Sárkányok tánca

– Tehát szajhának nézel? – Az énekmondó egyik mosón?je volt, magas és csontos szajha, túl sovány és inas ahhoz, hogy csinosnak lehessen mondani... bár volt id?, amikor Theon ennek ellenére megt?mte volna, csak hogy megtudja, milyen érzés, amikor azok a hosszú lábak a dereka k?ré kulcsolódnak. – Mihez kezdenék itt a pénzzel?

 

Mit vehetnék, netán havat? – Felnevetett. – Fizethetnél mosollyal. Eddig nem láttalak mosolyogni, még a húgod esküv?i lakomáján sem.

 

– Arya úrn? nem a húgom. – és mosolyogni sem szoktam, tehette volna hozzá. Ramsay gy?l?lte a mosolyomat, ezért egy kalapáccsal kiverte a fogaimat. Enni is alig tudok. – Soha nem is volt az.

 

– Mindenesetre csinos sz?z.

 

Sosem voltam olyan gy?ny?r?, mint Sansa, de mindenki azt mondta, csinos vagyok. Jeyne szavai visszhangoztak a fejében, a dobok ritmusára, melyeket Abel két lánya püf?lt. Egy másik felhúzta Kis Walder Freyt az asztalra, hogy megtanítsa táncolni. Mindenki nevetett.

 

– Hagyj békén! – morogta Theon.

 

– Talán nem felelek meg uraságod ízlésének? Ha akarod, ideküldhetem Myrtle-t. Vagy Hollyt, ha ? jobban tetszik. Hollyt minden férfi szereti. Egyikük sem a n?vérem, de nagyon kedvesek. – K?zelebb hajolt, leheletén érezni lehetett a bort. – Ha nincs számomra mosolyod, legalább azt meséld el, hogyan foglaltad el Derest. Abel megírja dalban, és a neved ?r?kké élni fog.

 

– árulóként. K?p?nyegforgató Theonként.

 

– Miért nem Ravasz Theonként? Ahogy hallottam, igen merész tett volt. Hány embered is volt? Száz? ?tven?

 

Kevesebb.

 

– ?rültség volt.

 

– Dics? ?rültség. Azt beszélik, Stannis ?tezer emberrel j?n, de Abel szerint tízszer annyi sem tudná átt?rni a falakat. Tehát hogy jutottál be, nagyuram? Volt valami titkos alagút?

 

Voltak k?teleink, gondolta Theon. és mászóhorgok. Az én oldalamon állt a meglepetés és a s?tétség. A várat alig védték, és készületlenül érte ?ket a támadás. ám mindebb?l egy szót sem mondott el. Ha Abel dalt k?lt róla, Ramsay minden bizonnyal felszúrja a fülét, hogy soha ne hallhassa.

 

– Bennem bízhatsz, nagyuram. Abel is bízik. – A mosón? megfogta Theon gyapjúba és b?rbe bújtatott kezét. Hosszú, durva ujjai voltak, t?vig lerágott k?rm?kkel. – Még nem kérdezted meg a nevem. Rowan vagyok.

 

Theon elhúzódott. Tudta, hogy ez is csak egy játék. Ramsay küldte.

 

Egy újabb csapda, mint Kyra a kulcsokkal. Színjáték, egészen biztosan. Azt akarja, hogy meneküljek, és aztán megbüntessen.

 

Meg akarta ütni, hogy let?r?lje az arcáról azt a gúnyos mosolyt. Meg akarta csókolni, megdugni itt, az asztalon, hogy a n? a nevét sikoltsa. De tudta, hogy sem a harag, sem a vágy nem elég hozzá, hogy meg merje érinteni. B?z?s, B?z?s, a nevem B?z?s. Nem szabad elfelejtenem a nevem. Talpra állt, és megnyomorított lábával sántikálva az ajtó felé indult

 

Odakint még mindig esett a hó, nedvesen, súlyosan és némán, máris elkezdte betakarni a ki-be siet? emberek lábnyomait A fehér lepel már majdnem a bokájáig ért. A Farkaserd?ben még mélyebb lehet... a királyi úton pedig, ahol fúj a szél, lehetetlen elmenekülni el?le. Az udvaron csata dúlt; a Ryswellek hógolyókkal bombázták a hantvégi k?lyk?ket. Fent, a mellvéden néhány fegyverhordozó hóembereket épített. Dárdával és pajzzsal fegyverezték fel ?ket, a fejükbe vas félsisakot nyomtak, és a bels? fal mentén néma ?rséget alakítottak bel?lük.

 

– Tél nagyúr csatlakozott hozzánk az ?nkénteseivel – tréfálkozott a nagyterem egyik ?re... amíg meg nem látta Theon arcát, és fel nem ismerte, kihez beszél. Akkor elfordította a fejét, és k?p?tt egyet.

 

A sátrakon túl Fehérrév és az Ikrek lovagjainak csataménjei dideregtek állásaikban. Ramsay felgyújtotta az istállókat Deres lerombolásakor, ezért az apjának újakat kellett építenie, mégpedig kétszer akkorákat, hogy helyet biztosítson a zászlóhordozók és a lovagok hátasainak. A t?bbi lovat az udvaron k?t?tték ki. Csuklyás lovászfíúk mozogtak k?z?ttük, takarókat terítettek rájuk, hogy melegen tartsák ?ket

 

Theon a vár romos része felé indult. Mik?zben Luwin mester egykori tornyának maradványai k?z?tt sétált, a hollók a fal egyik hasadékából figyelték, és k?zben egymás k?zt motyogtak. Id?nként az egyik hangosan felkárogott. Theon megállt egy hálószoba ajtajában, ahol régen lakott (a t?r?tt ablakon befújó hó bokáig ért), aztán meglátogatta Mikken kovácsm?helyének és Catelyn úrn? szentélyének romjait. A Leégett Torony t?vében ellépdelt Rickard Ryswell mellett, aki éppen Abel egyik mosón?jének nyakába fúrta az arcát – ez a g?mb?lyded, almakép?, t?mpe orrú szajha volt A lány mezítláb állt a hóban, és egy prémes k?penybe burkolózott. Alatta valószín?leg tel

 

George R. R. Martin's books