Nem aludt, nem tudott aludni, nem aludhatott. Még a szemét sem merte behunyni, mert attól félt, hogy amikor kinyitja, megint reggel lesz. Ha hatalmában állt volna, ?r?kre elnyújtja éjszakáikat, de így mind?ssze annyit tehetett, hogy ébren maradt, és élvezte az utolsó édes pillanatokat, miel?tt a bek?sz?nt? hajnal halvány emlékekké változtatja ?ket.
Mellette Daario Naharis olyan édesdeden aludt, akár egy újszül?tt csecsem?. Jellegzetes, pimasz mosolyával mindig azzal kérkedett, milyen jól tud aludni. Mint mondta, odakint gyakran aludt a nyeregben, hogy a harc kezdetére kipihent legyen. T?z? nap vagy vihar, nem számított.
– Amelyik harcos nem tud gyorsan elaludni, annak nem lesz elég ereje a harchoz – mondta. Rémálmok sem gy?t?rték soha. Amikor Dany elmesélte neki, hogy Tük?rpajzsú Serwynt mindig a meg?lt lovagok szellemei kísértették, Daario csak nevetett. – Ha az én áldozataim elj?nnek bosszantani, újra meg?l?m ?ket.
A lelkiismerete egy zsoldosé, emlékeztette magát Dany. Vagyis egyáltalán nincs neki.
Daario a hasán feküdt, a vékony vászontakaró hosszú lába k?ré tekeredett, arcát félig a párnákba fúrta.
Dany végigfuttatta ujjait a hátán, k?vette gerince vonalát. A férfi b?re sima volt érintése alatt, szinte teljesen sz?rtelen. Selyem és szatén. Szerette érezni az ujjaival. Szeretett beletúrni a hajába, kimasszírozni a g?rcs?t a lábszárából az egész napos lovaglás után, szerette megfogni férfiasságát, és érezni, ahogy megkeményedik a tenyerében.
Ha Dany olyan lett volna, mint bármelyik másik asszony, boldogan t?lt?tte volna egész életét azzal, hogy Daariót simogatja, megérinti a forradásait, és meghallgatja a t?rténeteit arról, hogyan szerezte ?ket. Feladnám a koronám, ha kérné, gondolta... de nem kérte, és soha nem is fogja. Daario ugyan szerelmes szavakat sugdosott a fülébe, amikor eggyé váltak, de Dany tudta, hogy csak a sárkánykirályn?t szereti. Ha megválnék a koronámtól, már nem érdekelném. Emellett azok a királyok, akik elvesztették a koronájukat, gyakran a fejüket is elvesztették vele együtt, és nem hitte volna, hogy ez másként lenne a királyn?k esetében.
A gyertya egy utolsó lobbanással kihunyt, belefulladt saját viaszába. S?tétség borult a tollágyra és a benne fekv?kre, megt?lt?tte a helyiség minden sarkát. Dany át?lelte kapitányát, és a hátához bújt. Beitta illatát, ízlelgette melegét, b?re érintését a sajátján. Emlékezz! – mondta magának. Emlékezz, milyen érzés volt neki! Megcsókolta a vállát.
Daario nyitott szemmel szembefordult vele.
– Daenerys – mosolygott lustán. Ez is jellemz? volt rá: azonnal felébredt, akár egy macska. – Hajnal van?
– Még nem. Van egy kis id?nk.
– Hazug. Látom a szemeden. – Daario lerúgta magáról a takarót, és felült. – Világosodik. Nemsokára itt a nappal.
– Nem akarom, hogy véget érjen ez az éjszaka.
– Nem? és miért nem, királyn?m?
– Te is tudod.
– Az esküv?? – Nevetett. – Válassz inkább engem!
– Tudod, hogy nem tehetem.
– Te vagy a királyn?. Azt teszel, amit akarsz. – Végigsimított a lány lábán. – Hány éjszakánk maradt még?
Kett?. Csak kett?.
– Ezt is ugyanolyan jól tudod, mint én. – Ez az éjszaka és a k?vetkez?, és ennek is mindjárt vége.
– Gyere hozzám, és miénk lesz az ?sszes éjszaka.
Megtenném, ha tudnám. Khal Drogo volt napja és csillaga, de már olyan rég meghalt, hogy Daenerys csaknem elfelejtette, milyen érzés volt, ha szeretik, és ha ? is szeret. Daario segített neki emlékezni. Halott voltam, és ? hozott vissza az életbe. Aludtam, és ? ébresztett fel. Az én bátor kapitányom. ám még ezzel együtt is túlságosan felbátorodott mostanában. Azon a napon, amikor visszatért a legutóbbi felderítéséb?l, egy yunkai nagyúr fejét dobta a lába elé, és a nagyteremben csókolta meg, az egész világ szeme láttára, amíg Barristan Selmy szét nem választotta ?ket. Ser Nagyapa annyira düh?s volt, hogy Dany attól félt, vér fog folyni.
– Nem házasodhatunk ?ssze, szerelmem. Te is tudod, miért.
A férfi kimászott az ágyból.
– Akkor menj hozzá Hizdahrhoz. Adok neki néhány szép szarvat nászajándékként. A ghisiek egyébként is szeretnek szarvakban parádézni. Saját hajukból készítik el ?ket, fés?vel, viasszal és vassal. – Daario megtalálta és felhúzta a nadrágját. Az alsóruhával nem vesztegette az id?t.
– Amint férjhez mentem, felségárulásnak fog számítani, ha valaki megkíván engem. – Dany felhúzta a mellére a takarót.
– Ez esetben áruló leszek. – Daario belebújt a lila selyemtunikába, és ujjaival eligazgatta szakálla fonatait. Frissen festette be ?ket Dany kedvéért, liláról újra kékre, mint amikor el?sz?r találkoztak. – érzem az illatodat – szaglászta meg az ujjait vigyorogva.
Dany szerette, ahogy megcsillan az aranyfoga, amikor nevet. Szerette a finom sz?rzetet a mellkasán. Szerette karja erejét, nevetése hangját, ahogy mindig a szemébe nézett és a nevét mondta, amikor beléhatolt.