– Majdnem mind. – Ygritte megsiratta ?ket.
– A s?tétben holtak táncolnak. – Foltoskép? groteszk tánclépéssel el?recsúsztatta a lábát. – én tudom, én tudom, ó, ó, ó! – A Keleti ?rségben valaki varrt neki egy k?penyt hód–, bárány– és nyúlb?rb?l. A sisakján lév? agancsokról cseng?k és hosszú, barna mókusb?r?k lógtak, minden lépését hangos csilingelés kísérte.
Wun Wun leny?g?zve figyelte, de amikor az óriás kinyújtotta felé a kezét, a bolond fürgén hátrasz?kkent
– ó, nem, ó, nem, ó, nem!
Az óriás felállt, mire a királyné magához vonta Shireen hercegn?t lovagjai pedig a kardjukhoz kaptak. Foltoskép? riadtan menekült de elvétette a lépést, és fenékre esett a hóban.
Wun Wun elnevette magát. Az óriás nevetése mellett még a sárkányüv?ltés is elbújhatott volna. A bolond befogta a fülét, Shireen anyja k?penyébe temette arcát és a bátrabb lovagok acéllal a kezükben el?reléptek. Jon felemelt kézzel állta útjukat.
– Higgyétek el, nem akarjátok feldühíteni. Tegyétek el a pengét, urak. B?r?s, vidd vissza Wun Wunt Hardin Tornyához!
– Wun Wun eszik most? – kérdezte az óriás.
– Eszik – bólintott Jon, és B?r?sre nézett. – Küldetek neki z?ldséget, neked pedig húst. Rakjatok tüzet.
B?r?s elvigyorodott.
– úgy lesz, uram, de a Hardin jéghideg. Esetleg kaphatnánk egy kis bort is, hogy felmelegítsen?
– Te igen, ? nem. – Wun Wun soha nem kóstolt bort, amíg meg nem érkezett a Fekete Várba, de azóta nagyon megkedvelte. Túlságosan is. Jonnak elég problémája volt, nem akart még egy részeg óriással is bajlódni. Visszafordult a királyné lovagjaihoz. – Nemes atyám mindig azt mondta, az ember soha ne húzzon kardot, csak ha használni is akarja.
– Ez volt a szándékom – morogta egy simára borotvált, szélcserzett arcú lovag. Fehér prémk?penye alatt ezüstpalástot viselt, rajta kék, ?tágú csillaggal. – Eddig úgy tudtam, az éjjeli ?rség az ilyen sz?rnyetegek ellen védi a birodalmat. Senki nem mondta, hogy háziállatként tartják ?ket
Egy újabb átkozott déli bolond.
– Megtudhatnám a neved?
– Királyhegyi Ser Patrek, nagyuram.
– Nem tudom, a hegyeteken hogy bánnak a vendégekkel, ser, de itt északon nagy becsben tartják ?ket. Wun Wun a vendégünk.
Ser Patrek elmosolyodott.
– Ha a Mások felbukkannak, ?ket is megvendégelnéd, parancsnok? – A lovag a királynéra nézett. – Felség, ha nem tévedek, az ott a Király Tornya. Megengeded, hogy segítsek?
– Ahogy óhajtod. – A királyné belekapaszkodott a férfi karjába, és ellépdelt az éjjeli ?rség tagjai el?tt pillantásra sem méltatva ?ket.
A koronáján lév? lángnyelvekben is t?bb melegség van, mint benne.
– Tycho nagyúr! – szólt Jon a bankár után. – Egy pillanatra, ha megkérhetlek.
A braavosi megtorpant.
– Nem vagyok nagyúr, csak a braavosi Vasbank egyszer? szolgálója.
– Cotter Pyke tájékoztatott hogy három hajóval érkeztél a Keleti ?rségbe. Egy háromárbocossal, egy gályával és egy koggával.
– így van, uram. Az átkelés veszélyes lehet ebben az évszakban. Egyetlen hajó zátonyra futhat míg három képes segítséget nyújtani egymásnak. A Vasbank mindig nagyon ügyel az ilyesmire.
– Esetleg válthatnánk néhány szót, miel?tt távozol?
– állok rendelkezésedre, parancsnok. Braavosban az a mondás járja, soha nincs megfelel?bb id?pont a mostaninál. Megfelel?
– T?kéletesen. Menjünk a szállásomra, vagy szeretnéd látni a Fal tetejét?
A bankár felnézett az égre mered? vastag, sápadt jégfalra.
– Attól tartok, odafent nagyon hideg van.
– Igen, és a szél is fuj. Az ember megtanulja, hogy ne a perem k?zelében sétáljon, hacsak nem akarja, hogy lefújja a szél. Ezzel együtt a Fal egyedülálló építmény egész északon. Talán soha nem lesz még egy lehet?séged, hogy megnézd.
– Nem kétséges, hogy a halálos ágyamon eszembe fognak jutni a szavaid, de egy nyeregben t?lt?tt, hosszú nap után jobban ?rülnék egy meleg szobának.
– Akkor a szállásomra megyünk. Selyem, hoznál nekünk egy kis forralt bort?
Jon szobája a kovácsm?hely m?g?tt elég csendes volt, még ha nem is kül?n?sebben meleg. A t?z egy ideje már kialudt; Selyem korántsem volt olyan lelkiismeretes intéz?, mint korábban Bánatos Edd. Mormont hollója harsány ?Kukorica!” rikoltással üdv?z?lte ?ket. Jon felakasztotta a k?penyét.
– Tehát Stannishez j?ttél, ugye?
– így van, nagyuram. Selyse királyné azt javasolta, küldjünk neki üzenetet hollóval Erd?mélyére, hogy tudassuk ?felségével, itt várok rá. ám az ügy, amiben járok, túlságosan kényes ahhoz, hogy levélre bízzuk.
– Egy adósság. – Mi más lenne? – A saját adóssága? Vagy a testvéréé?