A lányok ?rültek a felbukkanásának. A szagáról megismerték. V?r?s Jeyne odaügetett hozzá, hogy megnyalja a kezét, Helicent pedig bebújt az asztal alá, és egy csontot ropogtatva odakuporodott a lábához. Jó kutyák voltak. K?nnyen el lehetett felejteni, hogy mindegyik egy olyan lányról kapta a nevét, akit Ramsay levadászott és meg?lt.
Bármilyen fáradtnak is érezte magát, volt annyi étvágya, hogy egyen egy kis ragut, és le?blítse némi s?rrel. Addigra a teremben is nagyobb lett a zaj. Roose Bolton két felderít?je tért vissza a Vadászkapun át, és jelentették, hogy Stannis nagyúr haladása vánszorgássá lassult. A lovagok nagy test? csataménjei csak poroszkálnak a hóban. A hegyi klánok apró, biztos lábú lovai jobban bírják az utat, de a klánharcosok nem mernek túlságosan el?remenni, mert akkor az egész sereg darabokra szakadna. Ramsay nagyúr utasította Abelt, hogy a hóban küszk?d? Stannis tiszteletére játsszon valamilyen harci indulót, így a bárd ismét felvette lantját, míg az egyik mosón?je szerzett egy kardot Savanyú Alyntól, és eljátszotta a hópelyhek ellen hadakozó Stannist
Theon éppen harmadik korsó s?rének utolját fogyasztotta, amikor Barbrey Dustin úrn? belépett a terembe, és két felesküd?tt kardját odaküldte érte. Theon megállt el?tte, az asszony pedig végignézett rajta, és elhúzta az orrát.
– Ez a ruha volt rajtad az esküv?n is.
– Igen, úrn?m. Ezt a ruhát kaptam. – Ez is egy olyan lecke volt, amit Rémvárban tanult meg: fogadd el, amit adnak, és soha ne kérj t?bbet.
Dustin úrn? feketét viselt, mint mindig, bár ruhája ujját mókusprém szegélyezte. Magas gallérja árnyékot vetett arcára.
– Te ismered ezt a várat.
– Egykor ismertem.
– Valahol itt vannak alattunk a kripták, ahol a régi Stark királyok ülnek a s?tétben. Az embereim nem találták meg az utat lefelé. átkutatták az ?sszes pincét és kriptát, még a t?ml?c?t is, de...
– Azokat a kriptákat nem lehet elérni a t?ml?cb?l, úrn?m.
– Meg tudod mutatni az utat?
– Nincs odalent semmi, csak...
–...halott Starkok? Igen. T?rténetesen a kedvenc Starkjaim mind halottak. Tudod az utat, vagy sem?
– Tudom. – Soha nem szerette a kriptákat, de ismerte ?ket.
– Mutasd meg. ?rmester, keríts egy lámpást!
– úrn?m, érdemes lenne meleg k?penyt venned – figyelmeztette Theon. – Ki kell mennünk a szabadba.
Amikor a feketébe burkolózott Dustin úrn?vel kiléptek a nagyteremb?l, a hó még s?r?bben esett. A csuklyás k?penyük alatt diderg? ?r?ket szinte alig lehetett megkül?nb?ztetni a hóemberekt?l. Csak a lélegzetük árulkodott róla, hogy még élnek. A mellvéden tüzek égtek, de hiábavalóan próbálták visszaszorítani a k?d?t. A kis csapat lábszárk?zépig ér?, sz?z hóban botladozott át az udvaron. A sátrakat télig betemette a hó, a ponyvák berogytak a súly alatt.
A kripták bejárata a vár legrégebbi részében volt, a t?bb száz éve használaton kívül álló Els? Torony k?zelében. Ramsay ezt is felgyújtotta Deres kifosztásakor, és ami nem égett el, az ?sszeomlott. Csupán egy nyitott héj maradt bel?le, melyet kezdett megt?lteni a hó. K?r?s-k?rül mindenhol romok hevertek: hatalmas, lehullott k?darabok, megégett gerendák, ?sszet?rt vízk?p?k. A hó szinte teljesen betemette ?ket, de az egyik vízk?p? groteszk arca még most is vakon vicsorgott az égre.
Itt találták meg Brant, amikor leesett. Theon aznap vadászni ment Eddard nagyúrral és Robert királlyal, fogalmuk sem lehetett róla, milyen gyászos hírek várják ?ket, amikor visszaérkeznek. Emlékezett Robb arcára, amikor megmondták neki. Senki nem számított a lezuhant fiú életben maradására. Az istenek nem tudtak végezni vele, mint ahogy én sem. Kül?n?s gondolat volt, f?leg annak tükrében, hogy Bran talán még mindig él.
– Ott – mutatott egy hóbuckára a torony t?vében. – Az alatt. ügyeljetek a k?t?rmelékre!
Dustin úrn? embereinek csaknem fél órájukba került, hogy a hó és a k?vek elhordásával szabaddá tegyék a bejáratot. Az ajtót még így is befagyva találták. Az ?rmesternek kerítenie kellett egy fejszét, és az ajtó végre hangos nyikorgással kitárult, láthatóvá téve a lefelé kanyargó lépcs?t.
– Hosszú az út lefelé, úrn?m – figyelmeztette az asszonyt Theon.
Dustin úrn? nem ijedt meg.
– Beron, világíts!
A lépcs? keskeny volt és meredek, a fokok az évszázadok folyamán elkoptak a számtalan láb alatt. Egymás m?g?tt ereszkedtek lefelé – el?l az ?rmester a lámpással, aztán Theon, Dustin úrn?, majd a t?bbi katona. Theon mindig is hidegnek gondolta a kriptákat, és nyáron annak is t?ntek, most azonban egyre melegebbé vált a leveg?, ahogy mind lejjebb értek. Nem volt igazán meleg, sosem volt az, de a fentinél melegebb. úgy t?nt, a f?ld alatt állandó h?mérséklet uralkodik.
– A hitves sír – szólalt meg Dustin úrn?, mik?zben óvatosan lépkedett lefelé. – A mi kis Arya úrn?nk.
Csak óvatosan! óvatosan, óvatosan! Theon egyik kezével a falnak támaszkodott. A lobogó fényben mintha mozogtak volna a lépcs?fokok a lába alatt.
– Ahogy... ahogy mondod, úrn?m.