– A Hegy nem lovagol t?bbé – szólalt meg ünnepélyes hangon a herceg.
– Hosszú és fájdalmas volt a haláltusája, Ser Balon? – Kérdezte Homok Tyene olyan hangon, mint egy sz?z, aki azt szeretné megtudni, csinos-e a ruhája.
– Napokig üv?lt?tt, úrn?m – felelte a fehér lovag, bár jól látszott, hogy nem nagy ?r?mmel mondja. – Az egész V?r?s Toronyban hallani lehetett.
– Ez zavar téged, ser? – kérdezte Nym úrn?. Sárga selyemruhát viselt, olyan finom és vékony anyagból, hogy a gyertyák fénye áthatolt rajta, és láthatóvá tette az alatta lév? fonott aranyzsinórokat és ékszereket. Az ?lt?zék illetlensége miatt a fehér lovag alig mert ránézni, de Hotah jóváhagyta a viseletet. Nymeria csaknem meztelenül nem volt annyira veszélyes, egyébként biztos elrejtett volna vagy tucatnyi pen-gét a testén. – Mindenki tudja, hogy Ser Gregor brutális sz?rnyeteg volt. Nála jobban senki nem érdemelte meg a szenvedést.
– Lehetséges, úrn?m – bólintott Balon Swann –, de Ser Gregor lovag volt, és egy lovagnak karddal a kezében illene meghalnia. A méreg a gyilkolás nemtelen és mocskos eszk?ze.
Tyene úrn? ezt hallva elmosolyodott. Az ? ruhája krémszín? volt és z?ld, hosszú, csipkés ujjal – olyan visszafogott és ártatlan, hogy aki ránézett, azt hihette, ? a létez? legszemérmesebb sz?z. Areo Hotah azonban jól ismerte. A puha, sápadt b?r? kéz legalább olyan halálos volt, mint Obara b?rkeményedéses tenyere, ha nem jobban. Az ?rség parancsnoka feszülten figyelte ujjának legapróbb rezdülését is.
Doran herceg a homlokát ráncolta.
– Ez így van, Ser Balon, de Nym úrn?nek akkor is igaza van. Ha létezett ember, aki megérdemelte, hogy sikoltozva haljon meg, az Gregor Clegane volt. Lemészárolta a húgomat, a csecsem?je fejét pedig szétloccsantotta a falon. Csak azért imádkozom, hogy valamelyik pokolban égjen, és hogy Elia a gyermekével együtt végre nyugalmat leljen. Ez az az igazságszolgáltatás, amire Dorne szomjazott. ?rül?k, hogy megérhettem és megízlelhettem. A Lannisterek hosszú id? után végre bizonyították, hogy igaz, amivel folyton kérkednek, és megfizettek egy régi véradósságot.
A herceg udvarnagyára, a vak Ricassóra hagyta, hogy felálljon és pohárk?sz?nt?t mondjon.
– Urak, h?lgyeim, igyunk Tommenre, aki els? ezen a néven, az andalok, a rhoyne-iak és az Els?k királyára, a Hét Királyság urára!
A szolgálók már el is indultak a vendégek k?z?tt, telet?lt?tték a kupákat a kezükben tartott kancsókból. Az ital dorne-i er?sbor volt, s?tét, akár a vér és édes, mint a bosszú. A kapitány nem kóstolta meg. A lakomák alkalmával sosem ivott. A hercegnek sem t?lt?ttek, neki volt saját bora, amit Myles mester készített el, és b?ségesen fel?nt?tt máksziruppal, hogy enyhítse ízületei fájdalmait.
A fehér lovag viszont ivott, hiszen így kívánta az illem, és a társai is k?vették példáját Akárcsak Arianne hercegn?, Jordayne úrn?, istenkegy ura, Citromerd? lovagja, Kísértethegy úrn?je... még Homok Ellaria is,
Oberyn herceg szeret?je, aki vele volt Királyvárban a halálakor. Hotah inkább azokat figyelte, akik nem isznak: Ser Homok Daemon, Tremond Gargalen nagyúr, a Fowler ikrek, Dagos Manwoody, az ?rd?gligeti Ullerek, a Csontút Wyljei. Ha valami t?rténik k?z?ttük lesz a kezdeményez?. Dorne düh?s és megosztott f?ld volt, Doran herceg pedig nem tartotta úgy a kezében birodalmát, mint kellett volna. Saját nagyurai k?zül is sokan gyengének vélték, és szívesebben vettek volna egy nyílt háborút a Lannisterek és a Vastrónon ül? gyermekkirály ellen.
A f? hangadók k?z?ttük a Homokkígyók voltak, a herceg nemrég elhunyt Oberyn ?ccse, a V?r?s Vipera fattyú lányai, akik k?zül hárman voltak jelen a lakomán. Doran Martell b?lcsen vezette népét, és az ?rség kapitányának nem volt feladata megkérd?jelezni ura d?ntéseit, de Areo Hotah nem tudott ráj?nni, miért engedte ki a herceg a Dárdatorony fogságából Obara, Nymeria és Tyene úrn?ket.