– Beszélni. Persze. – Jonos nagyúr visszadugta a kardját. Alacsonyabb volt Jaimenél, de szélesebb és izmosabb, er?s vállát és karját még egy kovács is megirigyelte volna. Arcát és állát fekete borosta borította, barna szeméb?l alig leplezett harag süt?tt. – Váratlanul j?ttél, nagyuram. Nem tájékoztattak az érkezésedr?l.
– és ezzel meggátoltam a te elmeneteledet. – Jaime a n?re mosolygott, aki egyik kezével a bal mellét takarta el, a másikkal a lába k?zét, így a jobb melle szabadon maradt. Mellbimbója barnább volt, mint Cerseié, és háromszor akkora. Amikor megérezte magán Jaime tekintetét, a másik melle elé kapta a kezét, de ezzel a szeméremdombját tette láthatóvá. – Minden táborkísér? ilyen szégyenl?s? – kérdezte Jaime meglepetten. – Ha valaki el akarja adni a répáját, nem árt, ha k?zszemlére teszi.
– Azóta bámulod a répáimat, hogy beléptél, ser. – A n? végre megtalálta a takarót, és derékig magára rántotta, majd egyik kezével kis?p?rte a haját a szeméb?l. – De egyébként sem eladók.
Jaime megvonta a vállát
– Elnézésedet kérem, ha olyasminek néztelek, ami nem vagy. Biztos vagyok benne, hogy az ?csém vagy száz szajhát ismert de én csak egyet.
– ? hadizsákmány. – Bracken ?sszeszedte a nadrágját a f?ldr?l. – Blackwood egyik felesküd?tt kardjáé volt, amíg ketté nem hasítottam a fejét. Ereszd le a kezed, asszony, Lannister uram szeretné alaposan szemügyre venni azokat a cs?cs?ket.
Jaime ügyet sem vetett rá.
– Fordítva vetted fel a nadrágot nagyuram – mondta Brackennek Jonos káromkodva szedte rendbe magát, a n? pedig kiugrott az ágyból, és ?sszekapkodta a ruháit, mik?zben hiábavalóan próbálta takargatni egyszerre mindenét. Viselkedése így sokkal kihívóbbnak t?nt mintha egyszer?en csak meztelenül végezte volna el a dolgát. – Van neved? – kérdezte Jaime.
– Anyám Hildynek nevezett el, ser. – Belebújt koszos ingébe, és kirázta a haját. Arca majdnem olyan mocskos volt, mint a lába, és annyi sz?r n?tt a lába k?z?tt hogy akár Bracken húga is lehetett volna, mégis volt benne valami vonzó. A pisze orr, a bozontos s?rény... vagy ahogy aprót pukedlizett, miután felvette a szoknyáját – Nem láttad a másik cip?met, nagyuram?
A kérdés láthatóan felbosszantotta Jonos Brackent
– Mi vagyok én, valami átkozott szolgálólány, hogy a cip?det keresgéljem? Menj mezítláb, csak t?nj már innen!
– Ez azt jelenti, nagyuram nem fog hazavinni, hogy együtt imádkozhassak a kis feleségével? – Hildy nevetett, és kacér pillantást vetett Jaimere. – Neked is van kis feleséged, ser?
Nem, nekem n?vérem van.
– Szerinted milyen szín? a k?penyem?
– Fehér, a kezed viszont t?m?r arany. Szeretem az ilyet egy férfiban. és te mit szeretsz egy n?ben, jó uram?
– Az ártatlanságot.
– N?t kérdeztem, nem kislányt.
Eszébe jutott Myrcella. Neki is el kell mondanom. A dorne-iaknak nem fog tetszeni. Doran Martell eljegyezte a fiával abban a hitben, hogy a lány Robert vére. Csomók és gubancok, gondolta Jaime, és azt kívánta, bárcsak egyetlen bátor kardcsapással átvághatná mindet!
– Esküt tettem – k?z?lte fáradtan.
– Akkor neked nem jutnak répák – mondta pimaszul Hildy.
– Kifelé! – b?mb?lte Jonos.
A lány engedelmeskedett, de amikor fél pár cip?jét és a ruháit markolva elsuhant Jaime mellett, lenyúlt, és a férfi ágyékához szorította a kezét.
– Hildy! – emlékeztette a lovagot a nevére, miel?tt félig fel?lt?zve távozott a sátorból.
Hildy, t?n?d?tt Jaime.
– és hogy van a feleséged? – kérdezte Jonos nagyurat, miután kettesben maradtak.
– Honnan tudjam? Kérdezd a septonját. Amikor atyád felgyújtotta a várunkat, eld?nt?tte magában, hogy az istenek büntettek meg minket. Azóta csak imádkozik. – Jonosnak végre sikerült a megfelel? módon felvennie a nadrágját, és el?l ?sszek?t?tte a madzagot. – Mi hozott ide, nagyuram? A Fekete Hal? Hallottuk, hogy megsz?k?tt.
– Valóban? – Jaime letelepedett egy tábori padra. – Talán t?le magától?
– Ser Brynden okosabb annál, semhogy hozzám j?jj?n. Nem tagadom, kedvelem ?t, de ez nem akadályozna meg benne, hogy láncra verjem, ha felbukkanna a k?zelemben. Tudja, hogy térdet hajtottam. Neki is hasonlóképpen kellene tennie, csak ? annál sokkal nyakasabb. Ezt a fivére is megmondhatta volna neked.
– Tytos Blackwood még nem hajtott térdet – mutatott rá Jaime. – Lehet, hogy a Fekete Hal Hollófán keresett menedéket?
– Lehetséges, de ahhoz át kellett volna jutnia az ostromvonalon, és amikor legutóbb hallottam róla, még nem voltak szárnyai. Tytosnak nemsokára magának is menedékre lesz szüksége. Odabent már patkányokon és gy?kereken élnek. A k?vetkez? telihold el?tt megadja magát
– Megadja magát, miel?tt még lemegy a nap. K?zl?m vele a feltételeket és ha elfogadja, visszatérhet a király békéjéhez.
– értem. – Jonos nagyúr fel?lt?tte barna zubbonyát, rajta a Brackenek v?r?s cs?d?rével. – Kérsz egy szaru s?rt?
– Nem, de miattam ne szomjazz.
Bracken t?lt?tt magának, a felét kiitta, és megt?r?lte a száját