Sárkányok tánca

– Ahogy akarod. – A lány megérintette Jon kezét – Karhold nem felejt.

 

K?zben felszeletelték a jávorantilopot. Sokkal jobb illata volt, mint amire Jon számított. Elküld?tt egy adagot B?r?snek Hardin Tornyához, valamint három nagy tál sült z?ldséget Wun Wunnak, majd magának is vágott egy derekas szeletet. Háromujjú Hobb kitett magáért. Pedig aggódott, mert Hobb két nappal korábban meglátogatta, és elpanaszolta, hogy vadakat ?lni j?tt az éjjeli ?rséghez, nem azért, hogy f?zz?n rájuk.

 

– Ráadásul még soha nem f?ztem esküv?i lakomára, uram. A fekete testvérek nem vesznek feleséget. Benne van az átkozott eskünkben, a pokolba is!

 

Jon éppen le?blítette a sültet egy korty forralt borral, amikor Clyde jelent meg a k?ny?ke mellett.

 

– Madár j?tt – k?z?lte, és egy darab pergament csúsztatott Jon kezébe. Az üzenetet fekete viasszal zárták le. A Keleti ?rség. Jon azonnal tudta, miel?tt még felt?rte volna a pecsétet. A levelet Harmune mester írta, mert Cotter Pyke nem tudott sem írni, sem olvasni. A szavak azonban az ? szavai voltak, nyersek és lényegre t?r?k, ahogy beszélt.

 

Ma nyugodt a tenger. A reggeli dagállyal tizenegy hajó kifut Rideghon felé. Három braavosi, négy lysi, négy saját. Két lysi alig úszik. Lehet, hogy t?bb vadat fojtunk vízbe, mint amennyit megmentünk. A te utasításodra. A fedélzeten húsz holló és Harmune mester, ? küld híreket. én vezetem a flottát a Karomról, Sósrongy a helyettesem a Feketerigón. SerGlendon tartja a Keleti ?rséget

 

– S?tét szárnyak, s?tét szavak? – érdekl?d?tt Alys.

 

– Nem, úrn?m. Ezt a hírt már régen vártam. – Bár a vége nyugtalanitó. Glendon Hewett harcedzett és er?s felderít? volt, értelmes választás a parancsnoki posztra Cotter Pyke távollétében. Ugyanakkor szoros barátságot ápolt Alliser Thorne-nal, és r?vid ideig Janos Slynt talpát is nyalta. Jon még emlékezett rá, amikor Hewett kirángatta az ágyából, és a bordái k?zé rúgott. én soha nem választottam volna ?t. ?sszetekerte a pergament, és bedugta a kard?vébe.

 

K?vetkezett a halfogás, és amint lecsontozták a csukát, Alys úrn? a tánctér k?zepére vonszolta Sigornt. A férfi mozgásából látszott, hogy még soha nem táncolt, de elég sok forralt bort ivott ahhoz, hogy ez már ne is számítson.

 

– Egy északi sz?z és egy vad harcos, a Fény Urának áldásával ?sszeadva. – Ser Axell Florent elfoglalta Alys úrn? üres helyét. – ?felsége helyesli a d?ntést. Elég k?zel állok hozzá, parancsnok, ismerem a gondolkodását. Stannis király is helyeselni fogja.

 

Kivéve, ha Roose Bolton egy dárdára t?zte a fejét.

 

– De úgy látom, nem mindenki ért egyet vele. – Ser Axell szakálla tépett bozót volt er?tlen állán; füléb?l és orrából szintén durva sz?rszálak álltak ki. – Ser Patrek úgy érzi, ? megfelel?bb pár lett volna Alys úrn? számára. Elveszítette a f?ldjeit amikor északra j?tt.

 

– Sokan vannak ebben a teremben, akik jóval t?bbet veszítettek nála – felelte Jon –, és még t?bben, akik az életüket adták fel, hogy a birodalmat szolgálják. Ser Patrek szerencsésnek tarthatja magát

 

Axell Florent elmosolyodott.

 

– A király is ugyanezt mondaná, ha itt lenne. Mégis kellene valami kárpótlást adni ?felsége h?séges lovagjainak, nemde? K?vették ?t ilyen messzire, és nagy árat fizettek érte. A vadakat pedig a királyhoz és a birodalomhoz kell k?tni. Ez a házasság nagyon jó els? lépésnek, de a királyné ?rülne, ha a vad hercegn?t is férjhez adnánk.

 

Jon sóhajtott. Már belefáradt, hogy állandóan el kell magyaráznia, Val nem igazi hercegn?. úgy t?nt, akárhányszor mondja el, nem fogják fel.

 

– Kitartó vagy, Ser Axell, meg kell hagyni.

 

– Tán hibáztatsz érte, nagyuram? Egy ilyen jutalmat nem k?nny? elnyerni. Azt hallottam, a lány megérett a házasságra, és szemre is tetszet?s. Jó csíp?, jó kebel, gyermekszülésre termett.

 

– és ki lenne az apja azoknak a k?lyk?knek? Ser Patrek? Vagy te?

 

– Tudsz jobbat? A Florentek ereiben a régi Gardener királyok vére cs?rgedez. Melisandre úrn? levezethetné a szertartást, ahogy Alys úrn? és a Magnar esetében is tette.

 

– Már csak a menyasszony hiányzik.

 

– Azon k?nnyen segíthetünk. – Florent mosolya olyan hamis volt, hogy Jonnak szinte már fájt. – Hová dugtad, Havas nagyúr? Elvitetted valamelyik másik váradba? Szürkelesbe vagy az árnyéktoronyba? Esetleg Szajhahantba a t?bbi némberrel? – K?zelebb hajolt. – Néhányan azt beszélik, a saját szórakoztatásodra rejtetted el. Nekem nem számít, ha nem várandós. A saját fiaimat akarom beleültetni. Ha bet?rted, nos... mindketten az életet szeret? férfiak vagyunk, nem igaz?

 

Jon eleget hallott.

 

– Ser Axell, ha te valóban a Királyné Segít?je vagy, akkor sajnálom ?felségét.

 

Florent képe elv?r?s?d?tt a haragtól.

 

George R. R. Martin's books