Sárkányok tánca

Nem tarthatja itt maga mellett, akármennyire is szeretné. A Fal nem n?knek való hely, és kül?n?sen nem nemesi származású kislányoknak. Ugyanakkor nem is fogja átengedni Stannisnek vagy Melisandrénak. A király férjhez adná valamelyik csatlósához, Horpe-hoz, Massey-hez vagy óriás?l? Godryhoz, és csak az istenek tudják, mit m?velne vele a v?r?s asszony.

 

A legjobb megoldás, ami eszébe jutott, hogy elküldi a Keleti ?rségbe, és megkéri Cotter Pyke-ot, hogy tegye fel egy hajóra, amelyik a tenger másik partjára tart, ahol a marakodó királyok nem érhetik el. Ehhez viszont meg kellene várnia, amíg a hajói visszatérnek Rideghonból. Elmehetne Braavosba Tycho Nehorisszal. Talán a Vasbank találna egy nemesi családot, amelyik pártfogásába venné. Viszont Braavos a legk?zelebbi Szabad Város... ami lehet a legjobb, de akár a legrosszabb választás is. Lorath vagy Ibben kik?t?je talán jobb lenne. ám akárhová is küldi, Aryának ezüstre lesz szüksége, tet?re a feje f?lé. és valakire, aki megvédi. Hiszen még gyermek.

 

Aemon mester régi szállásán olyan meleg volt, hogy amikor Mully kinyitotta az ajtót, a kicsapódó párafelh? mindkettejüket elvakította. A kandallóban égett a t?z, a hasábok pattogva és ropogva lángoltak. Jon átlépett egy nedves ruhahalmon.

 

– Havas, havas, havas! – kárálták odafent a hollók.

 

A lány a t?z mellett kuporgott egy nálánál háromszor nagyobb, fekete prémbe tekerve, és édesdeden aludt.

 

Eléggé nagy volt a hasonlóság ahhoz, hogy Jon egy pillanatra megtorpanjon. A magas, sovány, csupa k?ny?k és térd lány barna haját vastag copfba fonták, és barna b?rszalagokkal k?t?tték meg. Hosszú arc, hegyes áll, apró fül.

 

Csakhogy túl id?s, a kelleténél jóval id?sebb. Ez a lány majdnem egykorú velem.

 

– Evett? – kérdezte Jon Mullyt.

 

– Kenyeret és húslevest, uram. – Clydas felkelt a székéb?l. – Csak szép lassan, Aemon mester mindig ezt mondta. Ha t?bbet eszik, nem tudja megemészteni.

 

Mully bólintott.

 

– Donnel megkínálta Hobb kolbászával, de hozzá sem nyúlt.

 

Jon nem tudta hibáztatni érte. Hobb kolbászai zsírból, sóból és egyéb dolgokból készültek, melyekre gondolni sem mert.

 

– Talán hagynunk kéne pihenni.

 

A lány hirtelen felült, és ?sszehúzta a k?penyt apró, sápadt melle el?tt Zavartnak t?nt.

 

– Hol...?

 

– A Fekete Várban, h?lgyem.

 

– A Falon! – K?nnyek gy?ltek a szemébe. – Ideértem hát!

 

Clydas k?zelebb lépett

 

– Szegény gyermek. Milyen id?s vagy?

 

– Tizenhat leszek a k?vetkez? névnapomon. és nem vagyok gyermek, hanem feln?tt, kivirágzott n?! – ásított, a k?pennyel takarta el a száját Egyik meztelen térde kibukkant a ruha red?i k?zül. – Nem viselsz láncot. Mester vagy?

 

– Nem – felelte Clydas –, de szolgáltam mestert

 

Valóban hasonlít Aryára, gondolta Jon. Kiéhezett és sovány, de a szeme és a haja ugyanolyan szín?.

 

– Azt hallottam, utánam kérdez?sk?dtél. A nevem...

 

–...Havas Jon. – A lány hátravetette copfját. – Házainkat a vér és becsület k?teléke f?zi egymáshoz. Meg kell hallgatnod, rokon! Cregan nagybátyám a nyomomban jár, nem hagyhatod, hogy visszavigyen Karholdba!

 

Jon d?bbenten meredt rá. én ismerem ezt a lányt! Volt valami a szemében, a tartásában, a beszédében. Az emlék egy pillanatig kitért el?le, de végül sikerült megfognia.

 

– Alys Karstark!

 

Sikerült halvány mosolyt csalnia a lány ajkára.

 

– Nem voltam biztos benne, hogy emlékezni fogsz. Amikor legutóbb láttál, még csak hatéves voltam.

 

– Atyáddal j?ttél Deresbe. – Azzal, akit Robb lefejezett. – Már nem is tudom, miért

 

A lány elpirult.

 

– Hogy találkozzam a fivéreddel. Persze volt más indoka is, de ez a valódi. Majdnem egyid?s voltam Robb-bal, és atyám úgy gondolta, illenénk egymáshoz. Volt egy lakoma, táncoltam veled és a fivéreddel is. Robb nagyon udvariasan viselkedett és azt mondta, gy?ny?r?en táncolok. Te mogorvának t?ntél. Atyám azt mondta, egy fattyútól ez várható el

 

– Emlékszem. – Csak félig volt hazugság.

 

– Még mindig mogorva vagy, de elnézem, ha megmentesz a bácsikámtól.

 

– A bácsikád... Arnolf nagyúr?

 

– ? nem nagyúr – felelte megvet?en Alys. – Harry bátyám a jog szerinti úr, és én vagyok az ?r?k?se. A lány mindig a nagybácsi el?tt k?vetkezik. Arnolf nagybátyám csupán várnagy. Igazából nem is a k?zvetlen nagybátyám, hanem atyám nagybátyja, és Cregan az ? fia. Valójában a kuzinom, de valamiért mindig nagybácsinak szólítottuk. és most arra akarnak kényszeríteni, hogy férjemnek hívjam ?t. – ?k?lbe szorította a kezét. – A háború el?tt eljegyeztek Daryn Hornwooddal, már csak arra vártunk, hogy ki virágozzak, de a Király?l? végzett Darynnal a Suttogó Erd?ben. Atyám azt írta, keres nekem egy déli nagyurat, akihez hozzámehetek, de erre sosem került sor. Robb ?cséd lefejezte, amiért Lannistereket ?lt. – Megrándult a szája széle. – Pedig azt hittem, azért mentek délre, hogy meg?ljenek néhány Lannistert.

 

– Ez... nem ilyen egyszer?. Karstark nagyúr két foglyot mészárolt le, úrn?m. Fegyvertelen fiúkat, apródokat, akiket egy cellában ?riztek.

 

George R. R. Martin's books