Sárkányok tánca

– Majd Hizdahr hoz neked virágot. Ugyan nem az a fajta, aki lehajol, hogy szakítson egy pitypangot, de vannak szolgálói, akik ?r?mmel megteszik neki. Elmehetek?

 

– Nem! – Azt akarta, hogy maradjon és meg?lelje. Egy nap elmegy, és nem tér vissza, gondolta. Egy nap valami íjász átl?vi a mellét, vagy egyszerre tízen esnek neki kardokkal, fejszékkel és dárdákkal, tíz reménybeli h?s. ?ten k?zülük biztosan meghalnának, de ez semmivel sem enyhítené az ? gyászát. Egy nap elveszítem, ahogy elveszítettem napomat és csillagomat is. De k?ny?rg?m, istenek, ne ma! – Gyere vissza az ágyba, és csókolj meg. – Soha nem csókolta úgy senki, mint Daario Naharis. – én vagyok a királyn?d, és azt parancsolom, hogy hágj meg!

 

Félig-meddig tréfából mondta, de a férfi tekintete megkeményedett a szavaira.

 

– A királyn?k meghágása a királyok dolga. A te nemes Hizdahrod el tudja látni ezt a feladatot, ha ?sszeházasodtatok. és ha túlságosan el?kel?nek tartja magát az ilyen izzadságos munkához, vannak szolgálói, akik ezt is ?r?mmel elvégzik helyette. Vagy talán az ágyadba hívhatnád a dome-i k?lyk?t, meg a jókép? cimboráját. Miért is ne? – Azzal kirobogott a hálószobából.

 

Elmegy felderítésre, j?tt rá Dany, és ha megszerzi Ben Plumm fejét, besétál az esküv?re, és a lábam elé dobja. A Hét k?ny?rülj?n rajtam! Miért nem lehet nemesebb születés??

 

Miután a férfi távozott, Missandei kecskesajtból és olajbogyóból álló reggelit hozott a királyn?nek, édességként pedig mazsolát.

 

– Felséged nem reggelizhet csak bort. Olyan sovány vagy, pedig ma szükség lesz minden er?dre.

 

Daenerys nevetett, mulatságosnak találta, hogy mindezt az aprócska lány mondja. Olyan sok mindenben támaszkodott a kis írnokra, hogy gyakran el is felejtette, Missandei még csak most t?lt?tte be a tizenegyet. Együtt fogyasztották el a reggelit a teraszon. Mik?zben Dany az olívát csipegette, a naathi lány olvadt aranyszínben játszó szemével ?t figyelte.

 

– Még nem kés? megmondani neki, hogy úgy d?nt?ttél, inkább mégsem mész férjhez.

 

De igen, gondolta szomorúan a királyn?.

 

– Hizdahr ?si és nemes vérvonal sarja, és egyesülésünkkel felszabadítottjaim csatlakozni fognak az ? népéhez. Ahogy mi eggyé válunk, úgy a város is.

 

– Felséged nem szereti a nemes Hizdahrt. Ez úgy gondolja, valaki mást kellene férjedül választanod.

 

Ma nem gondolhatok Daarióra.

 

– Egy királyn? szerelmét nem az akarata, hanem a kényszer irányítja. – Elment az étvágya. – Vidd el az ételt, ideje megfürdenem.

 

Kés?bb, mik?zben Jhiqui Daeneryst t?r?lgette szárazra, Irri odahozta a tokarját. Dany irigyelte a dothraki szüzeket b? homokselyem nadrágjuk és festett mellényük miatt. Az a viselet sokkal szell?sebb volt a nehéz rojtokkal és gy?ngy?kkel teli tokarnál.

 

– Segítsetek k?rbetekerni, egyedül nem boldogulok ezekkel a gy?ngy?kkel.

 

Tudta, hogy lelkesnek és izgatottnak kellene lennie az esküv?, valamint az azt k?vet? éjszaka miatt. Emlékezett els? házassága nászéjszakájára, amikor Khal Drogo az idegen csillagok alatt elvette szüzességét. Emlékezett, milyen rémült volt, és mennyire izgatott.

 

Vajon Hizdahrral is hasonló lesz? Nem. Már nem vagyok az a lány, aki voltam, ? pedig nem a napom és csillagom.

 

Missandei lépett ki a piramisból.

 

– Reznak és Skahaz k?ny?r?gnek a kegyért, hogy ?k kísérhessék át felségedet a Kegyek Templomába. Reznak már parancsot adott a gyaloghintód el?készítésére.

 

A meereeniek ritkán lovagoltak a városon belül. Jobban szerették a gyaloghintókat és a hordszékeket, melyeket rabszolgák cipeltek a vállukon.

 

– A lovak ?sszerondítják az utcákat – magyarázta neki a Zakh család egyik tagja. – A rabszolgák nem.

 

Dany felszabadította a rabszolgákat, a hordszékek és gyaloghintók mégis ugyanúgy hemzsegtek az utcákon, mint korábban, és egyiket sem a mágia tartotta a leveg?ben.

 

– Túl meleg van ma a gyaloghintóhoz – mondta Dany. – Nyergeljétek fel az ezüst?met, nem más emberek vállán fogok férjuram elé járulni.

 

– Felség – felelte Missandei –, ez nagyon sajnálja, de tokarban nem lovagolhatsz.

 

A kis írnoknak igaza volt, mint oly sokszor. A tokart nem lovaglásra találták ki. Dany elfíntorodott.

 

– Rendben, de a gyaloghintó akkor sem kell, megfulladok a függ?ny?k m?g?tt. Egy k?nny?, nyitott hordszék elég lesz. – Ha már viselnie kell a nagy füleket, hadd lássa a t?bbi nyúl is.

 

Amikor Dany lelépdelt a nagyterembe, Reznak és Skahaz térdre borultak.

 

George R. R. Martin's books