– érints – mondta. – ?lj meg. – Hangjában sokkal t?bb volt a kétségbeesés, mint a magabiztosság. – Gyerünk, végezz velem, ahogy a t?bbiekkel! Ahogy Sárga Dickkel. Tudom, hogy ti voltatok!
Holly nevetett.
– Hogy lehettünk volna mi? Hiszen csak asszonyok vagyunk, csupa cs?cs és punci. Dugni j?ttünk, nem azért, hogy féljenek t?lünk.
– A Fattyú bántott? – kérdezte Rowan. – Levágta az ujjaidat, igaz? Lenyúzta a lábujjaidról a b?rt? Kiverte a fogaidat? Szegény k?ly?k. – Megsimogatta Theon arcát. – ígérem, ennek most már vége. Imádkoztál, és az istenek ideküldtek minket. Theonként akarsz meghalni? Megadjuk neked. Gyors, szép halálod lesz, alig fog fájni. – Elmosolyodott. – De csak azután, hogy énekeltél Abelnek. Már vár rád.
Tyrion
– Kilencvenhetes szám! – A kikiáltó megcs?rdítette korbácsát. – Két t?rpe, szórakoztatásra jól kiképezve!
Az árverési emelvényt ott állították fel, ahol a széles, barna Skahazadhan bele?ml?tt a Rabszolga-?b?lbe. Tyrion Lannister érezte a sót a leveg?ben, elvegyülve a rabszolgakarámok m?g?tti latrinag?dr?k szagával. A h?ség nem zavarta annyira, mint a pára. Mintha maga a leveg? nehezedett volna a fejére és a vállára meleg, nedves takaróként.
– A tételhez tartozik egy kutya és egy disznó is! – folytatta a kikiáltó. – A t?rpék azokon lovagolnak! Szórakoztassátok vendégeiteket a k?vetkez? lakomán, vagy leljétek benne ?r?m?t?ket ti magatok!
A licitálók fapadokon ültek, és gyüm?lcslevet kortyolgattak. Néhányan legyez?t lengettek az arcuk el?tt. Sokan tokart viseltek, az ?si nép Rabszolga-?b?lben él? leszármazottainak népszer? ruházatát, mások sokkal egyszer?bben ?lt?ztek fel – zubbonyba és csuklyás k?penybe, a n?k színes selymekbe. Valószín?leg szajhák vagy papn?k lehettek; itt, keleten nem volt k?nny? megkül?nb?ztetni ?ket egymástól.
A padok m?g?tt nyugatiak álltak, az árverésen tréfálkoztak és gúnyolódtak. Zsoldosok, állapította meg Tyrion. R?vid és hosszú kardokat látott, t?r?ket, néhány dobófejszét, páncélt a k?penyek alatt. Hajuk, szakálluk és arcuk alapján a legt?bben a Szabad Városokból érkezhettek, de voltak k?ztük westerosiak is. Vásárolni akarnak? Vagy csak a látványosság vonzotta ?ket ide?
– Ki nyitja meg a licitet ezért a párosért?
– Háromszáz! – szólalt meg egy antik hordszékben ül? matróna.
– Négy! – vágta rá egy elképeszt?en k?vér yunkai, aki leviatánként terpeszkedett hordszékében. Aranyrojtos, sárga ruhájában legalább négyszer akkorának t?nt, mint Dlyrio. Tyrion sajnálta a rabszolgákat, akiknek ?t kell cipelniük. Mi legalább ett?l a feladattól megmenekülünk. Micsoda ?r?m t?rpének lenni!
– és még egy! – károgta egy ibolyaszin tokaros vénasszony. A kikiáltó szigorú pillantást vetett rá, de nem érvénytelenítette a tétet.
A Selaesori Qhoran tengerészeit egyesével adták el, ?tszáz és kilencszáz ezüst k?z?tti árakon. A veterán tengerjárók mindig értékes árucikknek számítottak. Egyikük sem tanúsított ellenállást, amikor a rabszolga-keresked?k el?z?nl?tték a megnyomorított koggát. Számukra ez csupán egyszer? tulajdonosváltást jelentett. A hajó tisztjei ugyan szabad emberek voltak, de a folyópart ?zvegye mindegyikükkel írásos szerz?dést k?t?tt, és váltságdíjat ajánlott fel értük hasonló esetekre. A három életben maradt Lángoló Kezet még nem adták el, de ?k a Fény Urának tulajdonát képezték, és várható volt, hogy valamelyik v?r?s templom visszavásárolja ?ket. Az ? szerz?désük az arcukra volt tetoválva.
Tyrion és Krajcár nem élveztek ilyen el?ny?ket.
– Négyszáz?tven! – j?tt a k?vetkez? licit.
– Négyszáznyolcvan!
– ?tszáz!
Némelyik tét nemes valyr nyelven hangzott el, mások Ghis keverék nyelvjárásában. A licitálók egy része ujjal, apró csuklómozdulattal vagy festett legyez?je megbillentésével jelezte szándékát.
– ?rül?k, hogy együtt tartanak minket – suttogta Krajcár.
A rabszolga-keresked? szigorú pillantást vetett rájuk.
– Nincs beszéd! – vakkantotta.
Tyrion megszorította Krajcár vállát. Sz?ke hajtincsei a homlokára tapadtak, zubbonyának rongyai a hátára. Vér keveredett az izzadsággal. Nem volt olyan ostoba, hogy harcoljon a rabszolga-keresked?k ellen, mint ahogy Jorah Mormont tette, de még így sem sikerült megúsznia a bántalmazást. – Ezúttal is a szájával érdemelte ki a verést.
– Nyolcszáz!
– és ?tven!
– és még egy!
Annyit érünk, mint egy tengerész, t?n?d?tt Tyrion. Bár lehet hogy a licitálók csak Csinos Malacot akarták. Nehéz manapság jól betanított disznóhoz jutni. Az ár mindenesetre gyorsan emelkedett.