Sárkányok tánca

– Soha ne érints meg! – Gyorsan lehajolt az ev?eszk?zért, miel?tt Ramsay valamelyik lánya rávetné magát. – Soha!

 

Abel egyik mosón?je volt az, leült mellé, túlságosan is k?zel. Fiatal, tizen?t-tizenhat éves lány lehetett, bozontos, mosásért kiáltó sz?ke hajjal és hosszú csókra szomjazó, telt ajakkal.

 

– A lányok általában szeretik, ha megérintik ?ket – mondta apró mosollyal. – Holly vagyok, nagyuram.

 

Holly, a szajha, gondolta. De kifejezetten csinos volt. Egykor talán nevetve húzta volna az ?lébe, de az az id? már elmúlt

 

– Mit akarsz?

 

– Megnézni a kriptákat Hol vannak, nagyuram? Megmutatnád nekem? – Holly az egyik hajtincsével játszadozott a kisujja k?ré tekerte. – Azt mondják, mély és s?tét. A legjobb hely az érintésre, mik?zben a halott királyok figyelnek.

 

– Abel küld?tt ide?

 

– Lehet. Vagy talán magamtól j?ttem. De ha Abelre vársz, ?t is ideküldhetem. énekelhet nagyuramnak valami kedves dalt.

 

Minden szava egyre inkább meggy?zte Theont arról, hogy ez valamiféle csel. De kié, és mi a célja vele? Mit akar t?le Abel? A fickó csupán egy dalnok, egy kerít? lanttal és hamis mosollyal. Tudni akarja, hogyan foglaltam el a várat, de nem azért, hogy dalt írjon róla. A válasz r?gt?n meg is érkezett. Tudni akarja, hogyan jutottam be, hogy elsz?khessen. Bolton nagyúr olyan szorosan lezárta Derest mint egy csecsem? pólyáját. Senki nem mehetett ki, vagy j?hetett be az engedélye nélkül. Meg akar sz?kni a mosón?ivel együtt. Theon nem hibáztatta, de ennek ellenére így válaszolt:

 

– Nincs szükségem ábelre, sem rád vagy a n?véreidre. Hagyj békén! r:

 

Odakint kavarogva szakadt a hó. Theon elsétált a falig, és annak vonalát k?vette egészen az Oromkapuig. Kis Walder hóembereinek nézhette volna az ?r?ket, ha nem látja lélegzetük fehér párafelh?jét.

 

– Sétálni szeretnék a falon – mondta, hasonló felh?t lehelve.

 

– átkozottul hideg van odafent – figyelmeztette az egyik.

 

– átkozottul hideg van idelent is, de tégy, ahogy jónak látod, K?p?nyegforgató – mondta a másik, és intett Theonnak, hogy átmehet.

 

A lépcs?k havasak és csúszósak voltak, a s?tétben k?nnyen el lehetett véteni a lépést. Miután felért a mellvédre, már hamar megtalálta a helyet, ahonnan ledobták a szabadlovast. Félrekotorta az oromzat rését megt?lt? havat, és kihajolt a falon. Leugorhatnék, gondolta. ? túlélte, nekem miért ne sikerülne? Leugorhatna, és... és? Elt?rném a lábam, és meghalnék a hó alatt. Vagy elvonszolnám magam, hogy aztán halálra fagyjak.

 

?rültség lett volna. Ramsay utolérné a lányaival. V?r?s Jeyne, Jez és Helicent darabokra tépnék, ha az istenek kegyesek. Rosszabb esetben élve hoznák vissza.

 

– Emlékeznem kell a nevemre! – suttogta.

 

Másnap reggel Ser Aenys Frey megtermett fegyverhordozóját meztelenül és holtan találták a régi er?d temet?jében. Arcát úgy belepte a dér, mintha maszkot viselt volna. Ser Aenys feltételezte, hogy az embere túl sokat ivott, és eltévedt a viharban, bár senki nem tudott magyarázatot adni rá, hogy miért vetk?z?tt le. Egy újabb részeges, gondolta Theon. A bor hajlamos volt elfojtani a gyanakvást.

 

Még véget sem ért a nap, amikor egy Flint nagyúrra felesküd?tt számszeríjász teteme került el? az istállóból, bet?rt koponyával. Fejbe rúgta egy ló, jelentette ki Ramsay. Sokkal valószín?bb; hogy egy husáng, vélte Theon.

 

Minden olyan ismer?snek t?nt, mint egy komédiástársulat el?adása, amit már látott valamikor. Csak a komédiások személye változott. Most Roose Bolton játszotta azt a szerepet, amit legutóbb Theon, és a halott emberek vették át Aggar, V?r?sorrú Gynir és Komor Gelmarr helyét. B?z?s akkor is ott volt, emlékezett vissza, de az egy másik B?z?s volt, egy véres kez? B?z?s, akinek hazugság szólt az ajkáról, édesen, akár a méz. B?z?s, B?z?s, rímel arra, hogy b?n?s.

 

A halálesetek miatt Roose Bolton nagyurai k?z?tt nyílt vita robbant ki a nagyteremben. Volt, akinek elfogyott a türelme.

 

– Meddig kell még itt ülnünk, és várnunk ezt a királyt, aki sosem j?n el? – düh?ng?tt Ser Hosteen Frey. – Oda kellene mennünk Stannishez, és véget vetni ennek az ügynek!

 

– Elhagyni a várat? – kérdezte gúnyosan a félkarú Harwood Stout. A hangsúlya alapján szívesebben adta volna oda a másik karját is. – Vakon belerohanni a hóba?

 

– Ahhoz, hogy harcolhassunk Stannis nagyúrral, el?sz?r is meg kell találnunk – mutatott rá Roose Ryswell. – A felderít?ink a Vadászkapun keresztül távoztak, de egyik sem tért vissza.

 

Wyman Manderly hatalmas pocakjára csapott.

 

– Fehérrév nem fél kilovagolni veled, Ser Hosteen. Vezess, és a lovagjaim ott mennek majd m?g?tted!

 

Ser Hosteen a k?vér emberre nézett.

 

George R. R. Martin's books