– Elég sokat – felelte Gerrold, a jókép?, napszítta hajú j?vevény. – Hatan indultunk el Dorne-ból, felség.
– Fogadjátok részvétemet a veszteségeitek miatt. – A királyn? a megtermett lovagra nézett. – Kül?n?s név a Z?ldzsiger.
– Csupán tréfából kaptam, felség, még a hajón. Rosszul voltam az úton, egészen Volantistól. émelyegtem és... a t?bbit inkább nem mondanám.
Dany kuncogott.
– Azt hiszem, magamtól is ki tudom találni, ser. Ser, jól mondom? Daario azt mondta, lovag vagy.
– Ha felséged megengedi, mindhárman azok vagyunk.
Dany Daarióra pillantott, és látta, hogy a kapitány arca elv?r?s?dik a haragtól. Ezt nem tudta.
– Szükségem van lovagokra – bólintott.
– Az ember k?nnyen vallja magát lovagnak ilyen távol Westerostól – szólalt meg gyanakodva Ser Barristan. – Készen álltok megvédeni állításotokat karddal vagy kopjával?
– Ha muszáj – felelte Gerrold –, bár nem merném azt állítani, hogy bármelyikünk is felér Bátor Barristannal. Felség, bocsánatodat kell kérnem, amiért hamis névvel járultunk eléd.
– Ismerek valakit, aki ugyanezt tette – mondta Dany. – Egy bizonyos Fehérszakállú Arstan. Mondjátok hát meg a valódi neveteket.
– ?r?mmel... bár felséged elnézéséért kell k?ny?r?gnünk, mert szeretnénk ezt kevesebb szem és fül el?tt tenni.
Játék a játékon belül
– Ahogy kívánjátok. Skahaz, üríttesd ki a termet!
A Tarfej? parancsokat harsogott, a Bronz Bestiák pedig elvégezték a t?bbit, kiterelték a teremb?l a kérelmez?ket és a westerosiakat. Csak a tanácsadók maradtak.
– Most pedig kérem a neveket! – utasította ?ket Dany.
A jókép?, ifjú Gerrold meghajolt.
– Ser Gerris Drinkwater, felség. Kardom a tiéd.
Z?ldzsiger ?sszefonta a karját.
Akárcsak az én harci p?r?ly?m. A nevem Ser Archibald Yronwood.
– és te, ser? – kérdezte a királyn? a Béka nev? fiút.
– Ha megengedi felséged, el?bb megmutatnám az ajándékot.
– Ha kívánod. – Daenerys kiváncsi volt, de amikor Béka el?relépett, Daario Naharis elállta az útját, és kinyújtotta keszty?s kezét.
– Nekem add!
Az izmos fiatalember rezzenéstelen arccal lehajolt, kioldotta csizmáját, és egy rejtett zsebb?l el?vett egy sárga pergament.
– Ez lenne az ajándék? Egy darab papír? – Daario kikapta a pergament a dorne-i kezéb?l, szétg?ngy?lte, szemügyre vette a pecséteket és az aláírásokat. – Szép ez a sok arany meg szalag, de nem értem a westerosi macskakaparásotokat.
– Add oda a királyn?nek! – parancsolt rá Ser Barristan. – Most!
Dany érezte a teremben a feszültséget
– én csak egy fiatal lány vagyok, és a fiatal lányoknak jár az ajándék – szólalt meg vidáman. – Daario, kérlek, ne várakoztass tovább! Hozd ide azt az írást.
A levelet a k?z?s nyelven írták. A királyn? lassan kig?ngy?lte, megnézte a pecséteket és az aláírásokat. Amikor megpillantotta a Ser Willem Darry nevet, gyorsabban kezdett verni a szíve. Még egyszer elolvasta, majd harmadszor is.
– Megtudhatnánk, mi áll benne, felség? – kérdezte Ser Barristan.
– Egy titkos egyezség – felelte Dany –, melyet Braavosban k?t?ttek, még kislánykoromban. Ser Willem Darry írta alá helyettünk, az az ember, aki kisz?ktetett a bátyámmal Sárkányk?r?l, miel?tt a Bitorló katonái elfoglalták volna a várat. Dorne részér?l Oberyn Martell írta alá, a tanú pedig Braavos Tengerura volt. – átadta a pergament Ser Barristannak, hogy ? is elolvashassa. – Azt írja, az egyezséget házassággal kell megpecsételni. Cserébe azért, hogy Dorne eltávolítsa a trónról a Bitorlót, Viserys bátyámnak maga mellé kell vennie királyn?nek Doran herceg lányát, Ariainnét.
Az id?s lovag lassan olvasta a sz?veget.
– Ha Robert err?l tudott volna, ugyanúgy lerombolja Napdárdát, ahogy egykor Pyke-kal tette, és dárdára t?zi Doran herceg és a V?r?s Vipera fejét... valamint a hercegn?ét is.
– Nem kétséges, Doran herceg ezért tartotta titokban a paktumot – bólintott Daenerys. – Ha Viserys bátyám tudta volna, hogy egy dorne-i hercegn? vár rá, átkelt volna Napdárdába, amint bet?lti a házasuláshoz szükséges kort.
– és ezzel magára és Dorne-ra idézte volna Robert harci p?r?lyét – szólalt meg Béka. – Atyám meg akarta várni, hogy Viserys herceg hadsereget gy?jts?n maga k?ré.
– Atyád?
– Doran herceg. – Béka fél térdre ereszkedett. – Felség, enyém a megtiszteltetés. Quentyn Martell vagyok, Dorne hercege, legh?ségesebb alattvalód.
Dany felnevetett.
A dorne-i herceg elv?r?s?d?tt, a tanácsnokok pedig értetlen és kérd? pillantásokat vetettek rá.