– Igen. – A varázslat olyan kard, amelynek nincs markolata. Csakhogy Melisandre is igazat mondott: egy markolat nélküli kard is jobb a semminél, amikor ellenség vesz k?rül.
– Helyes. – Val elindult észak felé. – Ne feledd, a telihold els? éjszakája.
Jon figyelte távozását, és azon t?prengett, vajon látja-e még valaha. Nem déli h?lgy vagyok, hallotta a hangját, hanem a szabad nép asszonya.
– Nem mintha t?r?dnék azzal, amit mond – dünny?gte Bánatos Edd, mik?zben Val elt?nt a katonafeny?k m?g?tt –, de a leveg? valóban olyan hideg, hogy fáj belélegezni. Persze abbahagyhatnám a légzést, de az még jobban fájna. – ?sszed?rzs?lte a kezét. – Rossz vége lesz ennek.
– Te mindenre ezt mondod.
– Ez igaz, uram. és általában igazam is van.
Mully megk?sz?rülte a torkát.
– Parancsnok... elengedted a vad hercegn?t, az emberek azt fogják mondani...
–...hogy félig magam is vad vagyok, egy k?p?nyegforgató, aki kiárusítja a birodalmat fosztogatóknak, emberev?knek és óriásoknak. – Jonnak nem kellett a lángokba néznie, hogy tudja, mit suttognak a háta m?g?tt. A legrosszabb az egészben az volt, hogy nem is tévedtek olyan nagyot. – A szavak, akár a szél, és a Falnál mindig fúj á szél. Gyertek!
Még s?tét volt, amikor Jon visszatért a kovácsm?hely m?g?tti szállására. Látta, hogy Szellem nincs a helyén. Vadászik A nagy, fehér rémfarkas mostanában sokat volt távol, egyre messzebbre barangolt zsákmány után kutatva. Az ?rség emberei és a vakondvárosi vadak üresre vadászták a Fekete Vár k?rnyékét, pedig eleve nem volt sok állat arrafelé. K?zeleg a tél, gondolta Jon. Itt lesz hamar, túl hamar. Vajon meglátja még a tavaszt?
Bánatos Edd meglátogatta a konyhát, és hamarosan visszatért egy korsó barna s?rrel, valamint egy letakart tálcával. Jon a fed? alatt zsírban sült kacsatojásokat, egy szelet szalonnát, két kolbászt, egy véres hurkát, és egy fél frissen sült, még meleg cipót talált. Megette a kenyeret, és az egyik tojás felét. A szalonnát is szerette volna, de a holló elcsente, miel?tt még kézbe vehette volna.
– Tolvaj – morogta Jon, mik?zben a madár felr?ppent a szem?ld?kfára elfogyasztani a zsákmányát.
– Tolvaj! – értett egyet vele a holló.
Jon így inkább az egyik kolbásszal próbálkozott éppen egy korty s?rrel ?blítette le a falatot, amikor Edd bej?tt, és k?z?lte, hogy Bowen Marsh vár odakint.
– Vele van Othell is, és Cellador septon.
Ez gyorsan ment. Elgondolkodott, vajon ki terjeszthette el a hírt, és hogy csak egy ember volt-e.
– Küldd be ?ket.
– Igenis, uram. én el?tte elraknám azt a rengeteg kolbászt, elég éhesnek t?nnek.
Jon nem az éhes szót használta volna rájuk. Cellador septon zavartnak és bizonytalannak látszott, szemlátomást nagy szüksége lett volna annak a sárkánynak a pikkelyére, amelyik megégette, míg Othell Yarwyck f?épít? úgy nézett ki, mintha lenyelt volna valamit, amit nem tudott teljesen megemészteni. Bowen Marsh szemlátomást düh?s volt. Jon látta a szemén, a megfeszült izmokon a szája k?rül, kerek arca pirosságán. Ez nem a hidegt?l van.
– Foglaljatok helyet – kínálta ?ket. – Esetleg egy kis ennivalót vagy italt?
– Már ettünk – morogta Marsh.
– én még tudnék enni. – Yarwick leült az egyik székre. – Nagylelk? t?led, hogy felajánlottad.
– Van esetleg bor? – kérdezte Cellador septon.
– Kukorica! – károgta a holló a szem?ld?kfáról. – Kukorica, kukorica!
– Bort a septonnak és ennivalót a f?épít?nek – nézett Jon Bánatos Eddre. – A madárnak semmit. – Visszafordult látogatóihoz. – Val miatt j?ttetek.
– és más miatt is – felelte Bowen Marsh. – Az emberek aggódnak, parancsnok.
és ki jel?lt ki titeket, hogy beszéljetek a nevükben?
– Akárcsak én. Othell, hogy halad a munka éjvárban? Levelet kaptam Ser Axell Florentt?l, aki a Királyné Kezének nevezi magát. Azt írja, Selyse királyné nincs megelégedve a szállásával a Tengermelléki Keleti ?rségben, és haladéktalanul át akar k?lt?zni férjura új székhelyére. Lehetséges ez?
Yarwick megvonta a vállát.
– Az er?d nagy részét helyreállítottuk, a konyhára új tet?t raktunk. élelemre, bútorzatra és t?zifára van szükségünk, de ett?l eltekintve lakható. Az biztos, hogy nem olyan kényelmes, mint a Keleti ?rség, és messze is van a tengert?l, ha ?felsége el akarna hagyni minket, de... igen, bek?lt?zhet, bár még évek kellenek, hogy a hely valódi várkastélyra hasonlítson. Ha kapok t?bb épít?t, akkor hamarabb is kész lehetünk.
– Tudok adni egy óriást.
Othell megh?kkent.