Sárkányok tánca

átcikázott rajta a rémület. Eljátszottam a szerepemet! – gondolta. Miért én? ám okosabb volt annál, semhogy tiltakozzon.

 

Ramsay nagyúr már távozott a teremb?l. Magára hagyott és szemlátomást elfeledett felesége csendben ült a Stark-ház zászlaja alatt, két kézzel markolva egy ezüstserleget. Annak alapján, ahogy a k?zeled? Theonra pillantott, már t?bbsz?r is kiüríthette az ivóedényt. Talán abban reménykedett, hogy ha eléggé leissza magát, észrevétlenül átesik a megpróbáltatáson. Theon jobban tudta.

 

– Arya úrn?, kérlek, j?jj velem. Ideje teljesítened k?telességedet.

 

A Fattyú fiai k?zül hatan csatlakoztak hozzájuk, ahogy Theon kivezette a lányt a hátsó ajtón, át a hideg udvarón a Nagytoronyba. Ramsay nagyúr hálószobájáig három sor k?lépcs? vezetett fel, ezt a helyiséget a t?z alig érintette. Táncolj Damon útk?zben halkan füty?részett, míg Nyúzó azzal kérkedett, hogy Ramsay nagyúr kül?nleges ajándékként neki ígérte a véres leped? egy darabját.

 

A hálószobát alaposan el?készítették az alkalomra. Az ?sszes bútor új volt, Hantvégb?l hozták a málhás szekereken. A baldachinos ágyon tollal t?lt?tt derékalj várta az ifjú párt, a függ?ny?ket vérv?r?s bársonyból varrták. A k?padlóra farkasb?r?ket terítettek. A kandallóban lobogott a t?z, az ágy melletti asztalon gyertya égett. A nagyobbik asztalra egy kancsó bort, két kupát és egy fél korong fehér, erezett sajtot készítettek.

 

Volt ott egy szék is, fekete t?lgyfából, v?r?s b?r ül?résszel. Ramsay nagyúr azon ült, amikor beléptek. Ajkán nyálcseppek csillogtak.

 

– Itt az én szép szüzem! Rendben, fiúk, magunkra hagyhattok. Te nem, B?z?s. Te maradsz.

 

B?z?s, B?z?s, rímel arra, hogy üszk?s. Hiányzó ujjai viszketni kezdtek – kett? a bal kezén, egy a jobbon. Csíp?jén ott volt a t?r, várakozva pihent a b?rhüvelyben, de nehéznek érezte, ó mennyire nehéznek! A jobb kezemr?l csak a kisujjat vágta le, emlékeztette magát. Egy kést még meg tudok fogni.

 

– Nagyuram... mivel szolgálhatlak?

 

– Te hoztad el nekem a némbert, ki más lenne méltóbb az ajándék kicsomagolására? Nézzük csak meg jobban Ned Stark kislányát.

 

? nem rokona Eddard Starknak, mondta ki majdnem Theon. Ramsay tudja, tudnia kell. Miféle új, kegyetlen játék ez? A lány az egyik ágyláb mellett állt, reszketett, akár egy ?z.

 

– Arya úrn?, ha lennél szíves megfordulni... ki kell f?zn?m a ruhádat.

 

– Nem. – Ramsay t?lt?tt magának egy kupa bort. – Az túl sokáig tart. Vágd le róla!

 

Theon el?húzta a t?rét. Csak annyit kell tennem, hogy megfordulok, és led?f?m. A kés már itt van a kezemben. Azonnal ráj?tt, mir?l van szó. újabb csapda, gondolta, és eszébe jutott Kyra a kulcsokkal. Azt akarja, hogy megpróbáljam meg?lni. és amikor kudarcot vallok lenyúzza a b?rt arról a kezemr?l, amelyikben a kést tartottam. Megragadta a menyasszony szoknyáját.

 

– állj mozdulatlanul, úrn?m. – A ruha derék alatt b? volt, ezért ott csúsztatta be a pengét, és lassan felfelé húzta, nehogy megvágja a lányt. Az acél halk surrogással metszette át a selymet és a gyapjút. Jeyne reszketett, ezért Theonnak meg kellett fognia a karját, hogy mozdulatlanul tartsa. Jeyne. Jeyne, rímel arra, hogy kéj. Fokozta a szorítást, amennyire megnyomorított bal keze engedte. – Maradj nyugodtan!

 

A ruha végül lehullott, sápadt halomként omlott a lány lábához.

 

– Az alsóruhát is! – utasította Ramsay.

 

B?z?s engedelmeskedett.

 

Amikor végzett, a menyasszony ott állt meztelenül, esküv?i díszei szürke és fehér rongyokként tekeregtek a lába k?rül. Keble apró volt, és hegyes, csíp?je keskeny és kislányos, lába vékony, akár egy madáré. Egy gyermek. Theon már elfeledkezett róla, milyen fiatal is Jeyne. Sansa korabeli. Arya még fiatalabb volna. A kandallóban ég? t?z ellenére a szobában hideg volt, a lány lúdb?r?z?tt. Egy pillanatra felemelkedett a keze, mintha el akarná takarni a mellét, de Theon néma nemet formált a szájával, mire azonnal mozdulatlanná dermedt.

 

– Mit gondolsz róla, B?z?s? – kérdezte Ramsay nagyúr.

 

– ?... – Milyen választ vár? Mit is mondott a lány az istenerd? el?tt? Azt mondták, csinos vagyok. Most egyáltalán nem volt az. Látta a hátán a halvány csíkok pókhálóját, a korbácsolás nyomait. – Gy?ny?r?, nagyon... nagyon gy?ny?r?.

 

Ramsay nedves mosollyal válaszolt.

 

George R. R. Martin's books