A fák csupasz, barna ágain rengeteg holló ült felborzolt tollal, figyelték az alattuk folyó szertartást. Luwin mester madarai. Luwin meghalt, a mester tornyát felgyújtották, de a hollók itt maradtak. Ez az otthonuk. Elgondolkodott, milyen érzés lehet, hogy valakinek van otthona.
Aztán a k?d kettévált, akár egy mutatványos társulat függ?nye, hogy felfedje az újabb jelenet helyszínét. Láthatóvá vált a szívfa szétterül?, g?cs?rt?s ágaival. A széles, fehér t?rzs alatt v?r?s levelek halmozódtak fel. Itt gy?lt ?ssze a legt?bb holló, egymás-k?z?tt mormogtak fajuk titkos nyelvén. Ramsay Bolton k?zvetlenül alattuk állt puha, magas szárú, szürke b?rcsizmában és rózsaszín selyemmel hasított, gránátk?nnycseppekkel díszített fekete bársonyzekében. Arcán mosoly játszadozott.
– Ki k?zeledik? – Ajka nedvesen csillogott, nyaka v?r?s volt a gallér f?l?tt. – Ki járul istene elé?
Theon felelt.
– Arya k?zeledik a Stark-házból, hogy házasságot k?ss?n. Feln?tt és kivirágzott n?, tiszta vér? és nemes, az istenek áldásáért szeretne k?ny?r?gni. Ki j?tt el érte?
– én, Ramsay a Bolton-házból, Hornwood ura, Rémvár ?r?k?se. én j?ttem el érte. Ki adja ?t nekem?
– Theon a Greyjoy-házból, aki atyja gyámfia volt. – A menyas-szonyhoz fordult. – Arya úrn?, elfogadod ezt a férfit?
A lány a szemébe nézett. Barna szem, nem szürke. Mindenki ennyire vak? Egy hosszú pillanatig nem szólalt meg, de a szeme k?ny?rg?tt. Itt a lehet?ség, gondolta Theon. Mondd meg nekik! Mondd meg nekik most! Kiáltsd a valódi neved, mondd el, hogy nem Arya Stark vagy, hadd tudja meg egész észak, hogyan kényszerítettek ebbe a szerepbe! Ez természetesen a lány halálát jelentené, és az ?vét is, de Ramsay haragjában legalább gyorsan végezne velük. észak ?si istenei legalább ezt a kis ajándékot megadnák nekik.
– Elfogadom ezt a férfit – felelte halk suttogással a menyasszony.
K?rül?ttük fények gyúltak a s?tétben, száz gyertya izzott fel sápadt csillagként. Theon hátralépett, Ramsay és menyasszonya pedig megfogták egymás kezét, letérdeltek a szívfa elé, és a behódolás jeleként fejet hajtottak. A varsafába vésett v?r?s szempár lenézett rájuk, a hatalmas, v?r?s száj nyitva volt, mintha nevetne. Az egyik holló felkárogott.
Egypercnyi csendes ima után mindketten felálltak. Ramsay levette a k?penyt, melyet Theon terített a menyasszony vállára, a szürke prémmel szegélyezett és a Stark-ház farkasfejével díszített nehéz gyapjúpalástot, és ráadta a lányra a saját zekéjéhez passzoló, v?r?s gránátk?vekkel teleszórt, rózsaszín k?penyt. A ruhadarab hátára Rémvár ijeszt? és komor nyúzott emberét varrták merev, v?r?s b?rb?l.
Ezzel véget is ért a szertartás. északon nem tartott sokáig a házasságk?tés. Nem kellettek hozzá papok, amit Theon kifejezetten k?ny?rületesnek talált. Ramsay Bolton felkapta a feleségét, és átvágott vele a k?d?n. Bolton nagyúr és Walda úrn? k?vették, majd a t?bbiek is. A zenészek újra rázendítettek, az Abel nev? bárd pedig dalra fakadt:
– ”Egyként ver? két szív...”
Két énekesn? csatlakozott hozzá, hangjuk t?kéletes harmóniát alkotott a férfiéval.
Theon azon gondolkodott, talán ? is elmondhatna egy imát. Vajon az ?si istenek meghallgatnának? Nem az ? istenei, soha nem is voltak azok. ? vasember volt, Pyke fia, ahol a Vízbe Fúlt Istent tisztelték... csakhogy Derest sok-sok mérf?ld választotta el a tengert?l. Az istenek már nagyon hosszú ideje nem hallottak róla. Maga sem tudta, ki ?, mi ?, miért van még életben, vagy miért született meg egyáltalán.
– Theon – szólalt meg egy suttogó hang.
Felkapta a fejét.
– Ki az? – De csak a fákat és a k?d?t látta. A hang halk volt, akár a levelek susogása, hideg, mint a gy?l?let. Egy isten hangja vagy egy szellemé. Hányan haltak meg azon a napon, amikor elfoglalta Derest? Hányan akkor, amikor elveszítette? A napon, amikor Theon Greyjoy meghalt, majd újjászületett mint B?z?s. B?z?s, B?z?s, rímel arra, hogy ?z?tt.
Hirtelen nagyon nem akart itt lenni.
Amint kiért az istenerd?b?l, a hideg düh?ng? farkasként csapott le rá, és belemélyesztette fogait. Fejét lehajtotta az er?s szélben, és elindult a nagycsarnok felé, k?vetve a gyertyák és fáklyák hosszú sorát
Jég ropogott a talpa alatt, és egy váratlan szélroham letépte a fejér?l a csuklyáját, mintha egy szellem p?ck?lte volna meg fagyos ujjaival, hogy belenézhessen az arcába.