Mire Dajka újra kézbe vette a gyepl?t, a három sz?kevény halott volt. A szekér továbbindult.
Uruk tábora a Satrafától délkeletre volt, majdnem az ostromgép árnyékában, és t?bb holdnyi területet foglalt magába. Yezzan zo Qaggaz szerény sátráról kiderült, hogy valójában egy citromsárga selyempalota. A kilenccsúcsos tet? k?zéposzlopain a napfényben csillogó, aranyozott hárpiák ?rk?dtek. Az építményt minden oldalról kisebb sátrak vették k?rül.
– Ezek itt nemes mesterünk szakácsainak, ágyasainak és harcosainak, valamint jelentéktelenebb rokonainak szálláshelyei – árulta el Dajka –, de nektek, kedveseim, abban a kivételes megtiszteltetésben lesz részetek, hogy Yezzan saját pavilonjában alhattok. Szereti a k?zelében tartani a kincseit. – Mogorván pillantott Mormontra. – Rád ez nem vonatkozik, medve. Te nagy vagy és csúf, téged odakint láncolunk meg. – A lovag nem felelt. – El?sz?r is, mindannyian megkapjátok a nyak?rveiteket.
A nyak?rvek vasból készültek, de vékony aranybevonattal látták el ?ket, hogy csillogjanak a napfényben. Valyr rovásírással Yezzan nevét vésték a vasba, és két apró csengetty? is tartozott hozzájuk, melyek vidáman csilingeltek minden mozdulatnál. Jorah Mormont komor csendben t?rte a nyak?rv felrakását, Krajcár azonban sírva fakadt, amikor a kovács az ?vét is feler?sítette.
– Annyira nehéz! – panaszkodott
Tyrion megszorította a kezét.
– T?m?r arany – hazudta. – Westeroson a nemes h?lgyek ilyen nyakékr?l álmodoznak. – Még mindig jobb a nyak?rv, mint a bélyeg. Ezt legalább el lehet távolítani. Eszébe jutott Shae és az aranylánc csillogása, ahogy egyre ?sszébb szorította a torkán.
Dajka egy c?l?ph?z er?sítette Ser Jorah láncát a tábort?z mellett, majd bekísérte a két t?rpét a mester pavilonjába, és megmutatta nekik, hol fognak aludni – egy sz?nyeges alkóvban, melyet sárga selyemfalak választottak el a sátor f? helyiségét?l. Ezen a helyen Yezzan t?bbi kincsével osztoznak majd: egy g?rbe, sz?r?s ?kecskelábú” fiúval, egy mantarysi kétfej? lánnyal, egy szakállas asszonnyal és egy édes névre hallgató, hajlékony lénnyel, aki holdk?vekb?l és myri csipkéb?l álló ruhát viselt.
– Biztosan azon gondolkodtok, férfi vagyok-e, vagy n? – mondta édes, amikor bevezették a t?rpéket. Felemelte a szoknyáját, és megmutatta, mi van alatta. – Mindkett?, és a mester engem szeret legjobban.
Kétnem?, gondolta Tyrion. Valahol, valamelyik isten jókat kacag magában.
– Elb?v?l? – morogta a bíbor hajú, ibolyaszín szem? édesnek –, de abban reménykedtünk, hogy azonnal mi leszünk a kedvencek
édes kuncogott, de Dajka nem talált benne semmi mókásat.
– Tartogasd a tréfáidat estére, amikor nemes mesterünk megtekinti az el?adásotokat. Ha kedvére tesztek, ajándékban részesült?k Ha nem... – Azzal pofon vágta Tyriont.
– Legyetek óvatosak Dajkával – mondta édes a felügyel? távozása után. – ? itt az egyetlen igazi sz?rnyeteg.
A szakállas asszony valamilyen érthetetlen ghisi keveréknyelven beszélt, a kecskelábú fiú pedig torokhangú tengerésznyelvjárásban, amit keresked?nyelvnek neveztek. A kétfej? lány együgy? volt; az egyik feje csak narancsnyira n?tt meg, és egyáltalán nem beszélt vele, a másik pedig a fogait villogtatva morgott, amikor valaki a ketrece k?zelébe ment. édes azonban négy nyelven beszélt folyékonyan, és az egyik k?zülük a nemes valyr volt.
– Milyen ember a mester? – kérdezte idegesen Krajcár.
– Sárga a szeme, és b?zlik – felelte édes. – Tíz évvel ezel?tt elment Sothorosba, és azóta rothad belülr?l. Ha akár egy kis id?re sikerül elfeledtetni vele, hogy haldoklik, akkor nagyon nagylelk? tud lenni. Semmit ne tagadjatok meg t?le.
Csupán egyetlen délutánjuk maradt, hogy beleszokjanak a rabszolgalétbe. Yezzan saját szolgálói megt?lt?ttek egy dézsát forró vízzel, és a t?rpék megfür?dhettek – el?sz?r Krajcár, azután Tyrion. Utána egy másik rabszolga csíp?s olajjal kezelte Tyrion hátát, nehogy elfert?z?djenek a sebei, majd h?v?s balzsamot kent rájuk. Krajcár haját levágták, és Tyrion szakállán is igazítottak. Puha papucsot és új ruhát kaptak, egyszer?t, de tisztát.
Napszálltakor Dajka visszatért, és k?z?lte, hogy ideje szórakoztatni a mestert.
– Yezzan vendégül látja a yunkai f?parancsnokot, a nemes Yurkhaz zo Yunzakot, és el?adásra vágynak. Oldozzuk el a medvéteket?
– Ma este ne – felelte Tyrion. – El?sz?r csak vívjunk meg, a medvét tartogassuk más alkalomra.