– Har! – nevetett óriásvész Tormund. – Ne kezdj vele szópárbajba, Havas nagyúr, ? túl okos a magunkfajtához! Inkább lopd el gyorsan, miel?tt Toregg felébred és lecsap rá!
Mit is mondott Valra az a félkegyelmü Axell Florent? ?Szemre is tetszet?s. Jó csíp?, jó kebel gyermekszülésre termett.” Igazat mondott, de a vad n? ennél sokkal t?bb volt – ezt bizonyította azzal, hogy megtalálta Tormundot, mik?zben az ?rség veterán felderít?i kudarcot vallottak. Lehet, hogy nem hercegn?, de bármelyik nagyúrnak méltó felesége lenne.
ám ez a híd már hosszú ideje leégett, és Jon maga dobta rá a fáklyát.
– Toregget ?r?mmel látjuk, ha elj?n érte – k?z?lte. – én esküt tettem.
– Csakhogy a lányt ez nem érdekli, igaz-e?
Val megveregette a csíp?jén lógó hosszú csontkést.
– Varjú nagyuram bármikor belopakodhat az ágyamba, ha mer. Kiherélve sokkal k?nnyebb lesz betartani az esküjét.
– Har! – horkantotta Tormund. – Hallod ezt, Toregg? Maradj t?le távol. Nekem már van egy lányom, még egy nem kell! – A vadak vezet?je a fejét csóválva bújt vissza a sátrába.
Mik?zben Jon megvakarta Szellem füle t?vét, Toregg odavezette Val lovát Még mindig ugyanazt a hátast ülte meg, amelyiket Mullytól kapta aznap, amikor elhagyta a Falat – a bozontos, félszem?, szürke jószágot. A lány felült rá, és a Fal felé fordította.
– Hogy van a kis sz?rnyeteg?
– Kétszer akkora lett, mióta elmentél, és háromszor olyan hangos. Ha szopni akar, a Keleti ?rségben is hallják a hangját. – Jon is nyeregbe szállt.
Val odaléptetett mellé.
– Nos... ahogy ígértem, elhoztam neked Tormundot. és most? Vissza kell mennem a régi cellámba?
– A régi celládat a Király Tornyában elfoglalta Selyse királyné. Emlékszel Hardin Tornyára?
– Amelyik le fog omlani?
– Száz éve így néz ki. A legfels? szintet el?készítettem számodra, úrn?m. T?bb helyed lesz, mint a Király Tornyában, bár talán nem akkora a kényelem. Soha senki nem is hívta Hardin palotájának.
– Inkább választom a szabadságot a kényelem helyett, ha van rá módom.
– A vár szabadsága a tiéd, de sajnálattal kell k?z?ln?m, hogy továbbra is fogoly maradsz. Azt azonban megígérhetem, hogy kéretlen látogatók nem fognak zavarni. Hardin Tornyát a saját embereim ?rzik, nem a királyné katonái, az alsó szinten pedig Wun Wun alszik.
– Egy óriás mint test?r? Ezzel még Dalla sem dicsekedhetett.
Tormund vadjai a sátrakból és a lombtalan fák mellé kifeszített
ponyvák alól figyelték távozásukat. Minden harcoskorú férfira három n? és ugyanannyi gyermek jutott, sovány teremtések beesett arccal és kerek szemmel. Amikor Mance Rayder a Falhoz vezette a szabad népet, k?vet?i hatalmas kecske-és birkanyájakat, disznókondákat tereltek maguk el?tt, de most csak mamutokat látott a táborban. Ha nincsenek az óriások, azokat is biztosan levágják, Jonnak efel?l semmi kétsége nem volt. A mamutok rengeteg húst adtak volna.
Jon a betegség jeleit is felfedezte a táborban, ami sokkal jobban nyugtalanította. Ha Tormund népe éhes és beteg, mi lehet azzal a t?bb ezer emberrel, akik Vakond Anyát k?vették Rideghonba? Cotter Pyke nemsokára odaér. Ha a szelek kedveznek, a flotta már visszafelé tarthat a Keleti ?rségbe, annyi vaddal, amennyi csak felfért a fedélzetre.
– Mire jutottál Tormunddal? – kérdezte Val.
– Kérdezd meg egy év múlva. A neheze még el?ttem áll. Rá kell vennem az embereimet, hogy megegyék a f?zt?met. Attól tartok, egyiknek sem fog ízleni.
– Hadd segítsek!
– Megtetted, elhoztad nekem Tormundot.
– T?bbet is tehetek.
Miért is ne? – gondolta Jon. – Elvégre mindenki meg van gy?z?dve róla, hogy Val igazi hercegn?. A lány szemrevaló, és úgy lovagolt, mintha nyeregbe született volna. Egy harcos hercegn?, nem valami elkényeztetett teremtés, aki egy toronyban gubbaszt, a haját fésülgeti, és várja, hogy egy arra járó lovag megmentse.
– Tájékoztatnom kell a királynét a megegyezésr?l. Te is találkozhatnál vele, ha hajlandó vagy térdet hajtani. – Nem lenne jó megsérteni a királynét még azel?tt, hogy egyáltalán megszólalna.
– Nevethetek térdeplés k?zben?
– Inkább ne, ez nem játék. Népeinket vérfolyam választja el egymástól, ?si, mély és v?r?s. Stannis Baratheon egy azon kevesek k?zül, akik hajlandóak elviselni a vadakat a birodalom területén. A tervemhez szükségem van a királynéja támogatására.
Val arcáról leolvadt a vidám mosoly.
– Szavamat adom, Havas nagyúr. Engedelmes kis vad hercegn? leszek a királynéd el?tt
Nem az én királyném, akarta mondani. Igazság szerint már alig várom a távozása napját. és ha az istenek kegyesek, magával viszi Melisandrét is.