– Tehát egy korona miatt viszálykodtok, amelyet az egyik család vett el a másiktól, amikor még a Casterlyk tartották Casterly-hegyet, jól értem? Egy olyan királyság koronájáért, amelyik t?bb ezer éve megsz?nt – Halkan nevetett. – Oly sok év, oly sok háború, oly sok király... esetleg eszébe juthatott volna valakinek békét k?tni
– Valaki meg is tette, nagyuram. S?t t?bben is. Volt vagy száz békénk a Brackenekkel, sokat k?zülük házassággal is megpecsételtek. Minden Bracken ereiben Blackwood vér folyik, és ez fordítva is igaz. Az ?reg Király békéje fél évszázadig tartott de aztán kit?rt valami új viszály, a régi sebek felnyíltak és újra vérezni kezdtek. Atyám szerint mindig ez t?rténik. Amíg az ember visszaemlékszik a rosszra, ami az ?seivel megesett, soha nem lesz béke. így ment ez évszázadokon át mi gy?l?ltük a Brackeneket ?k gy?l?ltek minket. Atyám azt mondja, sosem lesz vége.
– Pedig lehetne.
– Hogyan, nagyuram? Atyám szerint a régi sebek sosem gyógyulnak be.
– Az én atyámnak is volt egy mondása. Sose sebesíts meg egy ellenséget, ha meg is tudod ?lni. A halottak nem szomjaznak bosszúra.
– De a fiaik igen – vetette ellen szelíden Hoster.
– Nem, ha ?ket is meg?l?d. Ha kételkedsz a szavamban, kérdezd meg a Casterlyket. Kérdezd meg Tarbeck nagyurat és úrn?t, vagy a castamere-i Reyne-eket. Kérdezd meg Sárkányk? hercegét. – A nyugati hegyeket koronázó mélyv?r?s felh?k egy pillanatra Rhaegar bíbor k?penybe burkolt gyermekeit juttatták eszébe.
– Ezért ?ltétek meg az ?sszes Starkot?
– Nem az ?sszest – felelte Jaime. – Eddard nagyúr lányai még élnek, az egyik éppen most ment férjhez. A másik... – Brienne, merre jársz? Megtaláltad ?t? – Ha az istenek kegyesek, a másik elfelejti, hogy valaha is Stark volt. Férjhez megy egy vállas kovácshoz vagy egy kerekkép? fogadóshoz, megt?lti a házát k?lyk?kkel, és soha nem kell attól félnie, hogy arra jár egy lovag, és a falhoz csapkodja a fejüket.
– Az istenek kegyesek – mondta bizonytalanul a túsz.
Hidd csak ezt. Jaime megsarkantyúzta Becsületet.
Krajcárfa sokkal nagyobb falunak bizonyult, mint várta. A háború nem kerülte el, err?l tanúskodtak a leégett gyüm?lcs?skertek és az üres házak megperzsel?d?tt falai. ám minden romba d?lt épületre jutott három újjáépített. Jamie a s?tétkék alkonyatban új zsúptet?t látott vagy tucatnyi házon, az ajtók pedig nyers, z?ld fából készültek. Egy kacsaúsztató és egy kovácsm?hely k?z?tt állt a fa, amelyr?l a falu a nevét kapta, egy magas, ?s?reg t?lgy. G?cs?rt?s gy?kerei úgy kígyóztak a talajon, akár egy fészeknyi barna kígyó, hatalmas t?rzsére t?bb száz régi rézkrajcárt szegeztek.
Peck a fára nézett, majd az üres házakra.
– Mi van az emberekkel? – csodálkozott.
– Rejt?znek – felelte Jaime.
A házakban minden tüzet eloltottak, de némelyik még füst?lt, és egyik sem h?lt ki. Az egyetlen él?lény egy anyakecske volt, amelyet Szilaj Harry Merrell talált az egyik kertben... viszont a falunak volt er?dje, ugyanolyan masszív, mint bármelyik másik a folyóvidéken, tizenkét láb magas vastag k?falakkal, és Jaime tudta, hogy ott találhatja meg a falusiakat. Ott rejt?ztek el amikor j?ttek a fosztogatók, ezért létezik még ez a falu. és most megint elbújtak, ezúttal el?lem.
Becsülettel egyenesen odalovagolt a kapuhoz.
– Hé, ti ott bent! Nem akarunk bántani titeket, a király emberei vagyunk!
A kapu f?l?tt arcok jelentek meg a falon.
– A király emberei gyújtották fel a falut – szólt le egy férfi. – El?ttük egy másik király emberei vitték el a birkáinkat. Az állatokat egy harmadik királynak neveltük, bár a birkáknak ez nem számított. A király emberei ?lték meg Harsley-t és Ser Ormondot, és er?szakolták meg sorban Lacey-t, amíg bele nem halt.
– Azok nem az én embereim voltak – felelte Jaime. – Kinyitjátok a kaput?
– Ha elmentetek, biztosan.
Ser Kennos lovagolt oda mellé.
– K?nnyen bet?rhetnénk a kaput, vagy felgyújthatnánk.
– Míg ?k k?veket dobálnak ránk, és telet?zdelnek nyílvessz?vel. – Jaime a fejét rázta. – Véres munka lenne, és mit nyernénk vele? Ezek az emberek nem bántottak minket. Megszállunk a házakban, de nem viszünk el semmit. Van elegend? élelmünk.
Mik?zben a félhold felkúszott az égre, a f?téren kik?t?tték a lovaikat, és elfogyasztották sózott ürühúsból, szárított almából és kemény sajtból álló vacsorájukat. Jaime alig evett, de megosztozott egy t?ml? boron Peckkel és Hosszal. Megpróbálta megszámolni a vén t?lgyfára szegeit krajcárokat, de túl sok volt bel?lük, és folyton elvétette a számolást. Mi célt szolgálhat ez? A Blackwood fiú elmondta volna, ha megkérdezi, de akkor megsz?nik a rejtély.
?rszemeket állított, hátha mégis maradt valaki a faluban, és felderít?ket küld?tt ki, nehogy az ellenség meglepje ?ket. Már majdnem éjfél volt, amikor két lovasa visszatért egy n?i fogollyal.
– Félelem nélkül k?zelített, nagyuram, és azt mondta, veled akar szót váltani.