Fehérrév ura leharapta az egyik kolbász felét.
– Bevallom... – Ruhája ujjával megt?r?lte zsíros ajkát. – Bevallom, nem nagyon ismertem szegény fiút Ramsay nagyúr apródja, igaz? Hány éves volt a k?ly?k?
– Kilenc volt a legutolsó névnapján.
– Milyen fiatal – csóválta a fejét Manderly. – Bár talán így járt jól Ha életben marad, Freyként kellett volna feln?nie.
Ser Hosteen lába meglendült, belerúgott az asztallapba, és az egészet ráborította Wyman nagyúr hatalmas potrohára. Kupák és tányérok repkedtek, a kolbászok szétszóródtak, tucatnyi Manderly-katona pattant fel káromkodva. Néhányan kések, kupák, kancsók után nyúltak, fegyverként használható tárgyakat ragadtak meg.
Ser Hosteen Frey el?rántotta kardját és Wyman Manderly felé sz?kkent. Fehérrév ura megpróbált odébb húzódni, de az asztallap a székéhez szegezte. A penge négy tokájából hármat átvágott, élénkpiros vér fr?ccsent. Walda úrn? felsikoltott, és kétségbeesetten kapaszkodott férje karjába.
– Elég! – kiáltotta Roose Bolton. – Elég ebb?l az ?rültségb?l!
Emberei el?rerohantak, mik?zben Manderly katonái átugráltak az
asztalokon, hogy hozzáféljenek a Freyekhez. Egyikük t?rrel támadt Ser Hosteenre, de a vállas lovag megperdült, és t?b?l levágta a karját. Wyman nagyúr végre talpra állt, de r?gt?n ?ssze is esett. A vén Locke mesterért kiáltott, mik?zben Manderly úgy tekergett a f?ld?n saját vérében, akár egy leüt?tt rozmár. K?rül?tte kutyák harcoltak a kolbászokért.
Két tucat rémvári dárdás kellett hozzá, hogy szétválasszák a küzd?ket, és véget vessenek a z?rzavarnak. Addigra hat fehérrévi ember és két Frey-katona feküdt holtan a f?ld?n. Vagy tucatnyian megsebesültek, és a Fattyú Fiainak egyike, Luton is üv?ltve haldokolt; az anyja után sírt, mik?zben fényesen csillogó beleit próbálta visszat?mk?dni a gyomrán tátongó lyukon. Végül Ramsay nagyúr hallgattatta el; elvette Acéllábú egyik emberének dárdáját, és átd?fte vele Luton mellét. A helyiségben még akkor is visszhangoztak a kiáltások, imák és átkok, a rémült lovak nyerítése és Ramsay szukáinak morgása. Acéllábú Waltonnak vagy tucatnyi alkalommal kellett a f?ldh?z ütnie dárdájának nyelét, mire a zaj annyira elcsendesedett, hogy hallani lehessen Roose Boltont.
– Látom, mindannyian vért akartok – mondta Rémvár ura. Rhodry mester már ott állt mellette, a karján hollóval. A madár fekete tollazata olajosan világított a fáklyafényben. Nedves, j?tt rá Theon. és Bolton nagyúr kezében ott egy pergamen, az is vizes. S?tét szárnyak, s?tét szavak. – Ahelyett, hogy egymásét ontanátok a kardotokkal, talán nem ártana Stannis ellen fordítanotok ?ket. – Széttekerte a pergament. – A f?serege nem egészen háromnapi lovaglásra vesztegel a hó fogságában, kiéhezve, és megmondom ?szintén, belefáradtam a várakozásba. Ser Hosteen, sorakoztasd fel a lovagjaidat és a gyalogosaidat a f?kapunál. Mivel annyira szomjazol a harcra, te mérheted az els? csapást. Wyman nagyúr, a te embereid a keleti kapunál gy?ljenek ?ssze. Szintén el?l fognak harcolni.
Hosteen Frey kardja szinte a markolatáig véres volt, arcát szepl?ként pettyezték a vércseppek.
– Ahogy nagyuram parancsolja – felelte a pengéjét leeresztve. – De miután átadtam neked Stannis Baratheon fejét, Szalonna uraságé k?vetkezik.
Négy fehérrévi lovag ?rk?d?tt Wyman nagyúr k?rül, akinek Medrick mester próbálta elállítani a vérzését.
– Ahhoz el?bb rajtunk kell átjutnod, ser – figyelmeztette Freyt a legid?sebb, egy szürke szakállú, szikár arcú veterán, akinek véres k?penyén három ezüst?s férfisell? látszott ibolyaszín alapon.
– ?r?mmel. Egyszerre vagy egyesével, nem számít.
– Elég! – b?mb?lte Ramsay, és meglendítette a véres dárdát. – Még egy fenyegetés, és én magam belezlek ki titeket! Nemes atyám szólt! Tartogassátok haragotokat a trónk?vetel? Stannisnek!
Roose Bolton egyetért?en bólintott.
– Pontosan. Lesz elég id? egymással viaskodni, miután végeztünk Stannisszel. – Elfordította a fejét, sápadt tekintete végigs?p?rt a termen, amíg rá nem talált a Theon mellett ül? Abelre. – Dalnok uram! Gyere, énekelj valami nyugtató dalt!
Abel meghajolt.
– Nagyuram kívánságára. – A lanttal a kezében odasétált az emelvényhez, ügyesen átsz?kkent a holttesteken, és keresztbe tett lábbal letelepedett a f?asztalra. Ahogy elkezdett játszani, egy szomorú, lágy dalt adott el?, Theon Greyjoy nem ismerte, Ser Hosteen, Ser Aenys és a t?bbi Frey megfordultak, és kivezették lovaikat a teremb?l.
Rowan megragadta Theon karját.
– A fürd?! Itt az id?!
Kiszabadította magát a szorításból.
– Fényes nappal? Meglátnak.
– A hó majd elrejt. Süket vagy? Bolton kiküldi a kardjait! El?ttük kell odaérnünk Stannis királyhoz!
– De... Abel...