjétek be Barsenát, az majd megnyugtatja ?ket.
– Felséged jobban tudja. – A veremmester megcs?rdítette korbácsát, és harsány parancsszavakat kiáltott. A t?rpéket elvezették, a kutyával és a malaccal együtt, mik?zben a néz?k elégedetlenkedve kiabáltak, és k?vekkel, rothadt gyüm?lcs?kkel dobálták ?ket.
Azonban harsány üdvrivalgás csapott fel, amikor Feketehajú Barsena egy ágyékk?t?t?l és egy szandáltól eltekintve teljesen meztelenül kilépdelt a homokra. A harminc év k?rüli magas, s?tét b?r? n? egy párduc kecsességével mozgott.
– Barsenát nagyon szeretik – árulta el Hizdahr, mik?zben az éljenzés bet?lt?tte a vermet. – A legbátrabb n?, akit valaha láttam.
– Lányokkal harcolni nem bátor dolog – szólt k?zbe Er?s Belwas. – Er?s Belwasszal harcolni az.
– Ma vaddisznóval küzd – mondta Hizdahr.
Igen, gondolta Dany, mert nem találtál olyan n?t, aki kiállna vele, akármennyire is dagad az az erszény.
– és ha jól látom, nem fakarddal.
A vadkan hatalmas bestia volt, alkarnyi agyarakkal és haragtól izzó, apró szemmel. Dany elgondolkodott vajon a Robert Baratheont meg?l? állat is volt-e ekkora. Ijeszt? vad, ijeszt? halál. Egy pillanatig szinte sajnálta a Bitorlót.
– Barsena nagyon gyors – mondta Reznak. – Táncolni fog a vadkannak, fényesség, aztán megvágja, amikor elfut mellette. A bestia vérben fog úszni, mire kid?l, majd meglátod!
Pontosan úgy kezd?d?tt, ahogy mondta. Barsena félreperdült, pengéje ezüst?sen villant a napon.
– Dárdára lenne szüksége – jegyezte meg Ser Barristan, amikor Barsena kitért a második roham el?l is. – így nem lehet vadkan ellen küzdeni. – úgy beszélt, mint egy folyton akadékoskodó nagyapó, ahogy Daario is mindig mondta.
Barsena pengéje már v?r?sre színez?d?tt, de a vadkan egy id? után megtorpant. Okosabb egy bikánál, j?tt rá Dany. Nem fog még egyszer rohamozni. Erre Barsena is ráj?tt. Hangos kiáltásokkal araszolt k?zelebb, kését egyik kezéb?l a másikba dobálta. Amikor az állat elhátrált el?le, átkozódva vágott az orra felé, megpróbálta provokálni... és sikerrel járt. Ezúttal azonban egy pillanattal kés?bb ugrott a kelleténél, és az egyik agyar térdt?l ágyékig felhasította a lábát.
Harmincezer torokból szállt fel hangos ny?gés. Barsena a sebéhez kapva eldobta a kését és megpróbált távolabb sántikálni, de miel?tt két lépést tehetett volna, a vadkan újra odaért. Dany elfordította az arcát.
– Ez elég bátor volt? – kérdezte Er?s Belwast, mik?zben sikoly szállt fel a homokról.