– A hadseregem fele hitetlen – felelte Stannis. – Itt nem lesz égetés. Imádkozzatok elszántabban!
Ma nem lesz égetés, és holnap sem... de ha a havazás folytatódik mennyi id? kell hogy a király elt?kéltsége meginogjon? Asha soha nem osztozott Aeron nagybátyja hitében, de aznap éjjel ugyanolyan buzgón imádkozott a Hullámok Alatt Lakozóhoz, ahogy a Hínárhajú szokott. A menetelés folytatódott, bár el?bb botladozássá, majd vánszorgássá lassult, ?t mérf?ld egy nap alatt már jónak számított. Aztán a három. Végül már a kett? is.
A vihar kilencedik napjára a király sátrába belép? kapitányok és parancsnokok nedvesek és kimerültek voltak, és miután térdet hajtottak, rendszerint a veszteségeket kezdték sorolni.
– Egy ember meghalt, három elt?nt.
– Hat ló kimúlt, az egyik az enyém volt.
– Két halott, egyikük lovag. Négy ló lefeküdt Az egyiket sikerült felállítani, a t?bbi kimúlt. Egy poroszka, a t?bbi csatamén.
Fagyszám, így nevezték el. A szekérkaraván szenvedte el a legsúlyosabb veszteségeket: elhullott lovak, megfagyott hajtók, felborult és ?sszet?rt szekerek.
– A lovak elakadnak a hóban – számolt be a királynak Justin Massey. – Az emberek eltévednek, vagy egyszer?en csak leülnek meghalni.
– Az ? bajuk! – csattant fel a király. – Megyünk tovább!
Az északiak sokkal jobb állapotban voltak, szívós lovaiknak és medvemancsaiknak k?sz?nhet?en. Fekete Donnel Flint és féltestvére, Artos mind?ssze egy embert veszítettek. A Liddle-?k, a Wullok és a Norrey-k egyet sem. Morgan Liddle egyik ?szvére elkóborolt, de ?k úgy vélték, a Fiintek lopták el.
Háromszáz mérf?ld Erd?mélyét?l Deresig, ahogy a holló repül Tizen?t nap. ám a menetelés tizen?t?dik napja is elérkezett, majd elmúlt, és a távolságnak még a felét sem tették meg. ?sszet?rt kordék és megfagyott holttestek jelezték útjukat, mélyen eltemetve a folyamatosan hulló hó alatt. A napot, a holdat és a csillagokat olyan régen nem látták, hogy Asha azt gondolta, talán csak álmodta ?ket.
A menetelés huszadik napján végre megszabadult láncaitól. Kés? délután a szekerét húzó lovak egyike váratlanul ?sszeesett és kimúlt. Nem találtak helyette másikat, a megmaradt lovakra szükség volt az élelmet és abrakot szállító szekerek vontatásához. Ser Justin Massey kiadta a parancsot, hogy darabolják fel a d?gl?tt állatot, és hasogassák szét a szekeret t?zifának. Aztán levette a bilincset Asha bokájáról, és megd?rzs?lte a lány elgémberedett lábát.
– Lovat nem tudok adni, úrn?m – mondta –, és ha megpróbálnálak felültetni magam mellé, az a hátasom életébe kerülne. Gyalogolnod kell.
Asha bokájába minden lépésnél belenyilallt a fájdalom. A hideg nemsokára elzsibbasztja, biztatta magát. Egy óra, és már nem is fogom érezni. Csak részben volt igaza; annyi sem kellett hozzá. Mire a s?tétség megállította az oszlopot, már támolygott, és visszasírta mozgó b?rt?ne kényelmét. A vas elgyengített. Vacsorára annyira kimerült, hogy elaludt az asztalnál.
A tizen?t napos menetelés huszonhatodik napján felélték z?ldségkészletük maradékát A harminckettedik napon az abrak is elfogyott. Asha azon t?prengett, vajon meddig képes kihúzni valaki nyers, félig megfagyott lóhúson.
– Branch azt állítja, mind?ssze három napra vagyunk Derest?l – k?z?lte Ser Richard Horpe aznap este a királlyal, a fagyszámok meghallgatása után.
– Ha hátrahagyjuk a leggyengébbeket – tette hozzá Corliss Penny.
– A leggyengébbeken már egyébként sem lehet segíteni – mondta Horpe. – Az er?seknek el kell érniük Derest, vagy ?k is meghalnak.
– A Fény Ura a kezünkre juttatja a várat – jelentette ki magabiztosan Ser Godry Farring. – Ha Melisandre úrn? itt lenne velünk...
Végül, egy rémálomszer? nap után, amikor a menetoszlop alig egy mérf?ldet tett meg, és azért is tucatnyi ló és négy ember életével fizetett, Peasebury nagyúr kikelt az északiak ellen.
– Ez a menetelés ?rültség! Mindennap egyre t?bben halnak meg, és miért? Valami lány miatt?
– Ned lánya miatt – felelte Morgan Liddle. ? volt a másodszül?tt a három fivér k?zül, ezért a t?bbi farkas K?zéps? Liddle-nek hívta. Morgan volt az, aki kis híján végzett Ashával az Erd?mélye melletti csatában. Kés?bb, a menetelés folyamán odaj?tt bocsánatot kérni... amiért a harci düht?l elvakulva picsának hívta, nem azért, mert szét akarta hasítani a fejét a csatabárdjával.
– Ned lánya miatt – visszhangozta Nagy Cs?b?r Wull. – és már rég a kezünkben lenne a várral együtt, ha a páváskodó déli piperk?c?k nem tojnák tele a szaténgatyájukat egy kis hó láttán.