Aztán darabokra robbant az árboc.
Tyrion nem látta, csak hallotta a második reccsenést, majd az elkínzott fa sikolyát, és a leveg? hirtelen megtelt szilánkokkal és fadarabokkal. Az egyik alig fél hüvelykkel vétette el a szemét, egy második a nyakát talált el, a harmadik a lábszárát fúrta át, csizmával és nadrággal együtt. üv?lt?tt, de továbbra is kapaszkodott a k?télbe a kétségbeesés szülte er?vel, amit maga sem tudta, honnan vett. Az ?zvegy azt mondta, a hajó soha nem éri el a végcélját, emlékezett vissza. Aztán vad, hisztérikus nevetésben t?rt ki, és csak nevetett, mik?zben az ég zengett, a deszkák keservesen ny?gtek, és mindenhol hullámok csapkodtak k?rül?tte.
Mire a vihar alábbhagyott, és a túlél? utasok és tengerészek visszamerészkedtek a fedélzetre, akár a sápadt, rózsaszül giliszták az es? utáni napsütésben, a Selaesori Qhoran romhalmazzá vált, alacsonyan ült a vízben, és tíz fokkal megd?lt balra. A t?rzs vagy száz helyen megrepedt, a raktérbe be?ml?tt a víz, árbocából pedig csupán t?r?tt csonk maradt, nem magasabb a t?rpénél. Még az orrszobor sem úszta meg, egyik karja let?rt, az, amelyikben a tekercseket tartotta. Kilenc ember elt?nt, k?ztük egy tiszt, ezenkívül két Lángoló Kéznek és Moqorrónak is nyoma veszett
Vajon Benerro ezt is látta a lángjaiban? – t?n?d?tt Tyrion, amikor megtudta, hogy a megtermett v?r?s papot sem találják. – és Moqorro?
– A prófécia olyan, mint egy félig betanított ?szvér – panaszkodott Jorah Mormontnak. – Használhatónak t?nik, de abban a pillanatban, hogy megbízol benne, fejbe rúg. Az a rohadt ?zvegy pontosan tudta, hogy a hajó soha nem ér a céljához, és figyelmeztetett is rá, mondván, hogy Benerro látta a lángokban, de ez csak annyit jelentett... eh, mit számít most már? – Elfintorodott – Valójában csak annyit jelentett, hogy egy átkozottul nagy vihar fogpiszkálóvá aprítja az árbocunkat, és csak sodródunk céltalanul a Bánat-?b?lben, amíg el nem fogy az ételünk, és fel nem faljuk egymást. Szerinted ki lesz az els? áldozat... a disznó, a kutya vagy én?
– Amelyik a leghangosabb.
A kapitány másnap halt meg, a hajószakács három nappal kés?bb. A megmaradt legénység csupán annyira volt képes, hogy a víz színén tartsa a hajót A parancsnokságot átvev? tiszt számításai szerint valahol a Cédrusok Szigetét?l délre járhattak. Amikor leeresztette a csónakokat, hogy a legk?zelebbi part felé vontassák a hajót, az egyik elsüllyedt, a másikban ül? tengerészek pedig elvágták a k?telet, és eleveztek északra, cserben hagyva a koggát és társaikat.
– Rabszolgák – mondta megvet?en Mormont.
A megtermett lovag saját állítása szerint átaludta a vihart. Tyrion ebben kételkedett, de inkább nem szólt semmit. Lehet, hogy egy nap majd bele akar harapni valakinek a lábába, és ahhoz szüksége volt a fogaira. úgy t?nt, Mormont egy id?re félretette az ellenségeskedést, ezért Tyrion is megpróbált úgy tenni, mintha mi sem t?rtént volna.
Tizenkilenc napig sodródtak, az élelem és a viz egyre fogyott. A nap kegyetlen er?vel süt?tt rájuk. Krajcár meghúzta magát a kabinjában kutyájával és malacával, és Tyrion vitte neki az ennivalót bek?t?z?tt lábával. éjszakánként a sebet szaglászta, üszk?s?dés nyomai után kutatva. Amikor nem akadt más dolga, az ujjait b?kd?ste egy t?rrel. Ser Jorah mindennap jelent?ségteljesen megélezte a kardját, majd addig t?r?lgette, amíg fényesen nem ragyogott. A három megmaradt Lángoló Kéz minden alkonyatkor tüzet gyújtott, de díszes páncéljukban vezették az imát, és állandóan a kezük ügyében tartották dárdájukat. T?bbé egyetlen tengerész sem próbálta a t?rpék fejét d?rzs?lni..
– Talán újra meg kéne vívnunk a kedvükért? – tette fel a kérdést Krajcár egy este.
– Inkább ne – ingatta a fejét Tyrion. – Csak emlékeztetnénk rá ?ket, milyen szép, k?vér malacunk van. – Csinos valójában napról napra soványabb lett, és Ropogtató is csontos sz?rcsomóvá alakult.
Aznap éjjel álmában újra Királyvárban volt, számszeríjjal a kezében.
– Ahová a szajhák mennek – mondta Tywin nagyúr, de amikor Tyrion ujja elmozdult, és a húr megpendült, már Krajcár állt ott vessz?vel a gyomrában.
Kiabálásra ébredt.