– én... úgy hallottam, hárman vannak.
– Drogon vadászik. – A t?bbit nem kellett tudnia. – A fehér neve Viserion, a z?ld Rhaegal. A testvéreimr?l neveztem el ?ket. – Hangja visszaver?d?tt a megégett k?falakról. Olyan halknak és bizonytalannak hangzott... egy kislány hangja volt, nem egy királyn?é és hódítóé, nem egy frissen férjhez ment, elégedett asszonyé.
Rhaegal felüv?lt?tt, a vermet t?z t?lt?tte meg, v?r?s és sárga lángnyelvek csapkodtak. Viserion válaszolt neki, az ? lángjai arany és narancs színekben izzottak. Amikor csapott egyet a szárnyával, szürke hamufelh? emelkedett fel a talajról. A t?r?tt láncok cs?r?gtek és csilingeltek a lába k?rül. Quentyn Martell ijedten ugrott hátra.
Más talán kinevette volna, de Dany csak megszorította a kezét.
– Engem is megrémítenek, nincs ebben semmi szégyen. A gyermekeim egyre vadabbá és düh?sebbé válnak a s?tétben.
– Te... te meg akarod lovagolni ezeket?
– Az egyiket. Mind?ssze annyit tudok a sárkányokról, amennyit a bátyám elmondott róluk még lánykoromban, és amit a k?nyvekben olvastam, de úgy tudom, még Hódító Aegon sem merte meglovagolni Vhagart vagy Meraxest, ahogy a húgai sem Baleriont, a Fekete Iszonyatot. A sárkányok tovább élnek az embereknél, némelyik akár t?bb száz esztendeig is, így Aegon halála után Balerionnak is lettek más lovasai... de soha, egyetlen lovas sem ült meg két sárkányt.
Viserion ismét felszisszent. Fogai k?zül fust szállt fel, és a torka legmélyén látni lehetett az aranyszínben izzó tüzet.
– Ezek... félelmetes lények.
– Sárkányok, Quentyn. – Dany lábujjhegyre állt, és kétoldalt arcon csókolta a fiatalembert. – Ahogy én is az vagyok.
Az ifjú herceg nagyot nyelt.
– én... az én ereimben is a sárkány vére folyik, felség. Vérvonalamat vissza tudom vezetni az els? Daenerysig, a Targaryen hercegn?ig, aki Jó Daeron király testvére és Dorne hercegének asszonya volt. ? építtette neki a Vízkerteket
– Vízkertek? – Dany valójában nagyon keveset tudott Dorne-ról és t?rténelmér?l.
– Atyám kedvenc helye, ?r?m?mre szolgálna, ha egy nap megmutathatnám neked. Rózsaszín márvány az egész, tavakkal és medencékkel, és pont a tengerre néz.
– Szép lehet. – Dany elhúzódott a veremt?l. ? nem ide tartozik. Soha nem kellett volna idej?nnie. – Haza kellene térned. Attól tartok, az udvarom nem biztonságos hely számodra. T?bb az ellenséged, mint sejtenéd. Bolonddá tetted Daariót, ? pedig nem az az ember, aki ezt megbocsátja.
– Itt vannak a lovagjaim, a felesküd?tt pajzsaim.
– Két lovag, mik?zben Daariónak ?tszáz Viharvarja van. és a férjemmel is vigyáznod kellene. Tudom, szelíd és kedves embernek látszik, de ne hagyd magad megtéveszteni. Hizdahr koronája az én koronám, így jelenleg ? parancsol a világ egyik legfélelmetesebb harcos sz?vetségének. Ha valamelyikük úgy gondolná, a kedvében járhat azzal, hogy megszabadul egy riválisától...
– Dorne hercege vagyok, felség. Nem fogok elfutni rabszolgák és zsoldosok el?l.
Akkor valóban bolond vagy, Béka herceg. Dany még egy utolsó, hosszú pillantást vetett vad gyermekeire. Hallotta a sárkányok üv?ltését ahogy kivezette a fiút az ajtón, és látta a fények játékát a téglán, tüzeik visszatükr?z?dését. Ha visszanézek, elvesztem.
– Ser Barristan hív két hordszéket, hogy megk?nnyítse az utunkat vissza a mulatságra, de az út még így is fárasztó lehet. – Hátuk m?g?tt a vasajtó hosszan visszhangzó d?ndüléssel csukódott be. – Mesélj nekem arról a másik Daenerysról. A kelleténél jóval kevesebbet tudok atyám birodalmának t?rténelmér?l. Sosem volt mellettem mester, aki tanított volna. – Csak a bátyám.
– ?r?mmel, felség – hajtott fejet Quentyn.
Jóval elmúlt éjfél, mire az utolsó vendégek is távoztak, és Dany visszatérhetett a lakosztályába, hogy csatlakozzon urához és királyához. Hizdahr legalább jókedv? volt ha egy kicsit részeg is.
– Megtartottam az ígéretemet – mondta, mik?zben Irri és Jhiqui rájuk adták hálók?penyüket. – Békét akartál, és megkaptad.
Te pedig vért akartál, és hamarosan te is megkapod t?lem, gondolta Dany, de csak annyit mondott
– Hálás vagyok érte.
A nap izgalmai felszították férje szenvedélyét. Nem sokkal azután, hogy a szolgálólányok visszavonultak, letépte feleségér?l a k?penyt és az ágyra l?kte a lányt Dany átkarolta, és hagyta, hogy azt tegyen vele, amit akar. Amilyen ittas volt tudta, hogy nem marad benne sokáig.
így is t?rtént. A férfi utána a fülébe suttogta: