A lány nem lep?d?tt meg.
– Atyám soha nem üv?lt?z?tt úgy, mint a Hordó, de haragjában ugyanolyan veszélyes tudott lenni. Most már ? is halott, akárcsak a fivéred. Te viszont itt vagy, és élsz. Van k?ztünk vérviszály, Havas nagyúr?
– Amikor az ember feketét ?lt, minden viszályt maga m?g?tt hagy. Az éjjeli ?rségnek nincs vitája veled, sem Karholddal.
– Jó, már attól féltem... k?ny?r?gtem atyámnak, hogy az egyik testvéremet hagyja ott várnagynak, de egyikük sem akart kimaradni a délen megszerezhet? dics?ségb?l és zsákmányból. Torr és Edd halottak. Harry fogoly volt Sz?ztóban, amikor legutóbb hallottam róla, de annak már majdnem egy éve. Lehet, hogy azóta ? is meghalt. Nem tudtam, ki máshoz fordulhatnék, mint Eddard Stark utolsó fiához.
– Miért nem a királyhoz? Karhold h?séget esküd?tt Stannisnek.
– A nagybátyám esküd?tt h?séget Stannisnek, abban a reményben, hogy a Lannisterek bosszúból lefejezik szegény Harryt. Ha a bátyám meghalna, Karhold rám szállna, de a nagybátyáim maguknak akarják az ?r?k?s?dési jogomat. Ha gyereket szül?k Cregannak, már nem lesz rám szükségük. Két feleségét már eltemette. – Düh?sen kit?r?lte a szeméb?l a k?nnyeket, ahogy Arya tette volna. – Segítesz nekem?
– A házasságok és ?r?klések a király hatásk?rébe tartoznak, úrn?m. írok Stannisnek az érdekedben, de...
Alys Karstark felnevetett, de ebbe a nevetésbe keser?ség vegyült.
– írj, de ne várj t?le választ. Stannis halott lesz, mire odaér az üzeneted. A nagybátyám err?l gondoskodik.
– Mit akarsz ezzel mondani?
– Arnolf Deresbe tart ez igaz, de csak hogy hátba szúrja a királyodat. Már hosszú ideje eladta magát Roose Boltonnak... aranyért a b?nbocsánat ígéretéért és szegény Harry fejéért. Stannis nagyúr a halálába menetel, így nem segíthet és akkor sem segítene, ha tudna. – Alys letérdelt elé, és megragadta Jon fekete k?penyét – Te vagy az egyetlen reményem, Havas nagyúr. Atyád nevére k?ny?rg?m, védj meg!
A vak lány
éjszakáit távoli csillagok világították meg, és a havon csillanó holdfény, de minden reggel s?tétségre ébredt
Kinyitotta a szemét, és vakon bámult az ?t k?rülvev? feketeségbe, mik?zben az álomkép máris halványulni kezdett. Annyira gy?ny?r?! Megnyalta az ajkát, emlékezett. A bárány bégetése, a juhász szemében a félelem, a kutyák hangjai, ahogy sorban végzett velük, saját falkájának vicsorgása. Ritkább lett a zsákmány, mióta leesett a hó, de múlt éjjel lakmároztak. Bárány, kutya és ürü, valamint emberhús. Kisebb, szürke rokonai k?zül sokan féltek az embert?l, még a halottaktól is, de ? nem. A hús az hús, az ember pedig préda, ? az éjfarkas.
De csak amikor álmodott.
A vak lány az oldalára fordult, felült, majd talpra ugrott és nagyot nyújtózkodott. ágya rongyokkal kit?m?tt derékalj volt egy hideg k?peremen, így minden reggel elgémberedve ébredt. Apró, csupasz, b?rkeményedéses talpán halkan, akár az árnyék, odalépdelt a tekn?h?z, hideg vizet fr?csk?lt az arcára, és megt?r?lgette magát. Ser Gregor, gondolta. Dunsen, Nyájas Raff, Ser Ilyn, Ser Meryn, Cersei királyné. A reggeli imája. Valóban? Nem, nem az enyém. én senki vagyok. Ez az éjfarkas imája. Egy nap majd megtalálja és elkapja ?ket, megízleli a félelmüket, majd a vérüket. Egy nap.
Alsóruházatát egy kupacban találta. A szaguk alapján megbizonyosodott róla, hogy még elég tiszták a viseléshez, és a s?tétben fel?lt?zk?d?tt. Szolgálói ?lt?zéke ugyanott volt, ahová akasztotta – egy festetlen, durva sz?vés?, szúrós gyapjútunika. Megrázta, és egyetlen sima, gyakorlott mozdulattal áthúzta a fején. A harisnyák j?ttek utoljára. Egy fekete, egy fehér. A fekete szegélye le volt varrva, a fehéré nem; mindig érezte, melyik melyik, és ügyelt rá, hogy mindkett?t a megfelel? lábára húzza. Csontos lába volt, de er?s és inas, és minden
nappal egyre hosszabbra n?tt. Ennek ?rült. Egy víztáncosnak jó, er?s lábak kellenek. Vak Beth ugyan nem víztáncos, de nem is lesz ?r?kké Beth.