– A pernye táncát látod a léghuzatban.
– Koponyákat látok. és téged. A te arcodat látom minden alkalommal, amikor a lángokba nézek. A veszély, amire figyelmeztettelek, már nagyon k?zel jár.
– T?r?k a s?tétben, tudom. Bocsásd meg a kételyeimet, úrn?m. Szürke lány haldokló lovon, aki egy házasság el?l menekül, ezt mondtad.
– Nem is tévedtem.
– Tévedtél. Alys nem Arya.
– A látomás az igazságot mutatta, csak én értelmeztem félre. Ugyanolyan halandó vagyok, mint te, Havas Jon. Minden halandó tévedhet
– Még a Fal parancsnoka is. – Mance Rayder és lándzsaasszonyai nem tértek vissza, és Jon ?nkéntelenül is arra gondolt, hogy a v?r?s asszony talán nem ok nélkül hazudott neki. Vajon a saját játékát játssza?
– Mindig tartsd magad mellett a farkasodat, nagyuram.
– Szellem ritkán megy messzire. – A rémfarkas nevének említésére felkapta a fejét Jon megvakarta a füle t?vét – Most azonban meg kell bocsátanod. Szellem, gyere!
A Fal alapjából kivájt nehéz faajtókkal lezárt jégcellák apró b?rt?n?k voltak. Némelyikben egy ember akár járkálhatott is néhány lépést de a legt?bben csak ülni lehetett, a legkisebben pedig még azt sem.
Jon f? foglyának adta a legnagyobb cellát, egy v?d?rrel, amibe a dolgát végezhette, elég takaróval, hogy ne fagyjon meg, és egy t?ml? borral. Az ?r?knek kellett egy kis id?, hogy kinyissák az ajtót, mert a zárban is jég képz?d?tt. A rozsdás zsanérok elátkozott lelkekként sikoltottak fel, amikor Botfaragó Wick kinyitotta az ajtót annyira, hogy Jon befurakodhasson. Enyhe ürülékszag fogadta, bár sokkal gyengébb, mint várta. Ilyen hidegben még a szar is keményre fagyott Havas Jon látta saját képét visszatükr?z?dni a jégfalakon.
A cella egyik sarkában prémeket halmoztak fel csaknem embermagasságig.
– Karstark, ébreszt?!
A prémek megmoccantak. Néhány ?sszefagyott, és a b?r?ket borító dér megcsillant minden apró mozdulatnál. Egy kéz emelkedett ki alóluk, aztán egy arc – barna, gubancos, ?szül? haj, ádáz tekintet? szempár, orr, szakáll, száj. A fogoly bajszában jéggé fagyott az orrából kicsorgó váladék.
– Havas. – Lélegzete párafelh?vé alakult, egy pillanatra elhomályosította a jégfalat. – Nincs jogod itt tartani engem! A vendéglátás t?rvénye...
– Nem vagy a vendégem. Az engedélyem nélkül j?ttél a Falhoz, fegyveresen, hogy akarata ellenére elhurcold az unokahúgodat. Alys úrn? kapott kenyeret és sót, ? vendég. Te fogoly vagy. – Jon hagyott egy pillanatot a férfinak, hogy megeméssze. – Az unokahúgod férjhez ment.
Cregan Karstark ajka hátrahúzódott a fogáról.
– Alysát nekem ígérték! – Bár már ?tven is elmúlt, még mindig er?s férfi volt amikor bel?kték a cellába. A hideg azóta kiszívta bel?le az er?t, merevvé és gyengévé tette tagjait. – Nemes atyám...
– Atyád várnagy, és egy várnagynak nincs joga házassági szerz?dést jóváhagyni.
– Atyám, Arnolf Karhold ura!
– Minden általam ismert t?rvény szerint a fiú megel?zi a nagybácsit.
Cregan talpra küszk?dte magát, és félrerúgta a bokája k?ré tekeredett prémet.
– Harrion halott!
Vagy nemsokára az lesz.
– A lány is a nagybácsi el?tt k?vetkezik. Ha a bátyja valóban halott, akkor Karhold Alys úrn?é, ? pedig feleségül ment Sigornhoz, a thennek Magnarjához.
– Egy vadhoz! Egy mocskos, gyilkos vadhoz! – Cregan keze ?k?lbe szorult. B?rkeszty?t viselt, melynek prémszegélye t?kéletesen illett a széles vállra vetett gy?r?tt, merev k?peny díszítéséhez. Fekete gyapjúpalástjára házának fehér nap-szimbólumát hímezték. – Tudom, mi vagy. Havas. Félig farkas, félig magad is vad, egy áruló és egy szajha balkézr?l való k?lyke! Valami ocsmány vadember ágyába küldtél egy nemesi származású szüzet. Tán el?bb bele is kóstoltál? – Felnevetett. – Ha meg akarsz ?lni, csak tedd, és légy átkozott rokongyilkosságért! A Starkok és a Karstarkok egy vérb?l valók!
– Az én nevem Havas.
– Fattyú!
– Ebben egészen biztosan vétkes vagyok.
– Engedd el ezt a Magnart Karholdba, levágjuk a fejét, és belet?mjük egy árnyékszékbe, hogy a szájába hugyozhassunk!
– Sigorn kétszáz thenn vezére – mutatott rá Jon –, és Alys úrn? úgy véli, Karhold neki majd kinyitja kapuját. Két embered máris felesküd?tt a szolgálatára, és meger?sítették, amit ? is mondott atyád és Ramsay Bolton sz?vetségér?l. úgy hallottam, k?zeli rokonaid élnek Karholdban. Egyetlen szavaddal megmenthetnéd az életüket. Add fel a várat, Alys úrn? pedig megbocsát az asszonyoknak, akik elárulták ?t, és engedi a férfiaknak, hogy feketét ?ltsenek.
Cregan a fejét rázta. Gubancos hajában jégr?g?k képz?dtek, és minden mozdulatnál halk csilingeléssel ?t?dtek ?ssze.