– Valaki ellophatta ?ket Brandoné is elt?nt.
– Nem tetszene neki. – Az asszony lehúzta keszty?jét, és sápadt kezét a s?tét k?térdhez érintette. – Brandon imádta a kardját. Szerette élezni. ?Olyan élesnek kell lennie, hogy le tudjam vele borotválni a sz?rt egy pináról”, mindig ezt mondta. és hogy szerette használni... ?Egy véres kard csodálatos látvány”, mondta egyszer.
– Ismerted ?t – állapította meg Theon.
A lámpás fényét?l mintha lángra gyúlt volna az id?s?d? n? szeme.
– Brandon Hantvégen nevelkedett, az ?reg Dustin nagyúrnál, annak a Dustinnak az apjánál, akihez feleségül mentem, de az ideje nagy részében a Patakvidéken lovagolt. Nagyon szeretett lovagolni, és megfert?zte vele a kishúgát is. Azt mondták rájuk, olyanok, mint két kentaur. Nemes atyám pedig mindig ?r?mmel látta vendégül Deres ?r?k?sét. Becsvágyó tervei voltak a Ryswellek számára. Szívesen odaadta volna a szüzességemet bármelyik arra járó Starknak, de nem volt rá szükség. Brandon soha nem szégyellte elvenni, amit megkívánt Most már ?reg és aszott vagyok, hosszú ideje ?zvegy, de még mindig emlékszem a sz?zvérem nyomára a farkán, amikor megszerzett magának. Szerintem Brandonnak is tetszett. Egy véres kard csodálatos látvány, igen. Fájt, de édes kín volt. Azon a napon viszont, amikor megtudtam, hogy Brandon elveszi Catelyn Tullyt... nos, abban a fájdalomban semmi édes nem volt. Soha nem vágyott arra a n?re, ezt biztosan tudom, mivel ? maga mondta nekem az utolsó éjszakánkon... de Rickard Starknak is becsvágyó tervei voltak. Déli tervei, melyeknek nem kedvezett volna, ha az ?r?k?se az egyik saját zászlóhordozója lányát veszi el. Utána atyám még reménykedett benne, hogy hozzámehetek Brandon ?ccséhez, Eddardhoz, de Catelyn Tully ?t is elvette t?lem. így maradt nekem az ifjú Dustin nagyúr, t?le viszont Ned Stark fosztott meg.
– Robert lázadása...
– Dustin nagyúr és én még fél éve sem voltunk házasok, amikor Robert fellázadt, és Ned Stark ?sszehívta a zászlóit. K?ny?r?gtem a férjemnek, hogy ne menjen, hiszen voltak rokonai, akiket elküldhetett volna maga helyett. Egy nagybácsi, aki híresen jól bánt a csatabárddal, és egy másik, aki harcolt a Kilenckrajcáros Királyok Háborújában. ám ? büszke ember volt, csak az felelt meg neki, hogy saját maga vezesse a hantvégi ?nkénteseket. Az indulása napján adtam neki egy lovat, egy v?r?s, ragyogó s?rény? cs?d?rt, nemes atyám ménesének büszkeségét. Az uram megesküd?tt, hogy a háború végén azon lovagol haza. A lovat Ned Stark hozta vissza nekem, amikor hazafelé tartott Deresbe. Azt mondta, férjuram dics? halált halt, és testét Dome v?r?s hegyeinek t?vében helyezték nyugalomra. Saját húgának csontjait viszont visszahozta északra, így ? békében nyugodhat... de azt megígérhetem, Eddard nagyúr csontjai soha nem lelnek békére az ?véi mellett! Megetetem ?ket a kutyáimmal!
Theon nem értette.
– Az... ?csontjai...
Dustin úrn? ajka megrándult. Csúf mosoly volt, Ramsay-ére emlékeztetett.
– Catelyn Tully a V?r?s Nász el?tt északra küldte Eddard nagyúr csontjait, de a te vasember nagybátyád elfoglalta a Cailin-árkot, és lezárta az utat. Azóta figyelek. Ha a csontok el?bukkannak a mocsárból, nem jutnak tovább Hantvégnél. – Még egy pillantást vetett Eddard Stark képmására. – Végeztünk itt
A hóvihar odakint még mindig düh?ng?tt. Dustin úrn? mindvégig csendben maradt, mik?zben felfelé kapaszkodtak a lépcs?n, de amikor ismét ott álltak az Els? Torony romjai alatt, megborzongott és Theonra nézett.
– Semmit nem mondasz el abból, amit odalent hallottál. Megértetted?
Megértette.
– K?t?féket rakok a nyelvemre, kül?nben elveszítem.
– Roose jól kitanított. – Azzal elindult visszafelé.
A király foglya
A király serege aranyló hajnali fényben hagyta maga m?g?tt Erd?mélyét, úgy kanyargott el? a c?l?pkerítés m?gül, akár egy hosszú acélkígyó a fészkéb?l.