– Ahogy parancsolod. Bár... felség, ha szabad bátorkodnom felhívni rá a figyelmed, van másik út is...
– A dorne-i út? – A három dorne-i szintén részt vett a lakomán, hiszen Quentyn herceg rangja ezt lehet?vé tette, bár Reznak ügyelt rá, hogy a lehet? legtávolabb ültesse Dany férjét?l. Hizdahr nem t?nt féltékeny természetnek, de egyetlen férfi sem ?rült volna, ha egy rivális kér? legyeskedik új felesége k?rül – A herceg kellemes fiatalember, és jól beszél, de...
– A Martell ?si és nemes család, t?bb mint egy évszázada h?séges szolgálója a Targaryen-háznak, felség. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Quentyn herceg atyjának nagybátyjával szolgálhattam atyád test?rségében. Lewyn herceg bátor bajtárs volt, jobbat kívánni sem lehetett volna. Quentyn Martell ugyanabból a vérb?l való, ha szabad megjegyeznem.
– Sokkal jobban tetszene, ha az általa említett ?tvenezer karddal bukkant volna fel. Ehelyett hozott magával két lovagot és egy pergament. Az a papír megvédi a népemet a yunkaiktól? Ha flottával j?tt volna...
– Napdárdának soha nem volt tengeri ereje, felség.
– Nem. – Dany ennyire maga is ismerte a westerosi t?rténelmet Nymeria tízezer hajóval érkezett meg Dorne homokos partjaihoz, de amikor férjhez ment dorne-i hercegéhez, mindegyiket felgyújtotta, és ?r?kre hátat fordított a tengernek. – Dorne túlságosan messze van. Ha megtenném, amit a herceg kér, hátat kellene fordítanom a népemnek. Hazaküldhetnéd ?t.
– A dorne-iak híresen nyakas népség, felség. Quentyn herceg ?sei két évszázadon át küzd?ttek a tieid ellen. Nem fog elmenni nélküled.
Akkor itt fog meghalni, gondolta Daenerys, hacsak nincs benne jóval t?bb; mint amit látok.
– Még nem ment el?
– A lovagjaival iszogat.
– Hozd ide, itt az ideje, hogy találkozzon a gyermekeimmel.
Barristan Selmy hosszú, komor arcán a kétely árnyéka suhant át
– Ahogy óhajtod.
A király Yurkhaz zo Yunzakkal és a t?bbi yunkai úrral nevetgélt. Dany nem gondolta, hogy hiányolni fogja, de a biztonság kedvéért k?z?lte a szolgálólányaival, hogy amennyiben Hizdahr kérdez?sk?dne utána, mondják azt neki, hogy a természet szólította el.
Ser Barristan a lépcs?nél várta a kiv?r?s?d?tt arcú dorne-i herceggel. Túl sok volt a bor, állapította meg a királyné, bár a fiatalember viselkedésén ez nem látszott. A derék?vét díszít? réznapoktól eltekintve a dorne-i egyszer? ?lt?zéket viselt. Békának hívták, emlékezett vissza Dany. Illett rá a név, nem volt jókép? fiú.
A királyn? elmosolyodott.
– Hercegem, hosszú lesz az út lefelé. Biztosan akarod?
– Ha felségednek nem okoz gondot.
– Akkor k?vess.
Két Makulátlan ment el?ttük a lépcs?n, fáklyával a kezükben, a hátuk m?g?tt pedig két Bronz Bestia. Az egyik maszkja halat ábrázolt, a másiké héját. Ser Barristan még a saját piramisukban, a béke és az ünneplés éjszakáján is ragaszkodott az állandó kísérethez. A kis csapat néma csendben tette meg az utat, háromszor is megálltak, hogy igyanak egy kortyot.
– A sárkánynak három feje van – szólalt meg Dany az utolsó lépcs?sor el?tt. – A házasságom nem kell, hogy szétfoszlassa a reményeidet. Tudom, miért j?ttél.
– érted – felelte Quentyn félszeg lovagiassággal.
– Nem. Te tüzért és vérért j?ttél.
Az egyik elefánt rájuk trombitált az állásából. A valahonnan alulról felhangzó válaszüv?ltésre Dany szíve gyorsabban kezdett verni. Quentyn herceg riadtan kapta fel a fejét.
– A sárkányok érzik, amikor ?felsége k?zeledik – árulta el neki Ser Barristan.
Minden gyermek megismeri az anyját, gondolta Dany. Amikor a tengerek kiszáradnak és a hegyeket elfújja a szél, akár a leveleket...
– Engem hívnak. Gyere! – Megfogta Quentyn herceg kezét, és odavezette a verem bejáratához, ahol a két sárkányt ?rizték. – Maradj idekint – mondta Ser Barristannak, mik?zben a Makulátlanok kinyitották a hatalmas vasajtót – A herceg majd megvéd. – Maga után húzta a dorne-i lovagot és megállt a g?d?r szélén.
A sárkányok a nyakukat tekergették, ég? szemmel figyelték ?ket. Viserion már szétzúzta az egyik láncát, a t?bbit pedig megolvasztotta. úgy csüng?tt a barlang tetején, akár egy óriási, fehér denevér, karmai belemélyedtek a megégett, szétt?redezett téglafalba. A még mindig megláncolt Rhaegal egy bivaly tetemén lakmározott. A csontok a verem alján sokkal vastagabb rétegben álltak, mint legutóbb, amikor itt járt a falak és a padló fekete volt, és szürke, sokkal inkább hamu, mint tégla. Már nem tart ki sokáig... m?g?tte azonban csak f?ld és k? volt. Vajon a sárkányok át tudják fúrni a k?vet, mint az ?si Valyria t?zférgei? Remélte, hogy nem.
A dorne-i herceg arca elfehéredett