Sárkányok tánca

Bármilyen kételyeket is dédelgettek a nemesek, úgy t?nt, az egyszer? katonák hisznek királyukban. Stannis a Falnál szétzúzta Mance Rayder vadjait, majd kikergette Asha vasembereit Erd?mélyér?l; ? Robert ?ccse, a szép-szigeti nevezetes tengeri csata gy?ztese, az az ember, aki Robert lázadása alatt mindvégig tartotta Viharvéget. Ráadásul egy h?s kardját viseli, a Fényhozó nev? varázspengét, melynek fénye bevilágította az éjszakát.

 

– Ellenségeink nem olyan veszélyesek, mint amilyennek látszanak – biztosította Ser Justin Ashát a menetelés els? napján. – Roose Boltontól félnek, de nem szeretik. A barátai pedig, a Freyek... észak nem felejtette el a V?r?s Nászt. Deres minden h?bérese elveszített ott valakit. Stannisnek csak egyszer kell odacsapnia Boltonnak, és az északiak azonnal cserbenhagyják.

 

Legalábbis ebben reménykedtek, gondolta Asha, de ehhez a királynak el?sz?r oda kell csapnia. Csak a bolondok dezertálnak a gy?ztes oldalról.

 

Ser Justin az els? napon legalább tucatnyi alkalommal meglátogatta a szekerét, élelmet, innivalót és híreket hozott. A mosolygós, állandóan tréfálkozó, er?teljes testalkatú, rózsaszín arcú és kék szem? lovag szélfútta, hirtelensz?ke hajával meglehet?sen gondoskodó b?rt?n?r volt, aki nagy gondot fordított foglya kényelmére.

 

– Akar téged – állapította meg a N?sténymedve a férfi harmadik látogatása után.

 

A N?sténymedvét valójában Alysane-nek hívták a Mormont-házból, de ugyanolyan otthonosan viselte becenevét, mint a páncélját. A Medve-sziget alacsony, izmos, t?mzsi ?r?k?sét vastag combbal, méretes kebellel és nagy, b?rkeményedéses kézzel áldotta meg a sors. A prémek alatt még alvás k?zben is láncinget, keményített b?rvértet és bárányb?r alsóinget viselt, melyet kifordított, hogy jobban tartsa a meleget. A rengeteg réteg miatt szélessége csaknem megegyezett a magasságával. és ádáz. Asha Greyjoy néha megfeledkezett róla, hogy ?k ketten k?rülbelül egyid?sek.

 

– A f?ldjeimet akarja – felelte Asha. – A Vas-szigeteket. – Ismerte már a jeleket, látta korábbi kér?inél. Massey elveszítette ?si, déli birtokait, ezért el?ny?s házasságot kellett k?tnie, vagy belet?r?dnie, hogy a továbbiakban már csak egyszer? lovag lesz a király udvarában. Stannis keresztülhúzta Ser Justin azon tervét, hogy elveszi a vad hercegn?t, akir?l Asha már oly sokat hallott, ezért most ? került a figyelme k?zéppontjába. Nem kétséges, arról álmodozott, hogy visszaülteti Pyke Tengerk? Trónusára, és rajta keresztül uralkodik majd, mint ura és parancsolója. Ehhez persze el?bb meg kellene szabadulnia Asha jelenlegi férjét?l... nem beszélve a nagybácsiról, aki hozzáadta. Nem sok esélye volna, gondolta Asha. A Varjúszem? reggelire megenné Ser Justint, és még csak nem is b?ffentene utána.

 

Nem mintha számított volna. Apja f?ldjeit soha nem kaphatja meg, mindegy, kihez megy hozzá. A vas szül?ttei nem feledékeny emberek, és Asha már kétszer szenvedett vereséget. Egyszer a királyválasztáson Euron nagybátyjától, másodszor pedig Erd?mélyén Stannist?l. Ez t?bb mint elég ahhoz, hogy uralkodásra alkalmatlannak nyilvánítsák. Ha feleségül menne Justin Massey-hez vagy Stannis Baratheon valamelyik másik nemeséhez, azzal t?bbet ártana, mint használna. Lám, a kraken lánya mégiscsak olyan, mint a t?bbi asszony, mondanák a kapitányok. Szétteszi a lábát annak a puhány z?ldmezei uraságnak.

 

ám ha Ser Justin a kegyeibe akar férk?zni étellel, borral és szavakkal, nem fogja elvenni a kedvét. Mégiscsak jobb társasággal szolgál, mint a szófukar N?sténymedve, ráadásul egyedül volt ?tezer ellenség k?z?tt. Tris Botley-t, Sz?z Qarlt, Crommot, Roggont és a t?bbieket Erd?mélyén hagyták, Galbart Glover b?rt?nében.

 

A hadsereg az els? napon huszonkét mérf?ldet tett meg a felderít?k szerint, akiket Sybelle úrn? bocsátott a rendelkezésükre; a nyomolvasók és vadászok Erd?mélyére esküdtek fel, és olyan klánneveket viseltek, mint Forrester, Woods, Branch és Bole. A második napon huszonnégy mérf?ldet haladtak, és az el??rs a Glover f?ldeket elhagyva behatolt a Farkaserd? s?r?jébe. ?R’hllor, küldd el hozzánk fényed, hogy átvezessen minket a homályon! – imádkoztak aznap este a hív?k a király sátra mellett megrakott, lobogó máglyánál. Nagy részük déli lovag és gyalogos volt Asha a király embereinek mondta volna ?ket, de a viharvidéki és koronaf?ldi katonák a királyné emberei nevet aggatták rájuk... bár a királyné, akit valójában k?vettek, a v?r?s asszony volt a Fekete Várban, nem a feleség, akit Stannis Baratheon a Keleti ?rségben hagyott. ?ó, Fény Ura, k?ny?rgünk hozzád, vesd ránk tüzes tekinteted, tarts minket melegen és biztonságban – kántálták a lángoknak –, mert az éj s?tét, és tele van iszonyattal.”

 

A Ser Godry Farring nev? megtermett lovag vezette a kórust. óriás?l? Godry. Nagy név egy jelentéktelen embernek. Farring széles mellkasú, izmos férfi volt, ugyanakkor arrogáns és hiú is, éhezett a dics?ségre, nem hallgatott az int? szavakra, szerette a hízelgést, és megvetette a k?zembereket, a farkasokat és a n?ket. Ez utóbbiban hasonlított királyára.

 

George R. R. Martin's books