Tyene halk mormolással utasította el Ricasso k?sz?nt?jét, Nym úrn? pedig csak legyintett. Obara hagyta, hogy telet?ltsék a kupáját aztán megfordította az ivóedényt és a padlóra ?nt?tte a tartalmát. Amikor a szolgálólány letérdelt hogy felt?r?lje a ki?ml?tt bort, Obara elhagyta a helyiséget Arianne hercegn? egy pillanattal kés?bb kimentette magát és szintén távozott. Obara sosem fordítaná a haragját a kis hercegn? ellen, Hotah ezt biztosan tudta. Unokatestvérek és nagyon szereti ?t.
A lakoma belenyúlt az éjszakába, és a fekete márványpilléren pihen?, vigyorgó koponya az egészet végignézte. Hét fogást szolgáltak fel, a hét isten és a Királyi Test?rség hét felesküd?tt testvére tiszteletére. El?sz?r citromos-tojásos levest hoztak, valamint sajttal és hagymával t?lt?tt hosszú z?ldpaprikát. Aztán k?vetkezett az orsóhalas lepény, a mézzel megkent kappan, és egy hatalmas harcsa a Z?ldvér fenekér?l, amelyik akkora volt, hogy négy szolgálónak kellett becipelnie. Utána hozták a zamatos kígyóragut – a hét kül?nb?z? fajta kígyóból készült ételt lassú t?z?n f?zték sárkányborssal és vérnaranccsal, és egy cseppnyi kígyómérget is tettek bele, hogy jó csíp?s legyen. Hotah tudta, hogy a ragu éget?en er?s, bár nem kóstolta meg. A kés?bb hozott s?rbet jól leh?t?tte a nyelvet édességként minden vendég egy pergetett cukorból készült koponyát kapott. Amikor felt?rték a küls? kérget, a belsejében édes tejsodót találtak, szilva-és cseresznyedarabokkal.
Arianne hercegn? még a t?lt?tt paprikára visszaért. Az én kis hercegn?m, gondolta Hotah, pedig Arianne mostanra feln?tt n?vé érett, skarlátv?r?s selyemruhája ezt egyértelm?vé tette. ám mostanában más téren is megváltozott A Myrcella megkoronázására sz?tt ?sszeesküvése leleplez?d?tt és meghiúsult, fehér lovagjának Hotah keze szabta ki véres végzetét, ?t magát pedig bezárták a Dárdatoronyba, csendre és egyedüllétre kárhoztatva. Ezek a megpróbáltatások szemlátomást megszelídítették. Volt azonban valami más is, valami titok, amit az apja megosztott vele, miel?tt kiengedte fogságából. Hogy mi lehetett az, a kapitány nem tudta.
A herceg saját maga és a fehér lovag k?zé ültette a hercegn?t ami nagy megbecsülést jelentett. Arianne mosolyogva foglalta el helyét és valamit mormolt Ser Balon fülébe. A lovag nem válaszolt. Hotah felfigyelt rá, hogy alig eszik: egy kanál leves, egy harapás paprika, a kappan combja, egy kis hal. A lepényb?l nem kért, és a ragut is éppen csak megkóstolta, de már attól is kiverte a verejték a homlokát. Hotah meg tudta érteni. Amikor Dorne-ba érkezett, az er?s étel g?rcsbe rántotta a gyomrát, és égette a nyelvét. Annak azonban már sok éve; a haja azóta kifehéredett, és bármit meg tudott enni, amit a dorne-iak.
Amikor felszolgálták a pergetett cukorból készített koponyákat, Ser Balon arcizmai megfeszültek, és tétován a hercegre pillantott, hogy megállapítsa, vajon gúnyt ?znek-e bel?le. Doran Martell észre sem vette, a lánya viszont igen.
– A szakácsunk apró kis tréfája, Ser Balon – mondta Arianne. – A dorne-iak számára még a halál sem szent. Ugye nem neheztelsz ránk? – Ujjaival végigsimított a fehér lovag kézfején. – Remélem, élvezted a Dorne-ban elt?lt?tt id?t.
– Mindenki nagyon vendégszeret? volt, úrn?m.
Arianne megérintette a férfi k?penyét ?sszefogó csatot a harcoló hattyúkkal.
– Mindig is szerettem a hattyúkat. A Nyár-szigetek innens? oldalán nincs még egy madár, amelyik feleennyire szép lenne.
– A páváitok ezzel vitába szállnának – felelte Ser Balon.
– Lehet, de a pávák hiú és büszke teremtések, csak parádéznak a tarkabarka színeikben. A hattyú viszont ártatlan fehér vagy gy?ny?r? fekete.
Ser Balon bólintott és belekortyolt a borába. Ezt nem olyan k?nny? elcsábítani, mint a felesküd?tt testvérét, gondolta Hotah. Ser Arys életkora ellenére még k?ly?k volt, Swann viszont feln?tt férfi, méghozzá óvatos és gyanakvó. Csak rá kellett pillantania, hogy lássa, a fehér lovag feszeng.
Ez a hely idegen számára, és egyáltalán nem az ízlése szerint való. Hotah meg tudta érteni. Dorne számára is kül?n?snek t?nt, amikor sok-sok éve el?sz?r j?tt ide saját hercegn?jével. A szakállas papok megtanították Westeros k?z?s nyelvére, miel?tt útjára bocsátották, de a dorne-iak még így is túl gyorsan beszéltek ahhoz, hogy megértse ?ket. Az asszonyokat erk?lcstelennek találta, a bort savanyúnak, az ételt idegennek és csíp?snek. Ráadásul a dorne-i nap is melegebben t?z?tt, mint a norvosi, nap nap után ontotta forró sugarait a kék égboltról.