– Parancsnok, ugye nem akarod átengedni azt... azt a démont is?
– Nem szívesen. – Jon még emlékezett a fejekre, melyeket a K?nnyez? hagyott neki hátra, szemük helyén a véres g?dr?kkel. Fekete Jack Bulwer,; Sz?r?s Hal Szürketollú Garth. Nem tudom megbosszulni ?ket, de nem felejtem el a nevüket. – De igen, uraim, akár ?t is. Nem válogathatunk a szabad népb?l, és nem mondhatjuk, hogy az egyik átj?het, a másik nem. A béke mindenkire nézve békét jelent.
A Norrey krákogott, és nagyot k?p?tt.
– Békéljenek meg a farkasokkal és a d?gev? varjakkal!
– A t?ml?ceimben béke van – tette hozzá az ?reg Flint. – Add nekem a K?nnyez?t!
– Hány felderít?vel végzett a K?nnyez?? – kérdezte Othell Yarwyck. – Hány asszonyt rabolt el, er?szakolt és gyilkolt meg?
– Hármat a sajátjaim k?zül – felelte Flint. – és amelyik lány nem kell neki, azt megvakítja.
– Amikor egy ember fel?lti a feketét, minden b?ne feledésbe merül – emlékeztette ?ket Jon. – Ha azt akarjuk, hogy a szabad nép mellettünk harcoljon, ugyanúgy meg kell bocsátanunk múltbéli b?neiket, ahogy a saját embereinkkel megtesszük.
– A K?nnyez? nem fogja elmondani a szavakat – jelentette ki Yarwyck. – Nem fogja a k?penyünket viselni. Még a t?bbi portyázó sem bízik benne.
– Nem kell megbíznod valakiben ahhoz, hogy felhasználd. – Kül?nben hogyan használhatnálak titeket? – Szükségünk van a K?nnyez?re, és a hozzá hasonlókra is. Ki más ismerné jobban a vadont, mint a vadak? Ki ismeri jobban az ellenségeinket, mint az az ember, aki harcolt ellenük?
– A K?nnyez? csak az er?szakot és a gyilkolást ismeri – morogta Yarwyck.
– Ha átj?nnek a falon, a vadak háromszor annyian lesznek, mint mi – mutatott rá Bowen Marsh. – és ez még csak Tormund serege. Ha a K?nnyez? emberei és a rideghoniak is csatlakoznak hozzájuk, egyetlen éjszaka alatt els?p?rhetik az éjjeli ?rséget.
– Csak a létszámmal nem lehet háborút nyerni. Ti nem láttátok ?ket. A fele két lábon járó halott.
– én azt szeretném, ha inkább a f?ld?n fekve lennének halottak, ha meg nem sértelek, nagyuram – mondta Yarwyck.
– De megsértesz! – Jon hangja hideg volt, akár a k?penyüket tépked? szél. – Abban a táborban gyermekek vannak, t?bb százan, ezren. és asszonyok.
– Lándzsaasszonyok.
– Azok is. Valamint anyák és nagyanyák, ?zvegyek és szüzek... hajlandó lennél mindegyiket halálra ítélni, uram?
– A vita nem testvérek k?zé való – szólt k?zbe Cellador septon. – Térdeljünk le, és imádkozzunk a Vénasszonyhoz, hogy világítsa meg a b?lcsességhez vezet? utat.
– Havas nagyúr – szólalt meg a Norrey –, hová akarod tenni ezeket a vadakat? Remélem, nem az én f?ldemre.
– úgy ám – csatlakozott Flint is. – Ha átengeded nekik az Adományt, az a te bolondságod, de gondoskodj róla, hogy ne csatangoljanak el, mert visszaküldjük neked a fejüket. K?zeleg a tél, nem akarok még t?bb szájat etetni.
– A vadak a falon maradnak – nyugtatta meg ?ket Jon. – A legt?bbjük az üresen álló várakban lesz elhelyezve. – Az éjjeli ?rségnek már voltak meglehet?sen hiányos hely?rségei Jégvégen, Hosszúhanton, Szürkelesen és Mélytóban, de tíz er?d még mindig üresen, elhagyatottan állt. – Férfiak asszonyokkal és gyerekekkel, tíz év alatti árvákkal, ?regek, ?zveggyé vált anyák és olyan n?k, akik nem akarnak harcolni. A lándzsaasszonyokat elküldjük Hosszúhantra, a n?véreikhez, az egyedülálló férfiakat pedig az újonnan megnyitott várakba. Akik feketét ?ltenek, itt maradnak, vagy elküld?m ?ket a Keleti ?rségbe és árnyéktoronyba. Tormund székhelye T?lgyfapajzs lesz, hogy k?zelr?l szemmel tudjam tartani.
Bowen Marsh felsóhajtott.
– Ha nem ?lnek meg minket a kardjukkal, akkor a szájukkal fognak. Parancsnok uram, hogy akarod etetni Tormund t?bb ezer emberét?
Jon már várta a kérdést.
– A Keleti ?rségen keresztül. Hajóval hozzuk az ennivalót, annyit, amennyire szükségünk lesz. A folyóvidékr?l, a viharvidékr?l és Arryn V?lgyéb?l, Dorne-ból és a Keskeny-tenger másik oldaláról, a Szabad Városokból.
– Ezért az élelemért pedig... tulajdonképpen hogyan is fizetünk, ha szabad megkérdeznem?
A braavosi Vasbank aranyával, felelhette volna Jon, de inkább azt mondta:
– Megegyeztem a szabad néppel, hogy a b?reiket és prémjeiket megtarthatják, azokra szükségük lesz télen, de minden más vagyonukat átadják. Aranyat és ezüst?t, borostyánt, ékk?veket, faragásokat, mindent, ami értékes. áthajózzuk az árut a Szabad Városokba, és ott eladjuk.
– A vadak minden vagyonát – gúnyolódott a Norrey. – Abból aztán vehetsz egy véka árpát, talán kett?t is.
– Parancsnok, miért nem k?veteled, hogy a vadak adják át a fegyvereiket is? – kérdezte Clydas.