– Nincs rá szükség. Tudom, miféle k?sz?net jár a fejedben. – Azzal újra meghajolt és távozott
Dany kinézett a városra. A falakon túl a yunkaik sárga sátrai rendezetten sorakoztak a tenger partján, a rabszolgák által ásott árkok védelmében. északon, a folyó túlsó partján új-Ghis két vaslégiója táborozott, azokat a katonákat ugyanúgy képezték ki és fegyverezték fel, mint a Makulátlanokat. Két másik ghisi légiót keleten szállásoltak el, elzárták az utat a Khyzai-hágóhoz. Délen a szabad kompániák sorban kik?t?tt lovai és tábortüzei látszottak. Nappal halvány, szürke fustszalagok kígyóztak az ég felé, éjszaka a távoli tüzek fénypontjait lehetett látni. Az ?b?l partján építették fel azt a f?rtelmet, a rabszolgapiacot, szinte k?zvetlenül az ? küsz?bén. Most, napnyugta után ugyan nem látta, de tudta, hogy ott van, és ett?l még düh?sebb lett.
– Ser Barristan – mondta halkan.
A fehér lovag azonnal ott termett
– Felség!
– Mennyit hallottál?
– Eleget. Nem tévedett. Sose bizz egy zsoldosban.
Vagy egy királyn?ben, gondolta Dany.
– Vannak olyanok a Második Fiáknál, akiket meg lehetne gy?zni róla, hogy... távolítsák el Barna Bent?
– Ahogy Daario Naharis is eltávolította a Viharvarjak t?bbi kapitányát? – Az ?reg lovag láthatóan kényelmetlenül érezte magát. – Talán. Nem tudom megmondani, felség.
Persze, hogy nem, gondolta, te túlságosan egyenes és becsületes vagy.
– Ha nem, a yunkaiknál van három másik szabad kompánia is.
– Banditák és gyilkosok, száz harcmez? s?predéke – figyelmeztette Ser Barristan. – A kapitányaik pedig ugyanolyan megbízhatatlanok, mint Plumm.
– én csak egy fiatal lány vagyok, és nem értek ezekhez a dolgokhoz, de mintha most éppen azt akarnánk, hogy megbízhatatlanok legyenek. Ha még emlékszel, egyszer a Viharvarjakat és a Második Fiakat is meggy?ztem, hogy csatlakozzanak hozzánk.
– Ha felséged bizalmasan szeretne szót váltani Gylo Rhegannal vagy a Rongyos Herceggel, felhozatom ?ket a lakosztályodba.
– Nem ez a megfelel? id?pont. Túl sok szem, túl sok fül. A távollétüket még akkor is észrevennék, ha felt?nés nélkül el tudnád ?ket választani a yunkaiktól. Kell találnunk valami kevésbé felt?n? módot az elérésükre... nem ma este, de nemsokára.
– Ahogy parancsolod, bár attól tartok, erre a feladatra nem én vagyok a legalkalmasabb. Királyvárban az ilyen munkákat Kisujj vagy a Pók végezte. Mi, ?reg lovagok egyszer? emberek vagyunk, harcra termettünk. – Megveregette kardjának markolatát.
– A foglyaink – t?n?d?tt Dany. – A westerosiak, akik a Szélfuttáktól érkeztek a három dorne-ival. Még mindig b?rt?nben vannak, igaz? Használhatnánk ?ket.
– úgy érted, engedjük ?ket szabadon? B?lcs lépés lenne ez? Azért j?ttek ide, hogy a bizalmadba férk?zzenek, az els? adandó alkalommal elárulhatják felségedet.
– Akkor kudarcot vallottak, mert nem bízom meg bennük, soha nem is fogok. – Dany valójában már el is felejtette, mi az a bizalom. – Attól még használhatjuk ?ket. Az egyikük egy n?, Meris. Küldd vissza ?t mint... nagylelk?ségünk jelét. Ha a kapitánya okos ember, meg fogja érteni.
– Az a n? a legrosszabb mind k?zül.
– Annál jobb. – Dany egy pillanatig gondolkodott – és a Hosszú Lándzsákat is megkereshetnénk. Meg a Macska Kompániáját.
– Véresszakáll. – Ser Barristan arcán elmélyültek a ráncok. –Ha felséged megengedi, nem kellene vele k?z?sk?dnünk. Túl fiatal vagy ahhoz, hogy emlékezz a Kilenckrajcáros Királyokra, de ez a Véresszakáll hasonló vadember, mint ?k voltak. Nincs benne becsület, csak szomjúság... aranyra, dics?ségre, vérre.
– Te jobban ismered nálam ezeket az embereket, ser. – Ha Véresszakáll valóban a legbecstelenebb és legmohóbb az ?sszes zsoldos k?zül, ?t lenne a legk?nnyebb befolyásolni, de ebben a kérdésben nem akart szembeszállni Ser Barristan tanácsaival. – Tégy, amit a legjobbnak látsz, de ne vesztegesd az id?t. Ha Hizdahr békéje darabokra hullik, készen akarok állni rá. Nem bízom a rabszolgatartókban. – Nem bízom a férjemben. – A gyengeség els? jelére ellenünk fordulnak.
– A yunkaik is folyamatosan gyengülnek. Azt beszélik, a vérfolyás elterjedt a tolosiak k?z?tt és már a folyó túlsó partján is tombol, a harmadik ghisi légiónál.
A fakó kanca. Daenerys felsóhajtott. Quaithe figyelmeztetett a fakó kanca érkezésére. Beszélt a dorne-i hercegr?l is, a nap fiáról. Mondott mást is, de talányokban beszélt.
– Nem bízhatom a járványra, hogy megszabadítson az ellenségeimt?l. Haladéktalanul engedd szabadon Szép Merist!