A fogások k?z?tt Ser Axell Florent táncba vitte Selyse királynét. Mások is k?vették ?ket, els?ként a királyné lovagjai az udvarh?lgyekkel. Ser Brus el?sz?r Shireen hercegn?t kérte fel, majd az anyjára is sort kerített Ser Narbert a királyné ?sszes h?lgykísér?jét megtáncoltatta.
A királyné kíséretének férfitagjai háromszor annyian voltak, mint a n?k, így még a legszégyenl?sebb szolgálólányoknak is táncolniuk kellett. Néhány dal után a fekete testvérek is felidézték a lépéseket melyeket az udvarban és a várkastélyokban tanultak meg, miel?tt még b?neik a Falra szám?zték volna ?ket, és szintén kiperdültek a tánctérre. Az ?reg Királyerdei Ulmer ugyanolyan jó táncosnak bizonyult mint íjásznak, és elkápráztatta partnereit a Királyerdei Testvériségr?l szóló t?rténeteivel, amikor még együtt lovagolt Simon Toyne-nal és Nagyhasú Bennel, és segítettek Wendának, a Fehér ?znek beleégetni a n? jelét nemesi származású foglyai fenekébe. Selyem maga volt az elegancia, sorban három szolgálólánnyal is táncolt, de a nemes h?lgyeket egyszer sem k?zelítette meg, amit Jon b?lcs d?ntésnek talált. Nem tetszett neki, ahogy a királyné lovagjai az intéz?t nézték, kül?n?sen Királyhegyi Ser Patrek tekintete aggasztotta, ? ma vért akar ontani, gondolta. Alig várja, hogy valaki provokálja.
Amikor Fajankó Owen táncra perdült Foltoskép?vel, harsány nevetés csapott fel a teremben. A látványra még Alys úrn? is elmosolyodott
– Gyakran táncoltok a Fekete Várban?
– Minden alkalommal, amikor esküv? van, úrn?m.
– Táncolhatnál velem, puszta udvariasságból. Máskor is táncoltunk már.
– Máskor? – vigyorgott pimaszul Jon.
– Amikor gyerekek voltunk. – A lány let?rt egy darab kenyeret és megdobta vele a parancsnokot – Te is tudod!
– H?lgyem, neked a férjeddel kellene táncolnod
– Attól tartok az én Magnarom nem az a táncos fajta. Ha nem táncolsz velem, legalább t?hs egy kis forralt bort
– Ahogy óhajtod. – Intett, hogy hozzanak oda egy kancsót.
– Tehát férjezett asszony lettem – mondta Alys, mik?zben Jon t?lt?tt neki. – Van egy vad férjem, neki pedig egy kis vad hadserege.
– ?k szabad népnek hívják magukat, legalábbis a t?bbségük. A thennek azonban más nép. ?si nép. – Ezt Ygritte mondta neki Nem tudsz te semmit, Havas Jon. – A Jégagyarak északi részér?l, egy rejtett v?lgyb?l j?ttek, melyet magas hegycsúcsok vesznek k?rül T?bb ezer éven át szorosabb kapcsolatot ápoltak az óriásokkal, mint az emberekkel. Ett?l mások.
– Mások, de mégis hasonlítanak ránk.
– Igen, úrn?m. A thenneknek vannak uraik és t?rvényeik. – Tudják, hogyan kell letérdelni. – ónt és rezet bányásznak a bronzkészítéshez, saját maguk kovácsolják a fegyvereiket és a páncéljaikat, nem lopják ?ket. Büszke és bátor nép. Mance Raydernek háromszor kellett legy?znie a régi Magnart, miel?tt Styr elfogadta ?t Falon Túli Királyként.
– és most itt vannak, a Fal innens? oldalán. Ki?zték ?ket hegyi rejtekükb?l, hogy végül az én hálószobámban k?ssenek ki. – Alys keser?en elmosolyodott. – Az egész az én hibám. Nemes atyám hiába mondta nekem, hogy b?v?ljem el Robbot, még csak hatéves voltam, nem tudtam, hogyan kell.
Igen, de most már majdnem hat és tíz vagy, és mindannyian azért imádkozunk, hogy el tudd b?v?lni az új férjedet.
– úrn?m, mi a helyzet a Karholdi tartalékokkal?
– Nem állunk jól – sóhajtotta a lány. – Atyám olyan sok embert vitt magával délre, hogy csak az asszonyok és a gyerekek maradtak a termés betakarítására, meg persze az ?regek és a nyomorékok, akik már nem tudtak volna harcolni. A gabona a mez?n száradt el, vagy az ?szi es?k verték le, most pedig már itt a hó. Kemény telünk lesz. Az ?regek k?zül kevesen élik túl, és sok gyermek is bele fog halni.
Ezt a t?rténetet északon jól ismerték.
– Atyám anyai nagyanyja hegyi Flint volt – mondta Jon. – Az els? Flintek, így nevezték magukat. Azt mondják, a t?bbi Flint már a fiatalabb fiúk vérei, akiknek el kellett hagyniuk a hegyeket, hogy ennivalót, f?ldet és asszonyt keressenek maguknak. Odalent mindig is kemény volt az élet. Amikor leesett a hó, és megfogyatkozott az élelem, a fiatalok elmentek a városokba, hogy valamelyik nagyúr szolgálatába álljanak, az ?regek pedig ?sszegy?ltek, és bejelentették, hogy elmennek vadászni. Néhányukat megtalálták a k?vetkez? tavasszal, de a legt?bbet sosem látták újra.
– Karholdban is hasonló a helyzet.
Jont ez nem lepte meg.
– Ha kezdenek apadni a készletek, jussunk eszedbe, úrn?m. Küldd el az ?regeket a Falra, hagyd nekik letenni az eskünket. Itt legalább nem egyedül fognak meghalni a hóban, és nem csak az emlékekkel melegíthetik magukat. Küldj fiúkat is, ha tudjátok ?ket nélkül?zni.