Mi mást tehetett volna, mint hogy bólint? Egyszerre mindig csak egy lépés, de vajon hová tartok?
Daznak Vermének kapujánál két hatalmas bronzharcos vívott egymással élet-halál küzdelmet. Az egyik kardot viselt, a másik fejszét; a szobrász azt a pillanatot ?r?kítette meg, amikor végeznek egymással. Pengéik és testük ívet formált a kapu f?l?tt.
A halálos m?vészet, gondolta Dany.
A teraszáról számtalan alkalommal látta a küzd?vermeket. A kisebbek himl?helyként pettyezték Meereen arcát, a nagyok inkább vérz?, nedvedz?, nyers sebeknek t?ntek. Azonban egyiket sem lehetett ehhez hasonlítani. Er?s Belwas és Ser Barristan két oldalról kísérték Danyt, mik?zben férjével áthaladtak a bronzív alatt, és el?bukkantak a hatalmas téglatekn? peremén, melyet kül?nféle szín?re festett padsorok vettek k?rbe.
Hizdahr zo Loraq levezette ?ket a fekete, bíbor, z?ld, fehér, sárga és narancs sorok k?z?tt a v?r?sig, melynek skarlátszín téglái hasonlítottak a lenti homokra. K?r?s-k?rül árusok kínáltak kutyakolbászt, sült hagymát, meg nem született kutyak?lyk?t apró nyárson, de Dany nem volt éhes. Hizdahr megt?ltette a díszhelyet t?bb kancsó h?v?s borral és édesvízzel, fügével, datolyával, dinnyével és gránátalmával, pekándióval és paprikával, valamint egy nagy tál mézes sáskával.
– Sáska! – b?mb?lte Er?s Belwas, azzal magához vette a tálat, és marékszám t?mte a szájába a csemegét.
– Nagyon ízletes – mondta Hizdahr. – Neked is ki kellene próbálnod, szerelmem. A méz el?tt f?szerben forgatják meg ?ket, ezért egyszerre édesek és csíp?sek.
– Ez megmagyarázza, miért izzad Belwas – felelt Dany. – Azt hiszem, én inkább maradok a fügénél és datolyánál.
A verem másik oldalán a Kegyek ültek kül?nféle szín? k?penyeikben, Galazza Galare szigorú alakja k?rül, aki egyedül viselt z?ldet k?zülük. Meereen Hatalmas Mesterei foglalták el a v?r?s és narancs sorokat. A n?k fátyolt viseltek, a férfiak fés?vel és lakkal szarvakat, kezeket és tüskéket formáztak a hajukból.
Hizdahr rokonai, az ?si Loraq család leszármazottai a bíbor, indigó és lila tokarokat részesítették el?nyben, míg a Pahlok rózsaszínt és fehéret viseltek. Yunkai küld?ttei mindannyian sárgába ?lt?ztek, és megt?lt?tték a királyi páholy melletti állást rabszolgáikkal és szolgálóikkal együtt. Az alacsonyabb származású meereeniek a fels? sorokban szorongtak, jóval távolabb a küzdelem helyszínét?l. A legfels? és legtávolibb, fekete és bíbor sorokat felszabadítottak és egyéb k?zemberek t?lt?tték meg. A zsoldosokat is ott helyezték el, a kapitányok a katonáik k?z?tt ültek. Dany megpillantotta Barna Ben viharvert arcát és Véresszakáll lángv?r?s arcsz?rzetét, hosszú hajfonatait.
Férjura felállt, és a magasba emelte a kezét
– Hatalmas Mesterek! Királyn?m elj?tt a mai napon, hogy megmutassa szeretetét, amit irántatok, a népe iránt érez. Támogatásával és beleegyezésével ezennel átnyújtom nektek a halálos m?vészetet! Meereen! Hadd hallja Daenerys királyn?, mennyire szeretitek!
Tízezer torokból szállt fel a k?sz?nt? kiáltás, majd húszezerb?l, végül mindegyikb?l. Nem a nevét mondták, hiszen sokan ki sem tudták ejteni. ?Anya!” – üv?lt?tték inkább; Ghis régi, halott nyelvén ez volt a Mhysa. A lábukkal doboltak, a hasukat csapkodták, és úgy üv?lt?tték: ?Mhysa, Mhysa, Mhysa!”, míg az egész verem beleremegett. Dany hagyta, hogy a hangorkán átcsapjon rajta. Nem a ti anyátok vagyok kiáltotta volna legszívesebben, hanem a rabszolgák anyja, minden fiúé, aki valaha meghalt ezen a homokon, amíg ti mézes sáskát t?mtetek magatokba! A háta m?g?tt álló Reznak odahajolt a füléhez:
– Hallod, hogy szeretnek, fényesség?
Nem, ?k a halálos m?vészetüket szeretik. Amikor az éljenzés alábbhagyott, végre ? is leülhetett. A páholy árnyékban volt, de a feje ennek ellenére megfájdult.
– Jhiqui, adnál egy kis vizet? Kiszáradt a torkom.
– Khrazzé a dics?ség, hogy el?sz?r ?lhessen a mai napon – mondta Hizdahr. – Sosem létezett nála jobb harcos.
– Er?s Belwas jobb volt – jelentette ki Er?s Belwas.
Khrazz meereeni harcos volt szegény sorból származott, a magas férfi koponyája tetején r?vidre nyírt, fekete-v?r?s taréj pompázott. Ellenfele, a Nyár-szigetek egyik ébenfekete b?r? dárdása d?féseivel egy id?re sikeresen tartotta távol magától Khrazzt, de amikor annak r?vid kardjával sikerült félreütnie a dárdát, már csak a mészárlás maradt hátra. Khrazz utána kivágta fekete b?r? ellenfele szívét, a feje f?lé emelte a v?r?s, vért?l cs?p?g? szervet, és beleharapott.