– Feláll t?le a farkad, B?z?s? Feszíti a gatyamadzagodat? Szeretnéd te megdugni els?ként? – Felnevetett. – Deres hercegét megilletné a jog, ahogy a régi id?k urait. Az els? éjszaka joga. De te nem vagy nemes úr, igaz? Csak B?z?s. Igazság szerint még csak nem is férfi. – Ivott még egy korty bort, és a kupát a szemk?zti falhoz vágta. V?r?s patakok csorogtak le a k?v?n. – Arya úrn?, az ágyra! Igen, úgy, a párnákhoz... jó asszonyka. Most pedig tedd szét a lábad, hadd lássuk a pinád.
A lány szó nélkül engedelmeskedett. Theon tett egy lépést hátra, az ajtó felé. Ramsay odaült a felesége mellé, kezét végigcsúsztatta combja bels? felén, és durván belenyomta két ujját. Jeyne fájdalmasan felszisszent.
– Száraz vagy, akár egy ?reg csont. – Ramsay visszahúzta a kezét, és lekevert egy pofont Jeyne-nek. – Azt mondták, tudod, hogyan szerezz ?r?met egy férfinak. Hazudtak?
– N-nem, uram... ki vagyok tanítva.
Ramsay felállt, a t?z fénye csillogott az arcán.
– B?z?s, gyere ide! Készítsd el? nekem!
Egy pillanatig nem értette.
– én... úgy érted... nagyuram, nekem nincs... én...
– A száddal! – parancsolt rá Ramsay nagyúr. – és igyekezz! Ha nem nedvesedik be, mire levetem a k?penyem, kivágom a nyelved, és a falhoz szegezem!
Valahol az istenerd?ben egy holló károgott. A t?r még mindig ott volt a kezében.
Visszadugta a hüvelybe.
B?z?s, a nevem B?z?s, rímel arra, hogy b?n?s.
B?z?s munkához látott.
Az ?rz?
Lássuk azta fejet! – adta ki az utasítást a herceg. Az ?rt álló Areo Hotah végigfuttatta kezét csatabárdja, k?ris-és-vas asszonya markolatán. Figyelte a fehér lovagot, Ser Balon Swannt és a t?bbieket, akik vele együtt érkeztek. Figyelte a kül?n asztalokhoz ültetett Homokkígyókat. Figyelte a nagyurakat és úrn?ket, a szolgálókat, az ?reg, vak udvarnagyot és a fiatal Myles mestert selymes szakállával és alázatos mosolyával. Félig a fényben, félig az árnyékban állva mindegyiküket látta. Szolgálj. Védj. Engedelmeskedj. Ez volt a feladata.
A t?bbiek mind a ládát nézték. ébenfából készült, ezüstpántokkal és sarokvasakkal látták el. Szép kinézet? doboz volt, semmi kétség, de a Régi Palotában ?sszegy?lt emberek k?zül sokan r?vid id?n belül halottak lehetnek, attól függ?en, mit rejt a láda.
Caleotte mester csoszogva átvágott a termen Ser Balon Swannhoz. A k?vér kis ember nagyszer?en festett új k?penyében, melyen széles s?tétbarna és mogyorószín sávok váltakoztak keskeny, v?r?s csíkokkal. Meghajolt, átvette a dobozt a fehér lovag kezéb?l, és odavitte az emelvényhez, ahol Doran Martell ült guruló székében Arianne lánya és halott testvére szeret?je, Ellaria k?z?tt A leveg?t száz illatos gyertya aromája lengte be. A nemesek ujjain, valamint a h?lgyek hajhálóin és ruhazsinórjain ékk?vek csillogtak. Areo Hotah tük?rfényesre csiszolta rézszín pikkelypáncélját, így az is ragyogott a gyertyafényben.
T?kéletes csend ereszkedett a teremre. Dorne visszatartja a lélegzetét. Caleotte mester letette a dobozt a f?ldre, Doran herceg széke mellé. A mester máskor oly biztos és nyugodt ujjai most ügyetlenül babráltak a zárral, de végül sikerült felnyitnia a tet?t, és láthatóvá vált a koponya. Hotah hallotta, hogy valaki megk?sz?rüli a torkát. Az egyik Fowler iker suttogott valamit a másiknak. Homok Ellaria behunyta a szemét, és halk imát mormolt.
Az ?rség kapitánya látta, hogy Ser Balon Swann feszült, akár egy felajzott íj. Ez az új fehér lovag nem volt olyan magas és jókép?, mint az el?z?, viszont mellkasa szélesebbnek t?nt, és vastag karján duzzadtak az izmok. Hófehér k?penyét ezüstcsat fogta ?ssze a nyakánál, rajta két hattyúval – az egyik elefántcsontból, a másik ónixból készült, és Areo Hotah úgy látta, mintha harcolnának egymással. Visel?jük is képzett harcosnak t?nt. Ez nem halna meg olyan k?nnyen, mint a másik. Nem rohanna bele a csatabárdomba olyan meggondolatlanul ahogy Ser Arys tette. Megállna a pajzsa m?g?tt, és hagyná, hogy én támadjak. Ha arra kerül a sor, Hotah készen fog állni. Csatabárdja olyan éles volt, hogy borotválkozni lehetett volna vele.
Engedélyezett magának egy gyors pillantást a ládára. A koponya fekete nemezpárnán feküdt, és vigyorgott. Minden koponya vigyorog, de ez boldogabbnak t?nt a t?bbinél. és nagyobbnak. Az ?rség kapitánya még soha nem látott ekkora koponyát. Homloka vastag volt, és széles, álla masszív. A csont fénylett a gyertyafényben, fehéren, akár Ser Balon k?penye.
– Tedd a talapzatra! – parancsolta a herceg. K?nnyek csillogtak a szemében.
A talapzat egy fekete márványból faragott oszlop volt, három lábbal magasabb Caleotte mesternél. A k?vér kis mester lábujjhegyre állt, de még így sem érte el. Areo Hotah már éppen segíteni akart neki, de Homok Obara gyorsabb volt. A n? arcán még ostora és pajzsa nélkül is férfias harag ült. Rendes ruha helyett férfinadrágot és lábszárk?zépig ér? vászontunikát viselt, melyet egy ?sszekapcsolt réznapokból álló ?vvel k?t?tt meg a derekán. Barna haját szoros kontyba fogta a tarkóján. Kikapta a koponyát a mester puha, rózsaszín kezéb?l, és feltette a márványoszlopra.