Ellaria arca nedves volt a sírástól, s?tét szemében k?nnyek csillogtak. Még így is van benne er?, állapította meg a kapitány.
– Oberyn Eliát akarta megbosszulni, ti hárman pedig ?t. Emlékeztetlek titeket, hogy van négy lányom. A testvéreitek. Elia tizennégy éves, már majdnem feln?tt n?. Obella tizenkett?, a lánykor végén jár. Csodálnak titeket, ahogy Dorea és Loreza ?ket. Ha meghalnátok, Elnek és Obellának kellene bosszút állnia értetek, azután Doreának és Loreenak értük? Ez ?r?kké így megy majd, k?rbe és k?rbe? újra kérdem: hol fog ez véget érni? – Kezét a Hegy koponyájára helyezte. – Láttam meghalni atyátokat. Itt a gyilkosa. Magammal vihetem a koponyáját az ágyamba, hogy biztonságot nyújtson éjszakára? Megnevettet, dalokat ír nekem, t?r?dik velem, amikor majd ?reg leszek és beteg?
– Mégis, mit kellene tennünk, úrn?m? – kérdezte Nym. – Tegyük le mosolyogva a dárdánkat, és felejtsük el mindazt a rosszat ami ért minket?
– Háború j?n, akár akarjuk, akár nem – mondta Obara. – A Vastrónon egy gyermekkirály ül. Stannis nagyúr tartja a Falat és északiakat toboroz az ügye mellé. A két királyn? úgy marakodik Tommenen, akár a szukák egy mócsingos csonton. A vasemberek elfoglalták a Pajzsokat, és a Manderen portyáznak, mélyen a Síkvidék belsejében, ami azt jelenti, hogy lek?tik égikert erejét. Ellenségünk zavarodott, itt az id?!
– Az id? mire? Még t?bb koponyát szerezni? – Homok Ellaria a hercegre nézett – Nem értik meg, én pedig nem hallgatom ezt tovább!
– Menj vissza a lányaidhoz, Ellaria – mondta a herceg szelíden.– Esküsz?m neked, semmi bántódásuk nem esik.
– Hercegem. – Ellaria homlokon csókolta a férfit, és távozott. Areo Hotah szomorúan figyelte. Nagyszer? asszony.
Nym úrn? t?rte meg a csendet.
– Tudom, mennyire szerette atyánkat, de egyértelm?, hogy soha nem értette meg ?t.
A herceg kül?n?s tekintettel nézett rá.
– Jobban megértette, mint te valaha is fogod, Nymeria, és ne feledd, boldoggá tette ?t. Egy érz? szív sokszor t?bbet jelent a büszkeségnél és a bátorságnál. Akárhogy is, vannak dolgok, melyekr?l Ellaria nem tud, és nem is kell tudnia. A háború már elkezd?d?tt.
Obara felnevetett.
– Igen, a mi drága Arianne-unk tett róla.
A hercegn? elv?r?s?d?tt, és Hotah látta, hogy apja arcára kiül a harag.
– Amit tett, azt legalább annyira tette értetek is, mint saját magáért! én a helyedben nem gúnyolódnék ilyen meggondolatlanul!
– Ez dicséret volt – vágott vissza Obara. – Mellébeszélhetsz, k?d?síthetsz, halogathatsz, k?nt?rfalazhatsz, titkolózhatsz, amennyit csak akarsz, de Ser Balon egyszer találkozik Myrcellával a Vízkerteknél, és nem fogja elkerülni a figyelmét, hogy a lány egy füllel megr?vidült. és amikor Myrcella elmondja neki, hogyan vágta ketté a kapitányod Arys Oakheartot nyaktól ágyékig az acélasszonyával, nos...
– Nem. – Arianne hercegn? felállt a párnáról, ahol eddig ült, és Hotah karjára tette a kezét. – Nem így t?rtént, kuzin. Ser Aryst Gerold Dayne ?lte meg.
A Homokkígyók egymásra néztek.
– éjcsillag?
– ? volt – bólintott a kis hercegn?. – és megpróbált végezni Myrcella hercegn?vel is. A lány ezt mondja majd Ser Balonnak.
Nym elmosolyodott.
– Ez a része legalább igaz.
– Az egész igaz – szólalt meg a herceg fájdalmas fintorral. Vajon a k?szvény okoz neki ekkora fájdalmat, vagy a hazugság? – Ser Gerold pedig visszamenekült Remetetoronyba, ahol nem férünk hozzá.
– éjcsillag – kuncogott halkan Tyene. – Miért is ne? Az egész az ? m?ve volt. De vajon Ser Balon elhiszi?
– El, ha Myrcellától hallja – k?z?lte magabiztosan Arianne.
Obara hitetlenkedve horkantott.
– Ma talán hazudik, és holnap is, de el?bb vagy utóbb elmondja az igazságot. Ha Ser Balonnak engedjük, hogy visszavigye a t?rténetet Királyvárba, megszólalnak a dobok, és vér fog folyni. Nem hagyhatjuk elmenni!
– Kétségtelenül meg?lhetnénk – vélekedett Tyene –, de akkor a kíséretével is végeznünk kell, még azokkal a kedves, fiatal fegyverhordozókkal is. Az annyira... mocskos volna.
Doran herceg lehunyta a szemét, majd újra kinyitotta. Hotah látta, hogy lába reszket a takaró alatt.
– Ha nem a fivérem lányai volnátok, mindhármatokat visszaküldenélek a cellába, és ott is tartanálak, amíg el nem szürkülnek a csontjaitok. Ehelyett viszont úgy d?nt?ttem, magammal viszlek titeket a Vízkertekhez. Ott majd tanulhattok, ha van hozzá elég eszetek.