– Bethany – bólintott lehangoltan Tytos nagyúr. – Valamint két fivérem és egy húgom. Két el?zvegyült nagynéném. Unokahúgok, unoka?ccs?k, kuzinok. Azt gondoltam, talán megelégszel...
– A saját véredb?l való gyermek kell.
– Bethany csak nyolcéves. Kedves gyermek, csupa nevetés. Soha nem járt egynapi lovaglásnál messzebb a váramtól.
– Miért nem engeded el megnézni Királyvárat? ?felsége majdnem egyid?s vele. ?rülne egy újabb barátnak.
– Akit fel lehet lógatni, amennyiben a barát atyja csalódást okoz? – horkantott Tytos nagyúr. – Van négy fiam. Nem választanál inkább k?zülük egyet? Ben tizenkét esztend?s, és kalandra szomjazik. Lehetne a fegyverhordozód, ha neked is megfelelne.
– így is t?bb fegyverhordozóm van a kelleténél. Akárhányszor csak hugyozok egyet, ?sszeverekednek a megtiszteltetésért, hogy tarthassák a farkam. Neked pedig hat fiad van, nagyuram, nem négy.
– Csak volt. Robert volt a legfiatalabb, gyengécske fiú. Kilenc nappal ezel?tt vitte el a hasmenéses láz. Lucast a V?r?s Nászon mészárolták le. Walder Frey negyedik felesége Blackwood volt, de az Ikrekben mára a rokoni k?telék is annyit számít, mint a vendéglátás szentsége. Szerettem volna a fa alá temetni Lucast, de a Freyek még arra sem találtak érdemesnek, hogy visszaküldjék a csontjait.
– Majd gondoskodom róla, hogy megtegyék ? volt a legid?sebb fiad?
– A második. Brynden a legid?sebb, az ?r?k?s?m. Utána j?n Hoster, de attól tartok, ? inkább a k?nyvekhez vonzódik.
– Királyvárban is vannak k?nyvek, emlékszem, az ?csém nagyon sokat olvasta ?ket. Talán a fiadnak is tetszenének. Elfogadom Hostert túsznak.
Blackwood megk?nnyebbülése szinte tapintható volt.
– K?sz?n?m, nagyuram. – Egy pillanatig tétovázott. – Ha lehetek oly merész, azt javasolnám, Jonos nagyúrtól is kérj túszt, az egyik lányát. Akármennyit üzekedik, nem elég férfi ahhoz, hogy fiút nemzzen.
– A háborúban meghalt egy fattyú fia.
– Valóban? Harry tényleg fattyú volt, de hogy Jonos nemzette-e, az bizony fogós kérdés. Sz?ke hajú, jókép? k?ly?k volt, és Jonosról egyik sem mondható el. – Tytos nagyúr felállt. – Megtisztelnél azzal, hogy velem vacsorázol?
– Talán majd máskor, nagyuram. – A vár véd?i éheztek, nem lett volna tisztességes az ? szájuktól elvonni az ételt. – Nem maradhatok, Zúgóban várnak.
– Zúgóban? Vagy Királyvárban?
– Mindkét helyen.
Tytos nagyúr nem próbálta marasztalni.
– Hoster egy órán belül készen áll az indulásra.
így is volt A fiú az istállónál várta Jaimet, vállán ?sszetekert derékaljjal, hóna alatt tekercsekkel. Nem lehetett id?sebb tizenhatnál, ám már így is magasabbra n?tt az apjánál csaknem hétlábnyi lábszár, térd és k?ny?k; langaléta, ?szt?vér k?ly?k volt, rakoncátlan hajtincsekkel.
– Parancsnok, Hoster vagyok, a túszod. A t?bbiek Hosnak hívnak. – Elvigyorodott.
Azt hiszi, ez valami tréfa?
– Ha nagyon szépen megkérlek, elárulod, kik azok a t?bbiek?
– A barátaim. A testvéreim.
– én nem vagyok sem a barátod, sem a testvéred. – Ezzel sikerült let?r?lnie a vigyort a fiú képér?l. Jaime Tytos nagyúrra nézett. – Nagyuram, szeretném, ha tisztáznánk egy-két dolgot. Beric Dondarrion nagyúr, a myri Thoros, Sandor Clegane, Brynden Tully, ez a K?szív nev? asszony... ?k mind lázadók és t?rvényen kívüliek, a király és h?séges alattvalóinak ellenségei. Ha megtudom, hogy te vagy az embereid rejtegetitek vagy védelmezitek ?ket, bármilyen segítséget nyújtotok nekik, akkor nem habozok elküldeni neked a fiad fejét. Remélem, megértettük egymást. én nem Ryman Frey vagyok.
– Nem. – Blackwood nagyúr hangjából kiveszett minden melegség. – Tudom, kivel van dolgom. A Király?l?vel.
– Helyes. – Jaime nyeregbe pattant, és a kapu felé fordult Becsülettel. – Jó aratást kívánok, és élvezd a király békéjét.
Nem lovagolt messzire. Jonos Bracken a vár k?zelében várta, éppen csak számszeríjl?vésnyi távolságon kívül. Egy páncélozott csataménen ült, teljes vértezetben, lósz?r forgóval ellátott, szürke acélsisakban.
– Láttam, hogy leeresztették a rémfarkasos lobogót – mondta, amikor Jaime odaért. – Vége?
– Vége. Menj haza, és vesd el a magot.
Bracken nagyúr feltolta a sisakrostélyát.
– Remélem, nagyobb területen vethetem el, mint miel?tt idej?ttem.
– Kapocsfalva, Erd?s?vény, Mézfa a kaptárokkal. – Az egyik csak nehezen jutott eszébe. – ó, és a Számszeríj-nyereg.
– és egy malom – tette hozzá Bracken. – Kell egy malom is.
– úrmalom.
Jonos nagyúr horkantott
– Igen, így megfelel. Egyel?re. – A Peck társaságában k?zeled? Hoster Blackwoodra mutatott. – Ezt adta túsznak? Bolonddá tettek, ser. A k?ly?k puhány, vér helyett víz folyik az ereiben. Akármilyen magas is, bármelyik lányom elroppantaná, akár egy száraz gallyat.
– Hány lányod is van, nagyuram? – kérdezte]aime.