Tvnonnak rossz el?érzete támadt.
– Az ?zvegy azt mondta, a hajó soha nem éri el a végcélját. én ezt úgy értettem, hogy ha kint leszünk a nyílt tengeren, és a triarkák már nem férnek hozzánk, akkor a kapitány irányt változtat, és Meereenbe indul. Vagy hogy megszerzed a hajót a Lángoló Kezeiddel, és elviszel minket Daeneryshez. De a f?papod nem egészen ezt látta, igaz?
– Nem. – Moqorro mély hangja komoran szólt, akár egy temetési harang. – ? ezt látta. – A v?r?s pap felemelte botját, és fejével nyugat felé intett.
Krajcár láthatóan ?sszezavarodott.
– Nem értem. Mit jelent ez?
– Azt jelenti, hogy jobban tesszük, ha lemegyünk. Ser Jorah szám?z?tt a kabinjából, meghúzódhatok a tiedben, ha elj?n az id??
– Igen – felelte a lány. – Persze...
A k?vetkez? három órában a szél ?zte ?ket, mik?zben a vihar egyre k?zelebb ért. A nyugati égbolt z?ldre, szürkére, majd feketére színez?d?tt. S?tét felh?fal tornyosult a hátuk m?g?tt, kavargott és fortyogott, akár a t?zhelyen felejtett tej. Tyrion és Krajcár az elüls? felépítményen, az orrszobor mellett kuporogtak egymás kezét fogva, és vigyáztak, hogy senkinek se legyenek útban.
A legutóbbi vihar izgalmas, mámorító esemény volt, amely megtisztította és felfrissítette ?ket. Ez a mostani már a kezdetét?l egészen másnak látszott. A kapitány is érezte, ezért irányt váltottak északészakkelet felé, hogy megpróbáljanak kikerülni az útjából.
Hiábavaló er?feszítésnek bizonyult, ez a vihar túlságosan nagy volt. A tenger egyre nyugtalanabbá vált, üv?ltve fújt a szél. A Büd?s Intéz? emelkedett és süllyedt, ahogy a hullámok a t?rzsének csapódtak. M?g?ttük villám vágott ki a felh?kb?l, a vakító, bíbor fényháló sokáig táncolt a vízen. Mennyd?rgés k?vette.
– Ideje elrejt?zni. – Tyrion levezette a fedélzetr?l Krajcárt.
Csinos és Ropogtató kis híján meg?rültek a félelemt?l. A kutya csak csaholt, csaholt és csaholt. Azonnal led?nt?tte a lábáról Tyriont, amint belépett a kabinba. A malac mindenhová odapiszkított. Tyrion amennyire tudta, ?sszetakarította a mocskot, mik?zben Krajcár megpróbálta megnyugtatni az állatokat, azután lek?t?ztek vagy elraktak minden mozdítható tárgyat.
– Félek – vallotta be a lány. A kabin most már billegett és dül?n
gélt, egyszer az egyik irányba, aztán a másikba, ahogy a hullámok ostrom alá vették a hajófalat.
Létezik rosszabb halálnem is a fulladásnál. A bátyád ezt megtanulta, és nemes atyám is. és Shae, az a hazug picsa. Mert az aranykéz oly hideg de az asszony karja felhevít.
– Játszhatnánk valamit – javasolta Tyrion. – Elterelné a gondolatainkat a viharról.
– Csak ne cyvasse-t!
– Nem cyvasse-t – egyezett bele Tyrion, mik?zben a fedélzet megd?lt a lába alatt. A bábuk egyébként is szétszóródnának, és végül a kutyánál meg a malacnál k?tnének ki – Amikor kislány voltál, játszottál ?gyere be a kastélyomba” játékot?
– Nem. Megtanítod?
Megtanítsa? Tyrion tétovázott. Micsoda ostoba t?rpe vagyok! Még szép, hogy nem játszott, hiszen sosem volt kastélya. A ?gyere be a kastélyomba” a nemesi származású gyermekek játéka volt, azt a célt szolgálta, hogy udvariasságra, címertanra oktassa a k?lyk?ket, és megtanítson nekik egy-két dolgot nemes atyjuk barátairól és ellenségeir?l.
– Ez talán nem... – kezdett bele, de a hajó hevesen oldalra d?lt, és egymáshoz préselte ?ket. Krajcár rémülten felsikoltott.
– Ez a játék nem lesz jó – sziszegte Tyrion a fogát csikorgatva. – Sajnálom, nem jut eszembe semmilyen...
– Nekem igen – mondta Krajcár, és megcsókolta.
Suta kis csók volt, kapkodó és ügyetlen, de t?kéletesen meglepte Tyriont. Azonnal felkapta a kezét, és megragadta Krajcár vállát, hogy eltolja magától. Azonban az utolsó pillanatban meggondolta magát, és r?vid tétovázás után egészen magához vonta. A lány ajka száraz volt, kemény, és szorosabban zárta ?ssze, mint egy f?svény ember az erszényét. Apró vigasz, gondolta Tyrion. ? ezt egyáltalán nem akarta. Kedvelte Krajcárt, sajnálta Krajcárt, bizonyos értelemben még becsülte is Krajcárt, de soha nem kívánta ?t. Azonban nem akart neki fájdalmat okozni; az istenek és a kedves n?vére már így is eléggé megkínozták. így hát hagyta elnyúlni a csókot, mik?zben a lány vállát fogta. Az ? szája is szorosan zárva maradt. A Selaesori Qhoran hánykolódott és remegett k?rül?ttük.
Végül a lány elhúzódott, Tyrion látta saját arcát visszatükr?z?dni a szemében. Szép szempár, gondolta, de meglátott valami mást is.
Rengeteg félelem, némi remény... de vágy egy csepp sem. Nem akar engem, nem jobban, mint én ?t.
Amikor Krajcár lehajtotta a fejét, Tyrion megfogta az állát és újra felemelte.
– Ezt a játékot nem játszhatjuk, h?lgyem.