Sárkányok tánca

– Elég k?zel, hogy hátba d?fhessenek egy lándzsával, nem kétlem. Hol vannak a rokonaim, Manderly? Erre válaszolj! A vendégeid, akik visszahozták neked a fiad!

 

– úgy érted, a csontjait? – Manderly kettévágott egy sonkát a t?rével. – Igen, jól emlékszem rájuk. A csapott vállú Rhaegar a sima beszédével. A bátor Ser Jared, aki olyan hirtelen tudott pengét rántani. Symond, a kémmester, aki mindig cs?rgette a pénzeit. ?k hozták haza Wendel csontjait. Tywin Lannister pedig az az ember volt, aki élve küldte haza Wylist, épen és egészségesen, ahogy megígérte. Tywin nagyúr mindig tartotta a szavát, a Hét kegyelmezzen a lelkének. – A szájába tett egy darab húst, hangos csámcsogással ?sszerágta, és elégedetten cuppantott. – Az utakon sok a veszély, ser. Vendéglátó ajándékot adtam a testvéreidnek, amikor elindultunk Fehérrévb?l, és ígéretet tettünk egymásnak, hogy az esküv?n újra találkozunk. Számos tanúja volt az elválásunknak.

 

– Számos tanúja? – gúnyolódott Aenys Frey. – Gondolom, mind a te embereid.

 

– Mit akarsz ezzel mondani, Frey? – Fehérrév ura megt?r?lte a száját ruhája ujjával – Nem tetszik a célozgatásod ser! Egyáltalán nem tetszik!

 

– Gyere ki az udvarra, te zsák faggyú, és megmutatom, nekem mi nem tetszik! – vicsorgott Ser Hosteen.

 

Wyman Manderly csak nevetett, de fél tucat lovag már talpra is ugrott. Végül Roger Ryswellnek és Barbrey Dustinnak kellett lenyugtatnia ?ket néhány csendes szóval. Roose Bolton mindvégig egyetlen szót sem szólt, de Theon Greyjoy meglátott a sápadt szempárban valamit, amit korábban még sosem tapasztalt – nyugtalanságot, és talán egy cseppnyi félelmet is.

 

Aznap éjjel az új istálló ?sszeomlott a rárakódott hó súlya alatt. Huszonhat lovat és két lovászfíút nyomott agyon a beszakadó tet?, vagy fojtott meg a rájuk zúduló hó. A holttestek kiásása a délel?tt jó részét igénybe vette. Bolton nagyúr r?vid id?re megjelent az udvaron szemügyre venni a helyszínt, aztán utasítást adott, hogy vigyék a f?épületbe a lovakat, és az udvaron állókból is annyit, amennyi befér. Nem sokkal azután, hogy az emberek végeztek a halottak kiásásával és a lovak feldarabolásával, újabb holttestet találtak.

 

Ezt már nem lehetett részegségre vagy lórúgásra fogni. A halott Ramsay egyik kedvence volt – a t?mzsi, g?rvélykóros, visszataszító külsej? gyalogos, akit a t?bbiek csak Sárga Dicknek hívtak. Hogy a farka is sárga volt-e, azt nem lehetett k?nnyen megállapítani, mert valaki levágta és belet?mte a szájába, de olyan er?vel, hogy három fogát kit?rte. Mindenesetre amikor a szakácsok a konyha mellett rátaláltak, nyakig egy hóbuckába temetve, mindene kék volt a hidegt?l.

 

– égessétek el a testet! – adta ki a parancsot Roose Bolton. – és err?l senki nem beszél! Nem akarom, hogy elterjedjen a szóbeszéd.

 

A szóbeszéd természetesen elterjedt. Délre szinte mindenkihez eljutott Deresben, sokakhoz k?zvetlenül Ramsay Bolton szájából, akinek Sárga Dick az egyik ?fia” volt.

 

– Amikor megtaláljuk a tettest – ígérte Ramsay –, lenyúzom a b?rét, ropogósra süt?m, és minden darabját megetetem vele! – Elterjedt a hír, hogy a gyilkos neve egy aranysárkányt ér.

 

Napszálltára a nagyteremben tapinthatóvá vált a b?z. Mivel t?bb száz ló, kutya és ember szorongott egyetlen fedél alatt, a padló síkossá vált a sártól, az olvadt hólét?l, a ló– és kutyaszartól, melybe még emberi ürülék is keveredett, a leveg?ben pedig a vizes kutyák, a nedves gyapjú és az átázott lópokrócok szaga keveredett. A zsúfolt padokon már semmiféle kényelmet nem lehetett találni. Viszont itt volt az étel. A szakácsok friss lóhúst készítettek, kívül ropogósra süt?tték, belül véresen hagyták, sült hagymával és répával tálalták... és végre az egyszer? katonák is ugyanolyan jót ehettek, mint az urak és lovagok.

 

Theon fogmaradványain azonban kifogott a kemény lóhús. A rágás elviselhetetlen fájdalmat okozott, ezért t?re markolatával ?sszenyomkodta a hagymát és a répát, majd egészen apróra felvagdosta a húst. Minden darabot hosszan szopogatott, majd kik?pte. így legalább az ízét érezte, és némi táplálékhoz is jutott. A csonttal viszont nem tudott mit kezdeni, ezért odavetette a kutyáknak, és figyelte, ahogy Szürke Jeyne elrobog vele, a düh?sen kaffogó Sarával és ?zveggyel a nyomában.

 

George R. R. Martin's books