Amikor kilovagolt Bracken ostromtáborából Hollófa kapujához, Peck is vele tartott békezászlóval a kezében. Mire odaértek a várhoz, már húsz szempár figyelte ?ket a kapu feletti mellvédr?l. Megállította Becsületet a k?peremmel ellátott mély vizesárok szélénél. A z?ld víz tele volt szeméttel. Jaime már éppen parancsot akart adni Ser Kennosnak, hogy fújja meg Herrock Kürtjét, amikor a felvonóhíd ereszkedni kezdett.
Tytos Blackwood nagyúr a küls? udvarban fogadta, az ?szt?vér nemes hasonlóan sovány csatalovon ült. Hollófa felt?n?en magas és vézna urának kampós orra, hosszú haja és bozontos, deres szakálla volt, melyben t?bb ?sz szál látszott, mint fekete. Csiszolt, skarlátv?r?s páncéljának ezüstvésete halott, fehér fát ábrázolt, fekete hollókkal k?rbevéve. A férfi vállán hollótollakat borzolt a szél.
– Tytos nagyúr – biccentett]aime.
– Ser.
– K?sz?n?m, hogy beengedtél.
– Nem mondom, hogy szívesen látott vendég vagy, de azt sem tagadom, hogy reménykedtem a látogatásodban. A kardomért j?ttél.
– Azért j?ttem, hogy véget vessek ennek az egésznek. Az embereid bátran harcoltak, de a háborútok elveszett. Felkészültél rá, hogy megadd magad?
– A királynak, nem Jonos Brackennek.
– Megértettem.
Blackwood egy pillanatig habozott
– Kívánod, hogy leszálltak a lóról, és térdet hajtsak el?tted itt és most?
Száz szempár szegez?d?tt rájuk.
– Hideg szél fúj, az udvar pedig sáros – felelte Jaime. – Letérdelhetsz a saját szobád sz?nyegére is, miután megegyeztünk a feltételekben.
– Ez igen nagylelk? t?led. J?jj velem, ser. Váram talán hiányt szenved ennivalóban, de udvariasságban soha.
Blackwood szállása a hatalmas r?nker?d második szintjén volt. A kandallóban lobogott a t?z. A nagy, szell?s helyiség magas mennyezetét vastag, s?tét t?lgygerendák tartották. A falakat gyapjúsz?nyegek borították, és széles, rácsozott ajtók néztek az istenerd?re. A vastag, sárga, gyémánt alakú üveglapokon át Jaime megpillantotta annak a fának az ágait, amelyr?l a vár a nevét kapta. Hatalmas, ?si varsafát látott, tízszer akkorát, mint a Casterly-hegyi K?kertben lév?. Ez a fa azonban csupasz volt, és halott.
– A Brackenek megmérgezték – mondta vendéglátója. – Ezer éve nem hozott egyetlen levelet sem. Még ezer év, és k?vé változik, azt mondják a mesterek. A varsafa soha nem rothad el.
– és a hollók? – kérdezte Jaime. – Azok hol vannak?
– Alkonyatkor j?nnek, és egész éjjel itt ülnek. T?bb százan. Fekete levelekként lepik el a fát, minden ágat, minden gallyat. állítólag t?bb ezer éve járnak ide. Hogy miért, ember meg nem mondhatja, mégis itt vannak minden éjjel. – Blackwood leült egy magas támlájú székbe.
– A becsület k?telez, hogy érdekl?djem h?béruram fel?l.
– Ser Edmure a foglyomként úton van Casterly-hegy felé. Felesége az Ikrekben marad, amíg meg nem szüli gyermekét, utána mindketten csatlakoznak hozzá. Ha nem próbál megsz?kni vagy lázadást szítani, Edmure hosszú életre számíthat.
– Hosszú és keser? életre. Becsület nélküli életre. Az emberek halála napjáig azt fogják mondani, félt harcolni.
Igazságtalanul, gondolta Jaime. A gyermekét féltette. Tudta, kinek a fia vagyok, jobban, mint a saját nagynéném.
– Az ? választása volt. A nagybátyja súlyos veszteségeket okozhatott volna nekünk.
– Ebben egyetértünk. – Blackwood hangja semmit nem árult el. – Megkérdezhetem, mit tettetek Ser Bryndennel?
– Felajánlottam neki, hogy ?lts?n feketét, de ? inkább elmenekült.
– Jaime elmosolyodott. – Egészen véletlenül nincs itt?
– Nincs.
– Megmondanád, ha itt volna?
Most Tytos Blackwood mosolyodott el.
Jaime ?sszeérintette kezeit, az aranyujjakat a hús-vér tenyérbe rejtette.
– Talán itt az ideje, hogy beszéljünk a feltételekr?l.
– Most kell letérdelnem?
– Ha úgy tetszik. Vagy mondhatjuk, hogy megtetted.
Blackwood nagyúr ülve maradt. Hamarosan megegyezésre jutottak a f?bb pontokban: beismerés, h?béreskü, bizonyos mennyiség? arany és ezüst megfizetése.
– Melyik f?ldeket kéred? – kérdezte Tytos nagyúr. Amikor Jaime átadta neki a térképet, csak egyetlen pillantást vetett rá, és halkan felkuncogott. – Sejtettem. A k?p?nyegforgatónak jár a jutalom.
– Igen, de kisebb szolgálatért kevesebb, mint amit vár. Ezek k?zül melyikt?l válnál meg legk?nnyebben?
Tytos nagyúr r?vid ideig t?prengett.
– Erd?s?vény, Számszeríj-gerinc, Kapocsfalva.
– Egy rom, egy gerinc és néhány kunyhó? Ugyan, nagyuram. Szenvedned kell az árulásodért. Legalább az egyik malmot is akarja.
– A malmok értékes adóforrásnak számítottak, a nemesek az ?sszes meg?r?lt gabona tizedére igényt tarthattak.
– Akkor legyen úrmalom. Kukoricamalom a miénk.
– és még egy falu. Esetleg K?halom?
– K?halom alatt az ?seim nyugszanak. – Blackwood újra a térképre nézett. – Legyen Mézfa a kaptárakkal. Talán elhízik és megrothad a foga annyi édest?l.
– Legyen hát. és még egy dolog.
– A túsz.
– Igen, nagyuram. úgy tudom, van egy lányod.