– Stannisnek vannak barátai idebent – mormolta délben az egyik ?rmester, egy id?s Tallhart katona, rongyos k?penyén három ráhímzett fával. Nemrég volt ?rségváltás, az emberek bej?ttek a hidegr?l, és nagyokat toppantva verték le a havat nadrágjukról és csizmájukról, mik?zben kihozták nekik korai ebédjüket: véres hurkát, póréhagymát és friss barna kenyeret.
– Stannisnek? – nevetett Roose Ryswell egyik lovasa. – Stannist mostanra betemette a hó, vagy lefagyott farokkal menekül vissza a Falhoz.
– Akár a faltól ?tlábnyira is táborozhatna százezer emberrel – szólalt meg egy Cerwyn íjász –, akkor sem látnánk bel?le semmit ebben a viharban.
A hó vég nélkül, szüntelenül, k?ny?rtelenül hullott éjjel és nappal. A buckák felkúsztak a falakra, és megt?lt?tték a mellvéd csipkézetét, fehér takaró fedett minden tet?t, a sátrak megrogytak a hó súlya alatt. Az épületek k?z?tt k?teleket feszítettek ki, hogy az emberek ne tévedjenek el, amikor átvágnak az udvaron. Katonák gy?ltek ?ssze a tornyokban, hogy az izzó parázstartók felett felmelegítsék félig ?sszefagyott kezüket, átadták a behavazott mellvédeket a fegyverhordozók hó?rszemeinek, melyek minden éjjel egyre nagyobbra és nagyobbra híztak, ahogy a szél és az id?járás alakította ?ket; a hó?kl?kben tartott dárdákon szilánkos jégszakáll képz?d?tt. Hosteen Freynek, aki t?bbsz?r is hangoztatta, hogy nem fél egy kis hótól, lefagyott az egyik füle.
Az udvaron hagyott lovak szenvedtek leginkább. A melegít?ként rájuk dobott pokrócok átáztak és megfagytak, ha nem cserélték ?ket rendszeresen. Amikor tüzeket gyújtottak, hogy távol tartsák a hideget, azzal is t?bbet ártottak, mint használtak. A csatamének féltek a t?zt?l, és megpróbáltak elfutni, de a kapálózásukkal sebeket okoztak maguknak és a t?bbi lónak. Csak az istállóban tartott lovak voltak melegben és biztonságban, de az istállók már rég megteltek.
– Az istenek ellenünk fordultak – mondta a vén Locke nagyúr a nagyteremben. – Ez az ? haragjuk. A szél pokolian hideg, a hó pedig megállás nélkül esik. El vagyunk átkozva!
– Stannis van elátkozva – vetette ellene egy rémvári katona. – ? vesztegel odakint a viharban.
– Stannis nagyúrnál talán melegebb van, mint gondolnánk – vitatkozott egy egyszer? szabadlovas. – A varázslón?je bármikor idézhet tüzet. A v?r?s istene talán még a havat is megolvasztja.
Ez nem volt b?lcs dolog, Theon azonnal tudta. A férfi túl hangosan beszélt, Sárga Dick, Savanyú Alyn és Csontos Ben is hallotta, amit mondott. Amikor Ramsay nagyúr értesült róla, odaküldte a Fattyú Fiait, hogy fogják meg a férfit, és vigyék ki hozzá a hóra.
– Mivel úgy látom, nagyon kedveled Stannist, most elküldünk hozzá – mondta Ramsay. Táncolj Damon hosszú, beolajozott korbácsával ráhúzott néhányat a szabadlovas hátára, aztán – mik?zben Nyúzó és Sárga Dick fogadást k?t?ttek, hogy milyen gyorsan fagy meg a vére – a nagyúr parancsára elvonszolták az Oromkapuhoz.
Deres nagy f?kapuját lezárták és bereteszelték, és úgy elt?mte a jég, hogy a csapórácsot el?bb ki kellett volna szabadítani, hogy felhúzhassák. Ugyanez volt a helyzet a Vadászkapuval, bár ott legalább a jég nem jelentett problémát, mivel a kaput nemrégiben használták. A Királyúti Kaput viszont nem, a jég miatt a csapóhíd láncai k?keményre fagytak. Maradt tehát az Oromkapu, egy kisebb, boltíves mellékbejárat a bels? falon. Valójában ez csupán egy fél kapu volt, mert a felvonóhíd másik végéhez nem kapcsolódott újabb kapu a küls? falon, így csak a küls? mellvédet lehetett elérni a segítségével.
A vérz?, kétségbeesetten tiltakozó szabadlovast átcipelték a hídon, és fel a lépcs?n. Nyúzó és Savanyú Alyn megfogták a kezénél és a lábánál, és kihajították a falon, nyolcvan láb mélységbe. A magas hóbuckák tompították a zuhanást, és az ?rt álló íjászok kés?bb látták, amint t?r?tt lábát húzva sántikál a hóban. Egyikük egy nyílvessz?t l?tt a hátsójába.
– Egy órán belül halott lesz – mondta már a nagyterem melegében Ramsay.
– Vagy Stannis farkát fogja szopogatni, mire a nap lemegy – kontrázott Szajhavész Umber.
– Vigyáznia kell, hogy le ne t?rje – nevetett Rickard Ryswell. – Aki most odakint van, annak biztosan keményre fagyott a farka.
– Stannis elveszett a viharban – vélte Dustin úrn?. – Sok mérf?ldnyire lehet innen, meghalt vagy haldoklik. Hadd végezze el a tél a munka nagyját Még néhány nap, és a hó betemeti a hadseregével együtt
Akárcsak minket, gondolta Theon, elképedve az asszony ostobaságán. Barbrey úrn? északi volt ennél okosabbnak kellett volna lennie. Az ?si istenek talán figyelnek.
A vacsora borsópüré volt és tegnapi kenyér, ami már az egyszer? katonákból is helytelenít? morgást váltott ki; az emelvényen a nagyurak és lovagok sonkát ettek.
Theon a fatálja f?lé g?rnyedve éppen a borsópüréje maradékát kanalazta, amikor k?nny? érintést érzett a vállán. Az ijedségt?l elejtette a kanalát