– Engem senki sem ver meg! – Négykézlábra ereszkedett, amíg meg nem találta a botot, majd r?gt?n talpra ugrott, mocskosan és tele zúzódásokkal. A terem üres volt és csendes. A férfi elt?nt. Elt?nt? Lehet, hogy ott áll mellette, és nem is tudja. Egy pillanatig még hallgatózott, aztán letette a botot, és folytatta a munkáját. Ha meglenne a szemem, véresre vertem volna. A kedves ember egy nap visszaadja, és akkor majd megmutatja nekik.
Az ?regasszony teste mostanra kih?lt, a bravóé megmerevedett. A lány ehhez már hozzászokott. általában t?bb id?t t?lt?tt holtak, mint él?k társaságában. Hiányoztak a barátai abból az id?szakból, amikor még a Csatornák Macskája volt; az ?reg Brusco a fájós hátával, a lányai, Talea és Bra, a komédiások a Hajóról, Kedves és a szajhái a Boldog Kik?t?b?l, a csavargók és a kik?t?i aljanép. ám mind k?zül legjobban magát Macskát hiányolta, még jobban, mint a szemét. Szeretett Macska lenni, sokkal jobban, mint Sócska, Galamb, Menyét vagy Arry. Meg?ltem Macskát, amikor meg?ltem azt az énekmondót. A kedves ember elmondta neki, hogy egyébként is elvették volna a szemét, hogy megtanulja használni a t?bbi érzékszervét de csak fél év múlva. A vak akolitusok látványa mindennaposnak számított a Fekete és Fehér Házában, de nem sokan voltak k?ztük olyan fiatalok, mint ?. A lány azonban ezt nem sajnálta. Dareon az éjjeli ?rség dezert?re volt, megérdemelte a halált.
Ezt elmondta a kedves embernek is.
– és te isten vagy, hogy eld?ntsd, ki élhet és kinek kell meghalnia? – kérdezte a férfi. – Mi megadjuk az ajándékot azoknak, akiket a Sokarcú Isten megjel?lt, de csak a megfelel? imák és áldozatok után. így van ez már a kezdetekt?l. Meséltem neked rendünk alapításáról, arról, hogy alapítónk miként válaszolt a halált kívánó rabszolgák imáira. Az ajándékot kezdetben csak azoknak adta át, akik vágytak rá... ám egy nap hallotta, hogy egy rabszolga nem saját, hanem a gazdája haláláért imádkozik. Olyan heves volt a vágy benne, hogy hajlandó lett volna mindenét feláldozni, ezért az imája meghallgatásra talált. Alapítónk úgy találta, áldozata kedvére való lesz a Sokarcú Istennek, ezért még aznap éjjel eleget tett a kérésnek. Aztán odament a rab szolgához, és azt mondta neki: ?Mindenedet felajánlottad ennek az embernek a haláláért, de a rabszolgáknak az életük?n kívül semmijük sincs. Az isten ezért azt kívánja t?led, hogy hátralév? napjaidban, életed végéig ?t szolgáld.” és attól a pillanattól fogva már ketten voltak. – Keze er?sen, mégsem durván a lány karjára szorult.
– Mindenkinek meg kell halnia. Mi csupán a halál eszk?zei vagyunk, nem maga a halál. Amikor meg?lted azt az énekmondót, isten hatalmát k?vetelted a magadénak. Embereket ?lünk, de nem vesszük a bátorságot, hogy ítélkezzünk felettük. Megértetted?
Nem, gondolta.
– Igen – felelte.
– Hazudsz. és ezért kell most a s?tétben járnod, amíg meg nem látod az utat. Kivéve persze, ha el akarsz hagyni minket. Csak kérned kell, és visszakapod a szemed.
Nem, gondolta.
– Nem – felelte.
Aznap este vacsora, majd egy r?vid hazudós játék után a vak lány sz?vetcsíkot k?t?tt a fejére, hogy elrejtse világtalan szemét megkereste a koldustálját, és megkérte az árvát hogy segítsen neki fel?lteni Beth arcát. Az árva leborotválta a fejét, amikor elvették a szemét; komédiásviselet, így hívta, mert sok komédiás cselekedett hasonlóképpen, hogy k?nnyebben fel tudják tenni a parókákat. De a koldusoknak is megfelelt mert segített távol tartani a tetveket és bolhákat Egy parókánál azonban t?bbre volt szüksége.
– El tudlak borítani gennyedz? sebekkel – mondta az árva –, de akkor a kocsmárosok és fogadósok elkergetnek az ajtajukból. – Ehelyett inkább himl?helyeket rakott az arcára, és egy hatalmas, sz?r?s anyajegyet.
– Nagyon csúf? – kérdezte a vak lány.
– Nem túl szép.
– Helyes. – Sosem t?r?d?tt vele, hogy szép legyen, még akkor sem, amikor az az ostoba Arya Stark volt. Csak az apja mondta rá, hogy csinos, ?, és néha Havas Jon. Anyja mindig azt mondta, lehetne csinos, ha megmosná és megfésülné a haját, és t?bbet t?r?dne az ?lt?zk?désével, ahogy a n?vére. N?vérének, n?vére barátainak és a t?bbieknek ? mindig csak Lóarcú Arya volt. Csakhogy mostanra mind meghaltak, még Arya is, mindenki, kivéve a féltestvérét, Jont. A Rongyszed?k Kik?t?jének kocsmáiban és bordélyaiban id?nként hallotta, hogy róla beszélnek. A Fal Fekete Fattya, egy férfi így nevezte. Fogadni mernék, hogy még Havas Jon sem ismerné fel Vak Betht. Ett?l elszomorodott.