A kapitány tudta, hogy Ser Balon útja jóval r?videbb volt, de a maga módján meglehet?sen fárasztó. Három lovag, nyolc fegyverhordozó, húsz gyalogos, valamint a szolgálóik csatlakoztak hozzá Királyvárból, de amint átkeltek a hegyeken Dorne-ba, haladásukat lelassították az állandó lakomák, vadászatok és ünnepségek szinte minden várban, amit érintettek. és most, hogy megérkeztek Napdárdába, nem várta ?ket sem Myrcella hercegn?, sem Ser Arys Oakheart. A fehér lovag érzi, hogy valami nincs rendben, de nem csak err?l van szó. Talán a Homokkígyók jelenléte zavarta. Ha így van, Obara visszatérése a terembe csak ecet lehetett a sebére. Oberyn lánya szó nélkül ült vissza a helyére, és komoran nézett maga elé, nem mosolygott, nem is beszélt senkivel.
Már k?zeledett az éjfél, amikor a herceg a fehér lovaghoz fordult:
– Ser Balon, olvastam a levelet, amit nagylelk? királyn?nkt?l hoztál nekünk. Feltételezhetem, hogy tisztában vagy a tartalmával?
Hotah látta, hogy a lovag izmai megfeszülnek.
– Igen, nagyuram. ?felsége elmondta, hogy vissza kell kísérnem a lányát Királyvárba. Tommen király szeretné látni a testvérét, és az az óhaja, hogy Myrcella hercegn? menjen vissza az udvarba egy r?vid látogatásra.
Arianne hercegn? lebiggyesztette az ajkát
– ó, de mi már annyira megkedveltük Myrcellát, ser! ? és Trystane ?csém szinte elválaszthatatlanok lettek.
– Trystane herceget is szívesen látjuk Királyvárban – felelte Balon Swann. – Tommen király vele is ?r?mmel találkozna, ebben egészen biztos vagyok, ?felségének nagyon kevés vele egykorú beszélget?társa van.
– A gyermekkorban létrej?tt k?telékek a férfi egész életében kitarthatnak – bólintott Doran herceg. – Amikor Trystane és Myrcella ?sszeházasodnak, ? és Tommen testvérekké válnak. Cersei királyn?nek teljesen igaza van, a fiúknak találkozniuk kell, hogy ?sszebarátkozzanak. Dorne-nak nagyon fog hiányozni, de itt az ideje, hogy Trystane lásson valamit a Napdárda falain kívüli világból is.
– Királyvárban tárt karokkal fogadják majd.
Most miért izzad? – t?prengett a kapitány. A teremben elég h?v?s van, és hozzá sem nyúlt a raguhoz.
– Ami pedig Cersei királyn? másik kérését illeti – folytatta Doran herceg –, való igaz, hogy Dorne helye a kistanácsban bet?ltetlen fivérem halála óta, és ideje orvosolnunk ezt a problémát. Hízelg?, hogy ?felsége úgy érzi, hasznosak lehetnek a tanácsaim, bár kétlem, hogy lenne er?m egy ilyen utazáshoz. Talán ha tengeri úton mennék...
– Hajón? – h?kkent meg Ser Balon. – Ez... biztonságos ez, hercegem? úgy hallottam, az ?sz a viharok id?szaka, és... a Lép?k?vek kalózai...
– Igen, a kalózok. Talán igazad van, ser. Neked is biztosabb, ha ugyanazon az úton térsz vissza, amelyiken j?ttél. – Doran herceg kedvesen mosolygott. – Err?l még beszéljünk holnap. Ha odaérünk a Vízkertekbe, elmondhatjuk Myrcellának. Tudom, mennyire izgatott lesz, hiszen neki is hiányzik a testvére.
– én is alig várom, hogy lássam ?t – bólintott Ser Balon –, és természetesen a Vízkerteket is. Azt hallottam, gy?ny?r?ek.
– Gy?ny?r?ek és békések – nyugtázta a herceg. – H?v?s szell?, csillogó víz és a gyermekek nevetése. A Vízkertek a kedvenc helyem ezen a világon, ser. Egyik ?s?m építtette ?ket, hogy elkápráztassa Targaryen hitvesét, és megmentse ?t Napdárda porától és h?ségét?l. Az asszonyt Daenerysnek hívták. Jó Daeron király húga volt, és az ? házassága tette Dorne-t a Hét Királyság részévé. Az egész birodalom tudta, hogy a lány szerette Daeron fattyú fivérét, Daemon Blackfyre-t, és az is szerette ?t, de a király elég b?lcs volt hozzá, hogy lássa, ezrek jóléte el?bbre való két ember vágyánál, még ha mindketten kedvesek is számára. Daenerys t?lt?tte meg a kerteket nevet? gyermekekkel, kezdetben a sajátjaival, kés?bb pedig más nemesekével és f?ldbirtokos lovagokéval, hogy társaságot biztosítson a hercegi származású fiúknak és lányoknak. Egy perzsel?en forró, nyári napon megszánta lovászai, szakácsai és szolgálói gyermekeit is, és megengedte nekik, hogy használják a tavakat és medencéket. Ez a hagyomány a mai napig él. – A herceg megfogta széke kerekét, és ell?kte magát az asztaltól. – De most meg kell bocsátanod nekem, ser. Ez a sok beszéd elfárasztott, és holnap reggel korán indulunk. Obara, volnál olyan kedves az ágyamba segíteni? Nymeria, Tyene, gyertek ti is, kívánjatok jó éjszakát ?reg nagybátyátoknak.
A herceg székét Homok Obara tolta ki Napdárda nagyterméb?l, majd végig egy hosszú folyosón a lakosztályáig. Areo Hotah a testvéreivel együtt k?vette, de velük tartott Arianne hercegn? és Homok Ellaria is. Caleotte mester fürgén csoszogott utánuk papucsában, úgy ?lelve magához a Hegy koponyáját, mint egy csecsem?t
– Nem gondolhatod komolyan, hogy Királyvárba küld?d Trystane-t és Myrcellát! – sziszegte Obara. Nagy és düh?s léptekkel haladt, túlságosan is gyorsan, a szék nagy fakerekei hangosan z?r?gtek a durva k?padlón. – Ha megteszed, soha t?bbé nem látjuk a lányt, a fiad pedig a Vastrón foglyaként fogja leélni az életét!
– Bolondnak nézel, Obara? – sóhajtott a herceg. – Sok mindenr?l nincs tudomásod, de jobb, ha err?l nem itt beszélünk, ahol mindenki hallhatja. Ha befogod a szádat, elmondok mindent. – Elfintorodott. – Lassabban, ha egy kicsit is szeretsz még! Az utolsó z?kken?nél mintha kést d?ftek volna a térdembe!
Obara lelassította lépteit.
– Mit fogsz tenni?