– Hát itt vagy, gy?ny?r? királyn?m! – Egy másik menet csatlakozott hozzájuk, és saját hordszékéb?l Hizdahr zo Loraq mosolygott rá. A királyom. Azon gondolkodott, hol lehet, Daario Naharis, és mit m?velhet éppen. Ha ez egy mese volna, bevágtatna k?zénk, amikor odaérünk a templomhoz, hogy felszólítsa Hizdahrt, küzdj?n meg vele a kezemért.
A királyn? és Hizdahr menete egymás mellett vonult át Meereenen, amíg fel nem t?nt el?ttük a Kegyek Temploma a napfényben fürd? aranykupolákkal. Milyen csodálatos! – próbálta gy?zk?dni
magát Dany, de a benne él? ostoba kislány még mindig Daarióra várt. Ha szeret, elj?n, és karddal szerez meg magának mint Rhaegar azt az északi lányt, makacskodott a kislány, de a királyn? tudta, hogy ez butaság. Még ha a kapitány elég ?rült is hozzá, hogy megpróbálja, a Bronz Bestiák levágnák, miel?tt százlépésnyire távolodna vele.
Galazza Galare a templom ajtajában várt rájuk, k?rülvéve fehérbe, rózsaszínbe, v?r?sbe, kékbe, aranyba és bíborba ?lt?z?tt n?véreivel. Kevesebben vannak, mint voltak. Tekintete Ezzarát kereste, de nem találta. A vérfolyás vele is végzett volna? Bár a királyn? hagyta éhezni az astaporiakat a falakon kívül, nehogy elterjesszék a járványt, a kór ennek ellenére bet?rt a városba. Sokan megbetegedtek: felszabadítottak, zsoldosok, Bronz Bestiák, dothrakik, a Makulátlanok k?zül viszont senki. Imádkozott érte, hogy a legrosszabbon már túl legyenek.
A Kegyek el?hoztak egy elefántcsont széket és egy aranytálat. óvatosan tartva tokarját, nehogy ráülj?n a rojtokra, Daenerys Targaryen letelepedett a szék puha bársony ül?részére, Hizdahr zo Loraq pedig fél térdre ereszkedett, kioldozta Dany szandálját, és megmosta a lábát, mik?zben ?tven eunuch énekelt, és tízezer szempár figyelte ?ket. Finom keze van, gondolta a királyn?, mik?zben meleg, illatos olajok csorogtak a lábujjai k?z?tt. Ha a szíve is ilyen, egyszer talán még meg is kedvelem.
Amikor tiszta lett a lába, Hizdahr puha t?rülk?z?vel megszárította, visszaf?zte a szandálját, és segített neki felállni. Kéz a kézben k?vették a Z?ld Kegyet a templomba; ahol a leveg? s?r? volt a füst?l?kt?l, és Ghis istenei árnyékba burkolózva álltak alkóvjaikban.
Négy órával kés?bb férjként és feleségként bukkantak el? újra, csuklójuknál és bokájuknál sárgán fényl? aranyláncokkal ?sszek?tve.
Jon
Selyse királyné lányával, annak bolondjával, szolgálóival és társalkodón?ivel, valamint felesküd?tt kardjaival és ?tven gyalogossal érkezett meg a Fekete Várba. Mind a királyné embere, gondolta Jon. Selyse-nek segítenek, de valójában Melisandre szolgálatában állnak. A v?r?s papn? figyelmeztette a j?vetelükre majdnem egy nappal azel?tt, hogy a Keleti ?rségb?l ugyanezzel az üzenettel holló érkezett.
Az istállónál fogadta a királyné kíséretét, az oldalán Selyemmel, Bowen Marshsal és féltucatnyi fekete k?penyes testvérrel. Ha csak a fele igaz annak, amit beszélnek, a királyné el?tt nem szabad megjelenni saját kíséret nélkül. Még a végén ?sszetévesztené ?t holmi istállófiúval, és a kezébe nyomná a lova kantárszárát.
A hóesés végre elvonult dél felé, és a vár felszabadult a nyomás alól. Még némi melegség is érz?d?tt a leveg?ben, amikor Havas Jon térdre ereszkedett a délvidéki királyné el?tt.
– Felség, kíséreteddel együtt üdv?z?llek a Fekete Várban.
Selyse királyné lenézett rá.
– K?sz?n?m. Kérlek, kísérj a parancsnokodhoz.
– Testvéreim engem választottak erre a megtisztel? posztra. Havas Jon vagyok.
– Te? Mondták, hogy fiatal vagy, de... – A királyné arca sápadt volt, de rózsaszínre csípte a fagy. V?r?s aranyból készült, lángnyelveket formázó koronát viselt, hasonlót Stanniséhez. – Felkelhetsz, Havas nagyúr. ? a lányom, Shireen.
– Hercegn?. – Jon fejet hajtott. Shireen csúnyácska kislány volt, és még csúfabbá tette a szürkehám, amelyt?l nyaka és arca egy része merevvé, szürkévé és repedezetté vált. – én és testvéreim állnak szolgálatodra.
Shireen elpirult.
– K?sz?n?m, nagyuram.
– Talán ismered a rokonomat, Ser Axell Florentet – mondta a királyné.
– Csupán hollók által. – és a jelentésekb?l A Tengermelléki Keleti ?rségb?l érkezett levelekben t?bbsz?r is szó esett Axell Florentr?l, de nem sok jót mondtak róla. – Ser Axell.
– Havas nagyúr. – Florent z?m?k, r?vid lábú, széles mellkasú férfi volt. Arcát és állát durva sz?rzet borította, de még orrából és füléb?l is g?nd?r?d?tt kifelé.
– és h?séges lovagjaim – folytatta a királyné. – Ser Narbert, Ser Benethon, Ser Brus, Ser Patrek, Ser Dorden, Ser Malegom, Ser Lambert, Ser Perkin. – A bemutatottak sorban fejet hajtottak. A bolond megnevezésével nem fáradt, de az agancsos sisakra aggatott csengetty?k, és a pufók arcon lév? tetoválás egyértelm?vé tették kilétét. Foltoskép?. Cotter Pyke a leveleiben róla is említést tett, azt írta, félkegyelm?.