Bal lábának hiányzó ujja miatt suta bicegéssel lépdelt, meglehet?sen mulatságos látványt nyújtva. Valahonnan hátulról n?i nevetést hallott Még itt ebben a félig fagyott várutánzatban, a hó, a jég és a halál gy?r?jében is voltak n?k. Mosón?k. Ez volt az udvarias elnevezése a táborkísér?knek, ami viszont a szajhák finomabb neve volt.
Hogy honnan érkezhettek, Theon nem tudta. Egyszer?en csak megjelentek, akár a férgek a tetemen vagy a varjak csata után. Minden hadsereg vonzotta ?ket. Akadtak k?ztük harcedzett szajhák, akik egy este akár húsz férfival is lefeküdtek, és mindegyiket az asztal alá itták. Mások ártatlannak t?ntek, akár a szüzek, de ez csak a mesterségük egyik trükkje volt. Néhányan tábori asszonyok voltak, akik valamelyik istennek elsuttogott esküvel k?t?dtek egy katonához, hogy aztán azonnal el is feledkezzenek róluk, amint véget ér a háború. Melegítették a férfi ágyát éjszaka, megfoltozták a csizmáját, vacsorát f?ztek, aztán a harc végén kifosztották a tetemét Néhányan még mostak is. Gyakran voltak velük fattyú k?lyk?k, szurtos kis nyomorultak, akik már a táborban születtek. és még ?k is gúnyolódtak K?p?nyegforgató Theonon. Hadd nevessenek! Büszkesége elhamvadt Deresben; ilyesminek semmi keresnivalója nem volt Rémvár b?rt?nében. Amikor megérezted a nyúzókés csókját egy nevetés már nem tud ártani.
Származása és vére miatt az emelvényen, az asztal végében jutott neki hely, k?zvetlenül a fal mellett Bal oldalán foglalt helyet Dustin úrn?, szokás szerint fekete, dísztelen, egyszer? szabású gyapjúruhába ?lt?zve. A jobb oldalán senki nem ült Mindannyian félnek, hogy megbecstelenítem ?ket a jelenlétemmel Ha mert volna, hangosan felnevet
A hitvesnek járt a díszhely, Ramsay és az apja k?z?tt. Lesüt?tt szemmel ült, mik?zben Roose Bolton pohárk?sz?nt?t mondott rá.
– Gyermekei révén a két ?si ház egyesül, és a hosszú ellenségeskedés Starkok és Boltonok k?z?tt véget ér. – Olyan halkan beszélt, hogy a csarnokban mindenki néma csendben, feszülten hallgatta. – Nagyon sajnálom, hogy régi barátunk, Stannis nem tette tiszteletét – folytatta halk nevetést kiváltva –, mivel tudom, hogy Ramsay az ? fejét szerette volna házassági ajándékként átnyújtani Arya úrn?nek.
– A nevetés hangosabbá vált. – Ha mégis megérkezik, ill? módon fogadjuk majd, igazi északiakhoz méltóan. Addig azonban együnk, igyunk, és érezzük jól magunkat... mert a tél már itt van a nyakunkon, barátaim, és sokan k?zülünk nem érik meg a tavaszt!
Az ételt és italt Fehérrév ura szállította, a barna és világos s?rt, a v?r?s, arany és bordó bort hatalmas rakter? hajókon hozták a meleg délr?l, és mély pincékben tárolták. A vendégek t?kehalas süteményt és süt?t?k?t majszoltak, az asztalokra répát és sajthengereket készítettek, majd el?hozták a g?z?lg?, szinte feketére sült ürü-és marhabordát, és végül három hatalmas, kocsikerék nagyságú esküv?i lepényt. A rétegek k?zé hagymát, fehér– és sárgarépát, paszternákot, gombát és érlelt disznóhúst t?lt?ttek, és az egészet ízes, barna mártással locsolták meg. Ramsay széles pengéj?, g?rbe kardjával vágott bel?le szeleteket, Wyman Manderly pedig maga szolgálta fel az adagokat, els?ként Roose Boltonnak és k?vér Frey feleségének, majd Ser Hosteennek és Ser Aenysnek, Walder Frey fiainak.
– A legjobb lepény, amit valaha kóstoltatok, uraim! – jelentette ki a k?vér nemes. – Mossátok le egy kis arbori arannyal, és ízlelgessetek minden falatot, én is azt teszem!
állta a szavát. Manderly hat szeletet gy?rt le, mindhárom lepényb?l kett?t-kett?t, elégedetten cuppogott, a hasát simogatta, és csak t?mte magába az ételt, amíg ruhája barnára nem színez?d?tt a szósztól, és a szakálla megtelt morzsákkal. Még K?vér Walda Frey sem versenyezhetett vele, bár ? is elbánt három szelettel. Ramsay maga is jóíz?en evett, sápadt felesége azonban csak bámulta az eléje tett tányért. Amikor felemelte a fejét, és Theonra nézett, látta a félelmet a nagy, barna szempárban.
A terembe nem engedtek be kardokat, de mindenki viselt t?rt, még Theon Greyjoy is. Máskül?nben hogyan vághatta volna el a húst? Minden alkalommal, amikor a lányra nézett, aki egykor Jeyne Poole volt, érezte a hideg acélt az oldalán. Nem tudom megmenteni, gondolta, de k?nnyedén meg?lhetném. Senki nem számítana rá. K?ny?r?ghetnék, hogy tiszteljen meg egy tánccal és elvágnám a torkát. Elvégre jót tennék vele, nem igaz? és ha az ?si istenek meghallgatták az imám, Ramsay haragjában azonnal végez velem. Theon nem félt a haláltól. Rémvár alatt megtanulta, hogy a halálnál sokkal rosszabb dolgok is vannak. Ramsay tanította meg neki, ujjanként és b?rdarabonként, és egyiket sem fogja soha elfelejteni.
– Nem is eszel – jegyezte meg Dustin úrn?.