Theon keze még a prémmel szegélyezett keszty?ben is fájdalmasan lüktetett. Leggyakrabban a keze fájt, kül?n?sen hiányzó ujjai. Valóban volt olyan id?, amikor a n?k vágytak az érintésére? Megtettem magam Deres hercegének, gondolta, és onnan idáig jutottam. Akkor arra gondolt, az emberek évszázadokon át fognak dalolni róla, és t?rténeteket mesélnek merészségér?l. Ehhez képest, ha most valaki megemlítette, a K?p?nyegforgató Theon nevet használta, és a mesék csak az árulásáról szóltak. Ez soha nem volt az otthonom. Csak fogoly voltam itt. Stark nagyúr soha nem bánt vele kegyetlenül, de kétkezes kardjának hosszú acélárnya mindig ott lebegett k?z?ttük. Tisztességes volt velem, de sosem barátságos. Tudta, hogy egy nap talán ki kell végeznie.
Theon lesüt?tt szemmel vágott át az udvaron, óvatosan kerülgette a sátrakat. Itt tanultam meg harcolni, gondolta, és felidézte azokat a meleg nyári napokat, amikor Robb-bal és Havas Jonnal gyakorolt az ?reg Ser Rodrik vigyázó tekintete el?tt. Akkor még nem hiányzott semmije, meg tudta fogni a kardot úgy, mint bárki más. ám az udvar s?tétebb emlékeket is ?rz?tt. Itt gy?jt?tte ?ssze Stark háza népét azon az éjszakán, amikor Bran és Rickon megsz?ktek a várból. Ramsay akkor még B?z?s volt, ott állt az oldalán, és azt suttogta a fülébe, hogy meg kellene nyúznia néhány foglyot, és úgy kényszeríteni ?ket, hogy elmondják, hová mentek a fiúk. Amíg én vagyok Deres hercege, itt nem lesz nyúzás, felelte Theon, és akkor még fogalma sem lehetett róla, milyen r?vid ideig fog tartani az uralma. Egyikük sem segített nekem. Fél életemben ismertem ?ket, mégsem segítettek. Ennek ellenére mindent megtett, hogy megóvja ?ket, de amikor Ramsay levette magáról B?z?s álarcát, mindenkit lemészárolt, még Theon vasembereit is. Felgyújtotta a lovamat. Az volt az utolsó dolog, amit a vár elestének napján látott: Mosoly égett, s?rényéb?l magasra csaptak a lángok, ahogy hátsó lábaira ágaskodott, rugdosott és fájdalmasan nyerített, szeme elfehéredett a rémülett?l. Itt, ezen az udvaron.
A nagycsarnok ajtaja már ott magasodott el?tte; új ajtót helyeztek az elhamvadt helyére, a sebtében ?sszeszegelt deszkák csúfok voltak, nyersek és durvák. Két dárdás katona ?rk?d?tt a bejáratnál, ?sszeg?rnyedve reszkettek vastag prémk?penyükben, szakállukba belefagyott a jég. Megvet?en nézték Theont, ahogy felsántikált a lépcs?n, és a jobb oldali ajtószárnyat benyomva belépett a terembe.
A fáklyafényes csarnokban kellemes meleg volt, és talán még soha nem látott itt ennyi embert. Theon hagyta, hogy a meleg átjárja tagjait, aztán elindult a helyiség túlsó végébe. Az asztalok melletti padokon vendégek szorongtak, a felszolgálók alig fértek el k?z?ttük. Még az el?kel? lovagoknak és nemeseknek is sokkal kevesebb hellyel kellett beérniük, mint általában.
Az emelvény mellett, kobozát pengetve Abel énekelte a ?Nyár szép szüzei”-t. Bárdnak nevezi magát, de sokkal inkább kerít?. Manderly nagyúr hozott magával zenészeket Fehérrévb?l, de egyikük sem volt dalnok, így amikor Abel felbukkant a kapunál egy kobozzal és hat n?vel, ?r?mmel fogadták.
– Két n?vér, két lány, egy feleség és az én ?reg anyám – mutatta be ?ket a bárd, bár egyikük sem hasonlított rá. – Némelyik énekel, némelyik táncol, egy a dudát fújja, egy pedig dobol. és nagyon jól tudnak mosni is.
Bárd vagy kerít?, Abel hangja kellemes volt, és értett a muzsikáláshoz. Itt, a romok k?z?tt ennél t?bbet senki nem várhatott.
A falakon zászlók lógtak: a Ryswellek lófeje arany, barna, szürke és fekete háttér el?tt; az Umber-ház üv?lt? óriása; a flintujjai Fiintek k?keze; a Hornwoodok jávorszarvasa és a Manderlyk férfisell?je; a Cerwynek fekete csatabárdja és a Tallhartok feny?fái. ám még a színes sz?vetek sem tudták eltakarni a megfeketedett falakat, sem az egykori ablakok helyén tátongó réseket elfed? deszkákat. Még a tet? sem volt rendben, az új gerendák világosak voltak, és élénkek, míg a régi szarufák csaknem feketére színez?dtek t?bb évszázad füstjét?l
A legnagyobb zászlókat az emelvény m?g?tt helyezték el, a férj
és a feleség m?g?tt ott lógott Deres rémfarkasa és Rémvár nyúzott embere. A Stark-lobogó látványa sokkal er?sebb hatást gyakorolt Theonra, mint várta. Nincs rendben, nincs rendben, mint ahogy a szeme sincs. A Poole-ház címere kék korong volt fehér mez?n, szürke kerettel. Annak kellett volna ott lennie.
– K?p?nyegforgató Theon! – szólalt meg valaki a k?zelében. Mások elfordultak t?le. Valaki a padlóra k?p?tt. Miért is ne tennék? Elvégre ? az áruló, aki csellel elfoglalta Derest, lemészárolta fogadott fivéreit, hozzájárult saját emberei megnyúzásához a Cailin-ároknál, és Ramsay nagyúr ágyába hajtotta fogadott húgát. Roose Bolton talán a hasznát vette, de az igazi északiak megvetették.