– Neked talán ígéretes, de azoknak nem, akik még napkelte el?tt meg fognak halni.
– Mindenkinek meg kell halnia – felelte Hizdahr –, de nem mindenki távozik dics?séggel, mik?zben az egész város ?t ünnepli. – Intett az ajtónál álló katonáknak. – Nyissátok ki!
A piramis el?tti teret színes téglákkal k?vezték ki, a leveg? forró hullámokban emelkedett fel róluk. Mindenhol emberek tülekedtek. Egyesek gyaloghintókban vagy hordszékekben utaztak, mások szamárháton, de a legt?bben gyalog. Tíz emberb?l kilenc nyugat felé mozgott, a Daznak Verméhez vezet? széles f?utcán. Amikor megpillantották a piramisból el?bukkanó gyaloghintót, a legk?zelebbi emberek éljenzésben t?rtek ki, és a kiabálás hamarosan a tér másik felére is átterjedt. Milyen kül?n?s, gondolta a királyn?. Ugyanazon a téren éltetnek, ahol karóba húzattam százhatvanhárom Hatalmas Mestert.
A királyi menet hangos dobszóra vonult végig az utcákon. A d?ndülések k?z?tt egy fényezett réz lemezpáncélt visel?, borotvált fej? herold harsány kiáltásokkal választotta szét a t?meget. BUMM. ?Itt j?nnek!” BUMM. ?Utat!” BUMM. ?A királyn?! BUMM. ?A király!”
BUMM. Adobos m?g?tt meneteltek négyes oszlopban a Bronz Bestiák. Némelyik husángot szorongatott, mások p?r?lyt, de mindannyian csataszoknyát viseltek, b?rszandált és t?bbféle anyagból ?sszevarrt k?penyt, melyek Meereen sokszín? tégláit jelképezték Maszkjuk csillogott a napfényben: vaddisznók és bikák, héják és gémek, oroszlánok, tigrisek és medvék, villás nyelv? kígyók és rémiszt? baziliszkuszok.
Er?s Belwas, aki nem kedvelte a lovakat, el?ttük gyalogolt szegecselt mellényében, forradásos, barnára sült pocakja minden lépésénél jobbra-balra ringott. Irri és Jhiqui ?t k?vették lóháton, Aggóval és Rakharóval, majd Reznak k?vetkezett díszes hordszékben, napvéd? tet?vel. Ser Barristan Selmy Dany oldalán lovagolt, páncéljáról visszaver?dtek a nap sugarai. Válláról hosszú, csontfehér k?peny lógott, bal karján nagy, fehér pajzsot tartott. Valamivel hátrébb kapott helyet Quentyn Martell, a dorne-i herceg két kísér?jével.
Az oszlop lassan vonult végig a hosszú téglautcán. BUMM. ?Itt j?nnek!” BUMM. ?A királyn?nk! A királyunk!” BUMM. ?Utat!”
Dany hallotta a háta m?g?tt vitatkozni a szolgálólányokat, a téma a nap végs? ?sszecsapásának gy?ztese volt Jhiqui a gigantikus Goghorra fogadott volna, aki sokkal inkább hasonlított bikára, mint emberre, még bronzkarika is volt az orrában. Irri biztos volt benne, hogy Csontt?r? Balquo cséphadarója az óriás vesztét okozza. A szolgálólányaim dothrakik. A halál ott lovagol minden khalasarral. Aznap, amikor feleségül ment Khal Drogóhoz, az arakhok megvillantak az esküv?i lakomán, és emberek haltak meg, mik?zben mások ittak és párosodtak. Az élet és a halál kéz a kézben jár a lovasuraknál, és a spriccel? vér szerintük áldást jelent a frigyre. Dany nem érezte magát áldottnak.
BUMM, BUMM, BUMM, BUMM, BUMM, BUMM, szólt a dob, jóval gyorsabban, mint korábban, düh?sen és türelmetlenül. Ser Barristan kardot, rántott, amikor az oszlop váratlanul megtorpant Pahl rózsaszín-fehér és Naqqan z?ld-fekete piramisa k?z?tt.
Dany megfordult.
– Miért álltunk meg?
Hizdahr felállt.
– Eltorlaszolták az utat.
Az úton felfordult egy gyaloghintó, mert az egyik rabszolga a h?ségben rosszul lett és elájult.
– Segítsetek annak az embernek! – parancsolta Dany. – Húzzátok le az útról, miel?tt ?sszetapossák, és adjatok neki enni-inni! úgy fest, mintha két hete nem evett volna!
Ser Barristan nyugtalanul nézel?d?tt. A teraszokról ghisiek figyelték ?ket hideg, együttérzés nélküli tekintettel.
– Felség, nem tetszik ez a megállás. Lehet, hogy csapda. A Hárpia Fiai,..
–...megszelídültek – fejezte be a mondatot Hizdahr zo Loraq. –Miért akarnák bántani a királyn?met, amikor maga mellé vett királynak és hitvesnek? Segítsetek annak az embernek, ahogy az én édes királyn?m parancsolta! – Mosolyogva megfogta Dany kezét.
A Bronz Bestiák engedelmeskedtek. Dany figyelte, ahogy dolgoznak
– Azok a székhordók rabszolgák voltak, miel?tt idej?ttem. én szabadítottam fel ?ket, de az a gyaloghintó nem lett k?nnyebb.
– Igaz – bólintott Hizdahr –, de azokat az embereket most megfizetik a cipekedésért. Miel?tt idej?ttél, itt állt volna f?l?tte egy felügyel?, és az ostorával lenyúzta volna a b?rt a hátáról. Ehelyett most segítséget kap.
Valóban. Az egyik Bronz Bestia vizest?ml?t nyújtott a férfinak.
– Azt hiszem, hálásnak kellene lennem az apró gy?zelmekért – t?n?d?tt a királyn?.
– Egyszerre mindig csak egy lépést, és nemsokára már futni fogunk. Együtt egy új Meereent teremtünk. – Végre sikerült megtisztítani az utcát. – Mehetünk tovább?