– Fényesség, miért nevetsz? – kérdezte Tarfej? Skahaz ghisi nyelven.
– Békának nevezték – felelte –, és csak most tudtuk meg, miért. A Hét Királyságban a gyermekmesék gyakori szerepl?i a békák, akik megigézett herceggé változnak, amikor az igaz szerelmük megcsókolja ?ket – A dorne-i lovagokra mosolygott, és újra a k?z?s nyelven szólalt meg. – Mondd csak, Quentyn herceg, te is megigézett vagy?
– Nem, felség.
– Ett?l féltem. – Nem megigézett, és nem is igéz?, milyen kár! Sajnálatos, hogy ? a herceg, nem pedig a széles vállú, homoksz?ke hajú.
– Mégis csókért j?ttél. Feleségül szeretnél venni, igaz? Az ajándék, amit hoztál, te magad vagy. Viserys és a n?véred helyett nekünk kett?nknek kell lezárni az egyezséget, ha Dorne támogatását akarom.
– Atyám abban reménykedett, hogy ez elfogadható számodra.
Daario Naharis gúnyosan nevetett
– Te csak egy k?ly?k vagy. A királyn?nek igazi férfira van szüksége maga mellé, nem egy nyávogó kisfiúra. Egy hozzá hasonló n? számára te nem vagy méltó férj. Ha megnyalod az ajkad, talán még mindig anyád tejét érzed rajta.
Ser Gerris Drinkwater arca els?tétedett a szavakra.
– Vigyázz a nyelvedre, zsoldos! Dorne hercegével beszélsz!
– és a szoptatós dajkájával, ha jól sejtem. – Daario hüvelykujjával kardjai markolatát simogatta, és veszedelmesen mosolygott.
Skahaz komoran nézett, ahogy csak ? tudott.
– Ez a fiú Dorne-nak talán megfelelne, de Meereennek ghisi vérvonalú királyra van szüksége.
– Ismerem ezt a Dorne-t – mondta Reznak mo Reznak. – Rengeteg homok, skorpiók és kopasz, v?r?s hegyek a perzsel? napsütésben.
Quentyn herceg válaszolt neki:
– Valamint ?tvenezer dárda és kard, a királyn? szolgálatára fel-esküdve.
– ?tvenezer? – kacagott gúnyosan Daario. – én csak hármat látok.
– Elég! – csattant fel Daenerys. – Quentyn herceg a fél világot átutazta, hogy elhozza nekem ajándékát, nem fogok udvariatlanul bánni vele! – A dorne-iakhoz fordult. – Bárcsak egy évvel el?bb érkeztetek volna! Megígértem, hogy feleségül megyek a nemes Hizdahr zo Loraqhoz.
– Még nem kés?... – kezdett bele Ser Gerris, de a királyn? k?zbevágott.
– Azt majd én eld?nt?m. Reznak, gondoskodj róla, hogy a herceg és társai származásukhoz ill? szállást kapjanak, és teljesítsd minden kívánságukat.
– Ahogy óhajtod, fényesség.
A királyn? felállt.
– Egyel?re végeztünk.
Daario és Ser Barristan k?vették a lépcs?n a lakosztályába.
– Ez mindent megváltoztat – mondta az id?s lovag.
– Ez semmit nem változtat meg – felelte Dany, mik?zben Irri leemelte a koronáját. – Mit érünk három emberrel?
– Három lovaggal – helyesbített Selmy.
– Három hazuggal – jegyezte meg komoran Daario. – Megtévesztettek!
– Méghozzá ügyesen, ez nem is kétséges. – A férfi nem vitatkozott. Dany újra elolvasta a pergament. Braavos. Braavosban írták meg amikor a v?r?s ajtós házban éltünk. Miért érezte ett?l magát olyan furcsán?
Visszaemlékezett a rémálmára. Az álom néha igazságot rejt. Lehet, hogy Hizdahr zo Loraq a boszorkánymestereknek dolgozik, ezt jelenthette az álom? Lehet, hogy üzenetet hordozott? Az istenek vajon azt akarták tudatni vele, hogy állítsa félre Hizdahrt, és inkább ehhez a dorne-i herceghez menjen hozzá?
– Ser Barristan, mi a Martell-ház címere?
– Egy ragyogó napkorong, dárdával átszúrva.
A nap fia. Megborzongott. A fakó kanca és a nap fia. Volt egy oroszlán is, és sárkány. Vagy én vagyok a sárkány?
– óvakodj a parfüm?s udvarnagytól. – Erre jól emlékezett. – álmok és próféciák. Miért olyan rejtélyesek mindig? Gy?l?l?m ezt! Hagyj magamra, ser, holnap házasságot k?t?k.
Aznap éjjel Daario birtokba vette ?t, ahogy csak egy férfi képes birtokba venni egy n?t, ? pedig ?r?mmel adta oda magát. Utoljára, amikor a nap már felfelé emelkedett, a szájával tette ?t keménnyé, ahogy Doreah tanította hosszú id?vel ezel?tt, majd olyan vadul lovagolta meg, hogy Daario sebe újra vérezni kezdett, és egy édes pillanatig Dany sem tudta, hogy melyikük van a másikban.
ám amikor az esküv? napján a nap felkelt, Daario Naharis is azt tette, belebújt a ruhájába, és fel?lt?tte kardszíját az aranyosan csillogó, buja asszonyokkal.
– Hová mész? – kérdezte Dany. – Megtiltom, hogy ma is felderítésre menj!
– Királyn?m kegyetlen – felelte kapitánya. – Ha nem gyilkolhatom az ellenségeidet, mivel szórakoztassam magam, amíg téged elvesznek?
– Estére már nem lesznek ellenségeim.
– Még csak hajnal van, drága királyn?m. Hosszú a nap, van elég id? egy utolsó felderítésre. Nászajándékként visszahozom neked Barna Ben Plumm fejét.
– Nem akarok fejeket! Régen virágot hoztál.