Sárkányok tánca

Kilencszáz ezüstnél végre lelassult a tempó. Kilencszáz?tvenegy

 

nél (a vénasszonytól) megállt. A kikiáltó azonban szagot fogott, és k?z?lte, hogy a t?rpék bemutatót tartanak a k?z?nségnek. Felvezették az emelvényre Csinost és Ropogtatót. Nyereg és kantár nélkül meglehet?sen kalandos volt felszállni a hátukra. Abban a pillanatban, ahogy elkezd?d?tt a m?sor, Tyrion lecsúszott a hátasáról, és a hátsójára huppant, amivel sikerült megnevettetnie a licitálókat.

 

– Ezer! – kiáltotta a rendellenesen k?vér ember.

 

– és egy! – Megint a vénasszony.

 

Krajcár arca állandó mosolyba merevedett. Jól megtanították a k?z?nség szórakoztatására. A lány apjának van miért felelnie, akármelyik kis pokol is van fenntartva a t?rpék számára.

 

– Ezerkétszáz! – A sárga levitán. Az egyik rabszolgája italt nyújtott át neki. Biztosan citromos víz. A sárga szempár tekintete valamiért kényelmetlen érzéssel t?lt?tte el Tyriont.

 

– Ezerháromszáz!

 

– és egy! – A vénasszony.

 

Atyám mindig azt mondta, egy Lannister tízszer annyit ér, mint más, k?z?nséges ember.

 

Ezerhatszáznál ismét elakadt a licit, ezért a kikiáltó felhívta az emelvényre a vásárlókat, hogy nézzék meg k?zelebbr?l a t?rpéket.

 

– A n? még fiatal, akár pároztathatjátok is ?ket, és jó pénzt kérhettek a k?lykeikért!

 

– A fél orra hiányzik – panaszkodott a vénasszony a k?zeli szemrevételezés után. Ráncos arcán elégedetlenség látszott. B?re fehér volt, akár a férgek húsa, és ibolyaszín tokarjában úgy nézett ki, mint egy szétnyomott aszalt szilva. – és a szeme is felemás. Nem jelent szerencsét.

 

– úrn?m a legjobb részemet még nem is látta. – Tyrion megmarkolta az ágyékát, arra az esetre, ha a vénasszony nem értené szavai jelentését.

 

A boszorkány düh?sen sziszegett, Tyrion pedig kapott egyet a hátára a korbáccsal, amit?l térdre rogyott. Vér ízét érezte a szájában, k?p?tt egyet.

 

– Kétezer! – kiáltotta egy új hang a padsorok m?gül.

 

Mit akarhat egy zsoldos egy t?rpével? Tyrion lassan talpra állt, hogy megnézze magának az új licitálót. Id?sebb férfi volt, fehér hajú, mégis magas és er?s, barna b?rrel és r?vidre nyírt, ?szül?, fekete szakállal. A kopott, bíbor k?peny alól félig elrejtett kard és t?r?k villantak el?.

 

– Kétezer?tszáz! – Ezúttal egy n?i hang kiáltott Alacsony lány volt vastag csíp?vel és nagy fenékkel, ékes páncélba ?lt?zve. Aprólékosan kidolgozott, fekete acél mellvértjét aranyberakás díszítette, a kép egy felemelked? hárpiát ábrázolt, láncokkal a karmai k?zt. A licitálót két rabszolga tartotta egy vállmagasságba emelt pajzson.

 

– Háromezer! – A barna b?r? férfi el?rébb j?tt a t?megben, zsoldostársai félretaszigálták az embereket, hogy utat nyissanak neki. Tyrionnak egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy ez az ember lakomai mulatságokra szánja ?t. Ismer engem. Vissza akar vinni Westerosra, és átadni a n?véremnek. A t?rpe megd?rzs?lte a száját hogy elrejtse mosolyát. Cersei és a Hét Királyság félvilágnyira volt innen, rengeteg minden t?rténhet, amíg odaér. Bronnt a magam oldalára állítottam. Ha kapok esélyt, talán ?t is sikerül.

 

A vénasszony és a lány a pajzson háromezernél feladták, de a k?vér, sárga ruhás férfi nem. Sárga szemével hosszan méricskélte a zsoldost, megnyalta sárga ajkát, majd fennhangon bemondta a k?vetkez? licitet:

 

– ?tezret adok értük!

 

A zsoldos ?sszevonta a szem?ld?két vállat vont és megfordult.

 

A hét pokolra! Tyrion biztos volt benne, hogy nem szeretne a gigászi méret? Sárgapocak nagyúr tulajdona lenni. Már a látványtól ahogy ott terpeszkedett szétfolyva a hordszékén, mint egy sárgás húshegy, apró malacszemeivel és a tokarjának feszül?, Csinos Malacénál is nagyobb eml?jével, viszketni kezdett a b?re. A szagát pedig még az emelvényen is érezni lehetett.

 

– Ha nincs t?bb ajánlat...

 

– Hétezer! – kiáltotta Tyrion.

 

Nevetés hullámzott végig a padokon.

 

– A t?rpe saját magát akarja megvenni! – mondta a pajzson ül? lány.

 

Tyrion gonosz mosolyt villantott rá.

 

– Egy okos rabszolga okos urat érdemel, de ti mind ostobának t?nt?k.

 

Ezzel újabb nevetést váltott ki, valamint a kikiáltó szigorú pillantását, aki határozatlanul piszkálta a korbácsát mik?zben megpróbált ráj?nni, hogy ebb?l a fordulatból vajon tud-e valami hasznot hajtani.

 

George R. R. Martin's books