A felcsattanó nevetés véget vetett az álmodozásnak. Nem bajnok volt, csak egy malacháton lovagló, botot szorongató t?rpe, aki néhány rumtól átázott tengerészt próbált szórakoztatni. Valahol lent, a pokolban apja düh?ng?tt, Joffrey pedig kuncogott. Tyrion érezte, ahogy hideg, halott szemükkel figyelik a színjátékot, ugyanolyan mohón, mint a Selaesori Qhoran tengerészei.
és már k?zeledett is az ellenfele. Krajcár a nagy, szürke kutyán lovagolt, csíkos kopjája részegen lengett jobbra-balra, ahogy az állat végigszáguldott a fedélzeten. Pajzsát és páncélját v?r?sre festették, bár a festék már lepergett és kifakult; a saját páncélja kék volt. Nem az enyém. Negyedrézé. Remélem, soha nem is lesz az enyém.
Tyrion megsarkantyúzta Csinost, hogy még nagyobb sebességre ?szt?kélje, mik?zben a tengerészek hangos kurjongatással biztatták. Hogy bátorították, vagy inkább gúnyolódtak rajta, nem tudta volna megmondani, bár sejtette, melyikr?l lehet szó. Miért engedtem egyáltalán rábeszélni magam erre a komédiára?
Pedig tudta a választ A hajó tizenkettedik napja vesztegelt teljes szélcsendben a Bánat-?b?lben. A legénység hangulata pocsék volt, és még jobban elromlott, amikor lecs?kkent a napi rumadagjuk. Túl sok idejük maradt a vitorlák foltozására, a lyukak bet?mésére és a horgászatra. Jorah Mormont hallotta, hogy arról mormognak egymás k?zt, a t?rpeszerencse cserbenhagyta ?ket. Bár a hajó szakácsa id?nként még megd?rzs?lte Tyrion fejét abban a reményben, hogy attól talán feltámad a szél, a t?bbiek csak düh?sen meredtek rá, amikor az útjukba került. Krajcár még rosszabbul járt, mivel a szakács valamiért úgy gondolta, egy t?rpe lány mellének a megtapogatása talán újra meghozhatja a szerencséjüket. Ráadásul ? is szalonnának kezdte nevezni Csinost, ám ez a tréfa sokkal jobban hangzott Tyrion szájából.
– Meg kell ?ket nevettetnünk! – kérlelte Krajcár. – El kell érnünk, hogy kedveljenek minket! Ha szórakoztatjuk ?ket, k?nnyebben felejtenek. Kérlek, nagyuram! – és valami rejtélyes oknál fogva beleegyezett. Biztosan a rum miatt. A kapitány bora fogyott el els?ként, és Tyrion Lannister hamar felfedezte, hogy a rumtól sokkal gyorsabban be lehet rúgni, mint a bortól.
Magára ?lt?tte hát Negyedréz festett fapáncélját, meglovagolta Negyedréz malacát, mik?zben Negyedréz húga utasításokkal látta el, hogyan játssza a szerepét az el?adásban. Volt az egészben valami finom irónia, mivel Tyrion egyszer már kis híján elveszítette a fejét, amikor nem volt hajlandó ráülni a kutyára, hogy szórakoztassa kifacsarodott ízlés? unoka?ccsét. ám egy malac hátán lovagolva valahogy nem tudta értékelni a helyzet humorát.
Krajcár kopjája éppen id?ben ereszkedett le, hogy a tompa hegy telibe találja Tyrion vállát; saját fegyvere hangos csattanással pattant le a lány pajzsának szegélyér?l. Krajcár nyeregben maradt, ? nem – de végeredményben ez is volt a terv.
K?nny?, mint leesni egy malacról... bár err?l a malacról leesni sokkal keményebbnek bizonyult, mint gondolta volna. Tyrion zuhanás k?zben ?sszeg?mb?ly?d?tt, ahogy Krajcár tanácsolta, de a leérkezéskor még így is ráharapott a nyelvére, és a vér el?nt?tte a száját. úgy érezte magát, mintha ismét tizenkét éves lenne, és Casterly-hegy nagytermének étkez?asztalán hányná a cigánykerekeket. Akkor a durva tengerészek helyett Gerion nagybátyja volt mellette, és hangosan méltatta produkcióját. Szórványos és nem túl lelkes nevetést hallott, ?ssze sem lehetett hasonlítani azzal a kirobbanó kacajjal, ami Krajcár és Negyedréz el?adását kísérte Joffrey esküv?jén. Néhányan düh?sen mormogtak.
– Orrnélküli, ugyanúgy lovagolsz, ahogy kinézel: rondán! – kiáltotta valaki az els? felépítményr?l – Nem vagy elég t?k?s, hagyod, hogy egy lány legy?zz?n!
Biztosan rám fogadott, gondolta Tyrion. Annyiban hagyta a sértegetést Annak idején sokkal rosszabbakat is hallott.
A fapáncél miatt csak nehézkesen tudott felállni, úgy kapálózott, akár egy hátára borított tekn?sbéka. Ezen legalább nevettek a tengerészek. Kár, hogy nem t?rtem el a lábam, akkor üv?ltve hahotáznának. és ha ott lettek volna az árnyékszékben, amikor átl?ttem apám beleit, akkor a nevetést?l vele együtt fosták volna tele a gatyájukat. A lényeg, hogy az átkozott fattyúk r?h?gjenek.
Jorah Mormont végül megk?ny?rült Tyrionon, és talpra állította a t?rpét.
– Most ostobának néznek.
Ez volt a cél
– Nehéz h?snek látszani, amikor egy disznón lovagolok. – Tyrion kioldotta sisakja szíját, levette a fejfed?t, és véreset k?p?tt oldalra. – Mintha a fél nyelvemet leharaptam volna.
– Legk?zelebb szorítsd ?ssze er?sebben a fogad – vonta meg a vállát Mormont. – Igazság szerint láttam már nálad rosszabb kopjaforgatókat is.
Ezt vegyem dicséretnek?
– Leestem a rohadt disznóról, és beleharaptam a nyelvembe. Mi lehet ennél rosszabb?
– Például ha egy szilánk a szemedbe fúródik, és meghalsz.
Krajcár k?zben leszállt kutyájáról, a hatalmas termet?, Ropogtató
névre hallgató állatról.